Bölcseink azt mondják, hogy vannak szerencsés és kevésbé szerencsés, bizonyos tevékenységekre alkalmasabb, illetve kevésbé alkalmas időpontok. Ahogy ádár hónap egésze pozitív töltetű időszaknak minősül, amikor kifejezetten ajánlott új vállalkozásba, üzletbe, munkába fogni, addig jobb, ha a „gyászos három hétben” tartózkodunk az ilyesmitől, mivel – amint mondják – ezekben a napokban nincsen áldás ezeken a zsidók számára.

A támuz hó 17. és áv hónap 9. között (vagyis a Jeruzsálem falainak áttörése és a Szentély lerombolása közti három hétben) szokás többek közt, hogy nem fogunk semmi olyanba, ami veszélyes lehet. Általános szabály a „venismártem meod ál náfsotéchem” parancsa, ami magyarul annyit tesz: és őrizzétek nagyon a lelketeket. Ez azt parancsolja nekünk, hogy oktalanul ne veszélyeztessük az életünket. Ebben az időszakban ez a törvény fokozottan érvényes. Sokan az egész három hetet különleges odafigyeléssel kezelik, és a veszély miben formájától való tartózkodással töltik, mások csak a nájntégben, a három hét utolsó kilenc napján tesznek így.

Ennek ez az oka, hogy a zsidó történelemből kiviláglik, hogy ez a zsidó év különösen jelentőségteljes és negatív töltetű szakasza, hiszen számos tragédia ezekben a napokban ért minket hosszú történelmünk során. Ide tartozik például Jeruzsálem falainak áttörése, a két Szentély lerombolása, Bétár lakosainak legyilkolása, illetve a zsidók kiűzése Angliából, Franciaországból, valamint Spanyolországból. Ha a modern kori történelmet tekintjük, 1914-ben a németek tisá beáv napján üzentek hadat Oroszországnak, elindítva ezzel az első világháborút, melynek tragikus következményei voltak az európai zsidóságra nézve, és mely végül a második világháborúhoz, és a zsidóság egyik legnagyobb tragédiájához, a holokauszthoz vezetett.

Ezért nevezzük ezeket a napokat bén hámécárimnak a tisá beávkor felolvasott Échá, vagyis Siralmak könyvének egy mondata alapján: „Elbujdosott Jehuda az ínség és nagy szolgaság miatt; leült a nemzetek közt, nyugalmat nem talált; mind az üldözői utolérték őt a szorosok közepette.” (1:3)

Maga az elnevezés nehéz, érzékeny, sebezhető időszakra utal.

A fentiek mellett a midrás (Échá rábá 1:29) egy misztikus, negatív és rossz erőt is megnevez, mely igen aktív ezekben a napokban. Ez az úgynevezett ketev meriri, melyről azt mondják, hogy a nap közepétől (amikor a nap a legmagasabb pontján áll) a délután közepéig a legaktívabb, esetleg valamivel korábban, ám nem ott, ahol a nap süt, hanem ott, ahol már árnyék van.

Ezért sokan a következő dolgokat igyekeznek a lehető leginkább elkerülni:

– Magányos séta a város határában, vagy olyan helyeken, ahol ritkán járnak emberek.

– Veszélyes helyeken való kirándulás, vagy veszélyes tevékenységek a kirándulások során.

– Verekedés (ezt persze egyébként is tanácsos elkerülni).

– Műtét, sebészeti beavatkozások. Hacsak nem halaszthatatlanul fontos,  érdemes ezeket pozitívabb töltetű hetekre időzíteni. Ha nem lehet a három hét utánra halasztani az operációt, a legjobb, ha a tisá beávot megelőző szombat, a sábát cházon előtti péntekre teszik azt.

Adja az Örökkévaló, hogy gyászunk napjai minél hamarabb, még a napjainkban az öröm napjaivá változzanak!

 

zsido.com

Megszakítás