Megható ünnepséggel zárult az BMC évad, vagyis az EMIH bár micva és bát micva korú gyerekeknek szóló ifjúsági szervezetének tanéve. Az Óbudai zsinagógában tartott esten, melyre a résztvevő gyerekek szüleit és nagyszüleit is elhívták, Köves Slomó rabbi köszöntötte a fiatalokat. Mint mondta, nagy öröm, hogy évről évre egyre nagyobb a BMC csapat – idén már 12 fiatalnak adhatta át az oklevelet és az ajándék imakönyvet. A gyerekek egy-egy rövid beszéddel emlékeztek meg az év legszebb pillanatairól és az átélt élményekről, amiket szépen egészített ki a csoport mádrichájának (ifjúsági vezetőjének), Szalai Sári–
nak a képösszeállítása. Mint mondta, amikor megkezdték az évet, tizenkét különálló gyereket lá-tott, míg most, a záráskor, egy összeszokott csapatot.
A BMC – melynek izraeli útjáról olvasóink már kaptak részletes beszámolót – az Alefkids égisze alatt működik. „A BMC egy átfogó program” – kezdi a magyarázatot kérdésünkre Hurwitz Devora, a program kitalálója és szervezője – „Közösségi élmény, ugyanakkor az egyéni identitást építi. Gyökereket ad a gyerekeknek – legyen szó Izraelről vagy a magyar zsidóság történetéről. És természetesen van egy oktatási oldala. Tanulnak a zsidóságról, a Tóráról, az imákról, Izraelről. Akkor is, amikor úgy tűnik, csak játszunk – valójában tanulnak. Az oktatás az egész Alefkids alapja. Ezenfelül lehetőséget adunk a gyerekeknek, hogy a saját kortársaikkal lehessenek, úgy Izraelben, mint itt Magyarországon. Ez ebben a korban szociálisan nagyon fontos nekik, ugyanakkor behoz egy másik aspektust, az identitás kérdését. Megtapasztalhatják, hogy zsidók élhetnek a világ bármely pontján és mindazok a dolgok, amiket esetleg mások furcsállanak bennük, azok kötik össze őket a többi zsidó gyerekkel. Megtapasztalják, hogy lehet büszkén megélni a zsidóságukat. A kamaszoknak nagyon fontos a valahová tartozás érzése, támaszt ad nekik.”
Az identitás témáját a fiatalok számtalan módon dolgozták fel az év során: saját maguk, családjuk, szűkebb környezetük identitásának megismerésén át az Izraelhez való kapcsolódás témájáig. A „Híd vagy a jelenhez” számos ponton megjelenik az év során, újra meg újra ráébresztve a gyerekeket arra, hogy az előttük járó generációk láncolatának a következő szemei ők, akik majd felnőttként maguk is továbbviszik ezt a tradíciót. Az egyik legkülönlegesebb program során két gyerek nagyszülője csatlakozott a csoporthoz, és mesélt a gyerekkoráról, arról, milyen volt zsidóként felnőni az ‘50-es, ‘60-as évek Magyarországán. „És kiderült, hogy nem sokban különböztek a mai fiataloktól” – teszi hozzá Devora rebbecen. – „A kamaszok akkor is és most is a helyüket keresték a világban.”
A hetenkénti találkozók mellett számos izgalmas projektben vettek részt a fiatalok. A „Híd vagy a jelenhez” téma részeként ellátogattak az Olajág idősek otthonába, ahol a gyerekek egy-egy idős emberrel közösen vettek részt a foglalkozáson. Több sábátonon is részt vettek, vagyis „ottalvós” szombatokon, melyek a tanulás és a sábát-élmény mellett a közösségépítést szolgálták. Ezeknek a programoknak a keretében jártak az Óbudai zsinagógában, a Budavári zsinagógában és Miskolcon is. És, természetesen, a program csúcspontjaként, az izraeli út…
A Rebbe azt tanította, hogy ha valaki tudja az alefot, akkor azt kell megtanítania olyanoknak, akik még a héber abc első betűjét sem ismerik. Ez az üzenet nagyon fontos a BMC-ben, mert ráébreszti a fiatalokat saját felelősségükre – és egyben saját lehetőségeikre is.