1. Mondtam én szívemben: jer csak, hadd kísértelek meg az örömmel és élvezd a jót! És íme, ez is hiúság.
2. A nevetésről mondtam: eszelős, és az örömről: mit tesz az?
3. Vizsgálódtam szívemben, hogy jól tartom borral testemet – szívem pedig bölcsességgel vezet – s megragadom a balgaságot, mígnem látom, mi a jó az ember fiai számára, amit cselekedjenek az ég alatt életük napjai tartamára?
4. Nagy műveimet megalkottam: építettem magamnak házakat, ültettem magamnak szőlőket;
5. készítettem magamnak kerteket és parkokat és ültettem bennük mindennemű gyümölcsfát;
6. készítettem magamnak víztavakat, hogy megáztassak belőlük fákat sarjasztó erdőt.
7. Vettem szolgákat és szolgálókat, házban szülöttjeim is voltak nekem; jószágom is volt marhában és júhban, több mint mindazoknak, kik előttem voltak Jeruzsálemben.
8. Gyűjtöttem magamnak ezüstöt és aranyat is, királyoknak meg a tartományoknak kincsét; szereztem magamnak énekeseket és énekesnőket, és az ember fiainak gyönyörűségét: asszonyt meg asszonyokat.
9. S nagygyá lettem és gyarapodtam inkább mindazoknál, kik előttem voltak Jeruzsálemben; bölcsességem is megmaradt nekem.
10. S mind azt, amit kivántak szemeim, nem vontam meg tőlük, nem tartottam vissza szívemet semmi örömtől, mert szívem örűlt minden fáradságom által; hisz ez volt osztályrészem minden fáradságomból.
11. Fordúltam én mind a tetteim felé, melyeket kezeim cselekedtek és a fáradság felé, melylyel munkálkodva fáradtam: s íme, minden hiúság és szélnek hajhászása, és nincsen nyereség a nap alatt.
12. És fordultam én, hogy nézzem a bölcsességet, az eszelősséget meg a balgaságot; mert mit tehet az ember, aki majd a király után jön: azt, amit már rég tettek!
13. Láttam én, hogy van elsőbbsége a bölcseségnek a balgaság fölött, amilyen a világosság elsőbbsége a sötétség fölött.
14. A bölcsnek – fejében a szemei, de a balga sötétségben jár; de azt is tudom én, hogy azon egy eset esik meg mindnyájukon.
15. Mondottam én szivemben: Amilyen a balgának esete, úgy esik meg velem is; miért lettem én tehát akkor kíválóan bölcscsé? Beszéltem hát szívemben, hogy ez is hiúság!
16. Mert nincs megemlékezés a bölcsről a balgával együtt, örökre; mivel hogy a jövendő napokban rég el lesznek felejtve mind, s miképen hal meg a bölcs a balgával együtt!
17. Meggyűlöltem tehát az életet; mert rossznak tetszett nekem a dolog, mely történt a nap alatt; mert mind hiúság és szélnek hajhászása.
18. Meggyűlöltem én minden fáradságomat, melylyel fáradtam a nap alatt, hogy ráhagyjam azon emberre, ki utánam lesz;
19. hisz ki tudja, bölcs lesz-e, vagy balga? Pedig uralkodni fog minden fáradságomon, melylyel fáradtam és melynél bölcs voltam a nap alatt. Ez is hiúság!
20. S megfordultam én, hogy csüggedtté tegyem szívemet mindazon fáradságért, melylyel fáradtam a nap alatt.
21. Mert van ember, kinek fáradsága volt bölcsességgel és tudással és ügyességgel, és oly embernek, aki nem fáradott vele, adja oda osztályrészeűl. Ez is hiúság és nagy baj!
22. Mert mi jut az embernek minden fáradságáért és szívének törekedéséért, melylyel ő fáradozik a nap alatt?
23. Mert mind a napjai fájdalmak, és boszúság az ő bajlódása; éjjel sem nyugszik az ő szíve. Ez is hiúság!
24. Nincs jobb az ember számára, mint hogy egyék és igyék és jót élveztessen lelkével az ő fáradságáért; ez is, úgy láttam én, Isten kezétől van.
25. Mert ki ehet s ki süröghet énnálam különben?
26. Mert az embernek, aki ő előtte jó, adott bölcseséget és tudást meg örömet, de a vétkesnek adott bajlódást, hogy gyűjtsön és felhalmozzon, hogy oda adja annak, aki Isten előtt jó. Ez is hiúság és szélnek hajhászata.
