1. Dávidtól.
Perelj, Örökkévaló, perlőimmel, karczolj harczolóimmal!
2. Ragadj paizsot és vértet, és kelj föl védelmemre.
3. Ránts ki dárdát és zárd el útját üldözőimnek, mondd lelkemnek: segítséged vagyok.
4. Szégyenűljenek meg és piruljanak el, akik lelkemre törnek. Hátráljanak meg és gyalázatúl legyenek, akik vesztemet kigondolják.
5. Legyenek mint polyva a szél előtt, s az Örökkévaló angyala taszítja őket;
6. legyen útjuk sötétség és sikamlósság, és az Örökkévaló angyala üldözi őket.
7. Mert ok nélkül rejtették el nekem hálós vermüket, ok nélkül ásták azt lelkemnek.
8. Jőjjön rá vész, melyet nem sejt, és hálója, melyet elrejtett, fogja meg őt, a vészbe essék bele.
9. Lelkem pedig újjong az Örökkévalóban, örvend segítségében.
10. Mind a csontjaim mondják: Örökkévaló, ki olyan mint te, aki megmented a szegényt a nála erősebbtől, szegényt és szűkölködőt rablójától!
11. Fölállanak jogtalan tanúk, olyat, emit nem tudok, kérdeznel~ tőlem.
12. Rosszat fizetnek nekem jóért, gyötrelmére le1kemnek.
13. Pedig én – betegségükben öltözetem zsák volt, bőjttel sanyargattam lelkemet; imádságom pedigölembe szálljon vissza!
14. Mintha ő barátom, testvérem volna, úgy viselkedtem, mint aki anyát gyászol, elbúsultan görny edtem meg.
15. De az én bukásomkor örültek és összegyűltek; összegyűltek ellenem elvetemültek, kiket nem ismerek, szaggattak és nem hallgattak el.
16. Mint akik körben ülve trágárul gúnyolódnak, vicsorítják rám fogaikat.
17. Uram, meddig nézed? Hozd vissza lelkemet tembolásaiktól, fiatal oroszlánok közül magános lelkemet.
18. Hadd magasztallak nagy gyűlekezetben, tömérdek nép közt hadd dicsérlek!
19. Ne örüljenek rajtam, kik hazugul ellenségeim, kik ok nélkül gyűlölőim, ne liunyorgassar.ak szemmel.
20. Mert nem békét beszélnek és az ország nyugalmasai ellen csalá.rd dolgokat gondolnak ki.
21. Tágra nyitották ellenem szájukat, azt mondták: hah, hah, látta a szemünk,
22. Te láttad Örökkévalö, ne hallgass; Uram, ne légy távoltölem!
23. Serkenj és ébredj jogomért, Istenem és Uram, ügyemért!
24. Szerezz jogot nekem igazságod szerint, Örökkévaló, én Istenem, hogy ne örüljenek rajtam;
25. ne mondják szivükben: Hah, a vágyunk! ne mondják: elnyeltük őt.
26. Szégyenűljenek meg és piruljanak e1 egyetemben, kik örülnek bajomon, öltsenek szégyent és gyalázatot, kik fenhéjáznak ellenem.
27. Újjongjanak és örüljenek, kik igazamat kivánják, és mondják mindig: nagy az Örökkévaló, ki l:ivánja szolgája békéjét.
28. Nyelvem pedig rebegje el igazságodat, egész nap a te dicséretedet!
