1. Szedjétek össze magatokat, szedjétek, nemzet, mely erre nem vágyik! 
 
2. Mielőtt megszületnék a végzés – mint a polyva múlnak a napok – mielőtt még nem jön reátok az Örökkévaló föllobbanó haragja, mielőtt még nem jön reátok az Örökkévaló haragjának napja. 
 
3. Keressétek az Örökkévalót, ti mind az ország alázatosai, kik az ő törvényét cselekedték; keressetek igazságot, keressetek alázatosságot: hátha rejtve lehetnétek az Örökkévaló haragjának napján. 
 
4. Mert Azza elhagyatottá lészen és Askelón pusztasággá; Asdódot délben kergetik ki és Ekrón gyökerestől kitépetik. 
 
5. Oh ti lakói a tengermelléknek, kerétiek népe! Az Örökkévaló igéje rátok, Kanaán, filiszteusok országa: Elveszítelek, lakó nélkül léssz! 
 
6. És lészen a tengermellék pásztorok tanyáivá, rétjeivé és juhok aklaivá. 
 
7. És osztályrésze lesz Jehuda háza maradékának, azokon legeltetnek; Askelón házaiban estennen heverésznök, mert gondol majd rájuk az Örökkévaló, az ő Istenök, és visszahozza foglyaikat. 
 
8. Hallottam Móáb gyalázását, és Ammón fiainak szidalmait, amelyekkel gyalázták a népemet és fennhéjáznak az ő határa ellen. 
 
9. Azért, ahogy élek, úgymond az Örökkévaló, a seregek Ura, Izraél Istene, bizony Móáb olyan lesz mint Szodoma és Ammón fiai mint Amóra, csalánnak birtoka és sónak bányája és pusztaság mindörökké: népem maradéka prédálja őket és nemzetem megmaradt része birtokba veszi őket.
 
10. Ez jut nekik gőgjük fejében, amiért gyaláztak én fennhéjáztak az Örökkévaló, a seregek Urának népe ellen. 
 
11. Félelmetes az Örökkévaló felettük, mert elsorvasztotta mind a föld isteneit, és leborulnak előtte, ki-ki a maga helyéről, mind a nemzetek szigetei. 
 
12. Ti is kúsiták, kardom megöltjei vagytok. 
 
13. Nyújtsa ki kezét az észak ellen, veszítse el Assúrt és tegye Ninivét pusztasággá, szárazsággá, mint a sivatag. 
 
14. És heverésznek benne nyájak, mindennemű vad, pelikán is, sün is, ott hálnak oszlopcsúcsain, énekelő hang az ablakban, rom a küszöbön, mert cédrusa csupasszá lett. 
 
15. Ez az az ujjongó város, mely biztosságban lakott, amely azt mondta szívében: én és senki, más! Mint lett pusztulássá, vadnak heverőjévé! Bárki elmegy mellette, az pisszeg, rázza kezét.

 

Megszakítás