1. És volt, midőn hallomására jutott Szanballátnak és Tóbijának és az arab Gésemnek s többi ellenségünknek, hogy fölépítettem a falat s nem maradt rés benne – habár addig az ideig ajtókat nem állítottam föl a kapukban

2. küldött Szanballát és Gésem én hozzám, mondván: Jer, hadd találkozunk együtt a falvak egyi­kében, Ónó völgyében. Ők ugyanis arra gondoltak, hogy nekem bajt szereznek.

3. És küldtem hozzájuk követeket, mondván: Nagy munkát végzek én s nem mehetek le; miért szüneteljen a munka, amikor én abbahagyom és lemegyek hozzátok.

4. Ekkor küldtek hozzám ekkép­pen négy ízben s én ugyanekképpen válaszoltam nekik.

5. És küldte hozzám Szanballát ekképpen ötödízben a legényét, nyílt levéllel a kezében.

6. Abban írva volt: A nemzetek között hírlik, Gasmú is mondja: te és a zsidók arra gondoltok, hogy fellázadjatok, azért építed te a falat; te pedig királyukká akarsz lenni eme be­szédek szerint.

7. Prófétákat is állítottál fel, hogy hir­dessenek rólad Jeruzsálemben, mondván: király van Jehúdában! Már most hallomására fog jutni a király­nak eme beszédek szerint; most tehát jer, hadd tanács­kozzunk együtt.

8. És én küldtem hozzá, mondván: nem történt semmi eme beszédek szerint, amelyeket te mondasz; hanem szívedből koholod azokat.

9. Mert mind­annyian megfélemlítettek bennünket, mondván: kezeik majd ellankadnak a munkától s nem fog elvégeztetni. Most tehát erősítsd kezeimet!

10. Én pedig bementem Semájának, Delája fiának, Mehétabél fiának házába ­ő ugyanis el volt zárva; és mondta: Találkozzunk az Isten házában, a templomon belül, és zárjuk be a templom ajtait; mert jönnek megölni téged, és pedig éjjel jönnek megölni téged.

11. De én mondtam: Oly ember, mint én, megfusson és ki az, olyan mint én, aki be­menne a templomba és életben maradna? Nem megyek be!

12. Én fölismertem, hogy íme nem Isten küldötte őt, mert e prófétai igét ellenem mondta, és Tóbija meg Szanballát bérelték őt föl.

13. Azért volt ő bérelve, azért hogy féljek s így cselekedjem s vétkezzem; s ez szol­gálna nekik rossz hírül, hogy engem gyalázzanak.

14. Emlékezzél meg, Istenem, Tóbijáról és Szanballátról eme cselekedetei szerint és Nóadja prófétanőről s a többi prófétákról, akik engem megfélemlítettek.

15. És befejeződött a fal Elul huszonötödikén, ötvenkét nap múlva.

16. És volt, midőn ezt hallották mind az ellen­ségeink, megfélemlettek mind a körülöttünk levő nem­zetek és nagyon süllyedtek saját szemeikben; megtud­ták, hogy Istenünk részéről végeztetett ez a munka.

17. Ama napokban is Jehúda nemesei sűrűn küldték Tó­bijához menő leveleiket, a Tóbijától valók pedig jöttek hozzájuk.

18. Mert sokan voltak Jehúdában az ő esküdt emberei, mert ő veje volt Sekhanjának, Árach fiánák; a fia Jehóchánán pedig elvette Mesullámnak, Berekhja fiá­nak leányát.

19. Az ő, jó tetteit is mondogatták előttem s az én szavaimat megvitték neki; leveleket küldött Tóbija megfélemlítésemre.

Megszakítás