A nagyok és a próféta

 
1. Oh azok kik jogtalanságot gondolnak ki és rosszat cselekesznek fekvőhelyeiken; a reggel virradatakor megcselekszik, mert van rá mód a kezükben. 
 
2. Megkívánnak mezőket és elrabolják, házakat, és elveszik; kifosztják a férfit és házát, embert és birtokát. 
 
3. Azért így szól az Örökkévaló: Íme én kigondolok e nemzetség ellen veszedelmet, ahonnan nem mozdíthatjátok el a nyakatokat, és nem járhattok magasan, mert gonosz idő az. 
 
4. Ama napon példázatot hangoztatnak rólatok, és jajgatnak jajgató jajgatással, mondván: Pusztítva pusztíttattunk el; népemnek osztályrészét másnak adja – mint mozdít el engem! a hódítónak, ki mezőnket felosztja.
 
5. Azért nem lesz neked, ki mérőkötelet vet a sors útján az Örökkévalónak gyülekezetében! 
 
6. Ne szónokoljatok ! – szónokolják; ne szónokoljanak ezeknek, nem szűnik meg a gyalázkodás! 
 
7. Mily mondás, oh Jákób háza, vajon kifogyott-e az Örökkévaló türelme, avagy ilyenek-e az ő cselekedetei? Nemde jót tesznek szavaim az egyenesen járóval. 
 
8. De népem ellenében ellenségül támadnak: felül a ruhán lehúzzátok a köpenyt azokról, kik bizton vonulnak, harcból visszatérve. 
 
9. Népemnek asszonyait kiűzitek gyönyörködésük házából, kisdedeikről leszeditek az én ékességemet mindétig! 
 
10. Keljetek föl a menjetek, mert nem ez a nyugalom, a rontó tisztátalanság, az iszonyú romlás miatt. 
 
11. Ha valaki, ki széllel és hamissággal jár, azt hazudja: szónokolok neked borról és részegítő italról, és lenne a népnek szónoklója. 
 
12. Gyűjtve gyűjtelek, Jákob, egészen összehozva összehozom Izraél maradékát, egyaránt ollyá teszem, mint az akol juhait, mint nyáj a legelőjén, rajongni fognak embertől. 
 
13. Haladt az úttörő előttük, áttörnek és elvonulnak, a kapun mentek ki; előttük vonult királyuk, az Örökkévaló élükön!

 

Megszakítás