Az üresnek tűnő pergamendarabok feliratokat rejtenek.
A holt-tengeri tekercsek néven ismert gyűjteményt 1947-ben fedezték fel a Júdeai-sivatagban fekvő Kumrán közelében, a Holt-tenger északnyugati partja fölé magasodó, kopár hegyek barlangjaiban. A hozzávetőlegesen 950 darabból álló, különféle iratokat és vallásos szövegeket tartalmazó együttes a világ egyik legtöbbet tanulmányozott régészeti lelete. A tekercsek a polgári időszámítás kezdete előtti 200 és az időszámítás szerinti 68 között keletkeztek.
Az üresnek vélt pergameneket Ronald Reed adományozta a Leedsi Egyetemnek 1950-ben, hogy a kutatók tanulmányozhassák az anyagát. A töredékek innen 1997-ben a Manchesteri Egyetemre kerültek, és egészen a közelmúltig az egyetemi könyvtár egy dobozában rejtőztek. Ott talált rájuk Joan Taylor professzor asszony, aki újfent vizsgálatnak vetette alá a töredékeket.
„Azt gondoltam, képzelődöm” – mondta a professzor, aki egy mikroszkópos vizsgálat során figyelt fel először egy halvány lámedre, vagyis héber L betűre. Több tucat töredék multispektrális, vagyis több csatornán felvett képekből álló vizsgálata nyomán kiderült, hogy az 51 „üres” töredékből négy tartalmaz szénalapú tintával írott, olvasható héber, vagy arámi nyelvű szöveget, másokon pedig betűmaradványokat és a másolót segítő vonalakat figyeltek meg.
Ez az új felfedezés azért is izgalmas a kutatók számára, mert az egyre-másra felbukkanó töredékek közül egyre többről bizonyosodik be, hogy hamisítvány. Az eredeti tekercsek jelentős részét a környékbeli beduin pásztorok találták meg, és adták el régiségpiacokon. A szóban forgó négy darab azonban nem ezek közül származik, hanem a hivatalos ásatásokon kerültek elő.
A legnagyobb töredéken négy, 15-16 töredezett betűből álló sor vehető ki. Egyetlen szó olvasható el tökéletesen: sábát – szombat. A kutatók úgy vélik, hogy a szöveg Jechezkél (Ezékiel) próféta könyvéből származik, valószínűleg a 46. fejezet első három mondatának töredéke:
Így szól az Úr, az Örökkévaló: A belső udvar kapuja, mely keletre fordul, zárva legyen, a hat munkanapon át, a szombat napján pedig; nyissák meg és az újhold napján nyissák meg. És menjen be a fejedelem a kapu csarnokának útján kívülről és álljon meg a kapu ajtófélfájánál, és készítsék el a papok égőáldozatát és békeáldozatait, és leborulván a kapu küszöbén menjen ki; a kaput pedig ne zárják be estig. És boruljon le az ország népe ama kapu bejáratánál a szombatokon és az újholdakon, az Örökkévaló színe előtt.
A holt-tengeri tekercsek a később leírt Eszter könyvének kivételével a Tánách, vagyis a héber Biblia minden egyes könyvét tartalmazzák. Ebből látható, hogy az elmúlt kétezer évben a Tánách – néhány nyelvtani variációtól eltekintve – mit sem változott. Az ilyen jellegű felfedezések is alátámasztják a zsidó Biblia folytonosságát és pontosságát.
Ez az új felfedezés emellett azt is megmutatja, hogy ami néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlennek tűnt (az üresnek tűnő pergameneken meglátni az írást), az a mai technika segítségével lehetséges. Ezek a technikai lehetőségek nagyban kitágították a régészet határait, mivel különféle képalkotó technikákkal olyan információkhoz juthatunk, melyek az emberi szem számára nem érzékelhetőek. Más kutatók részecskegyorsító és multispektrális képalkotó technika segítségével igyekeznek virtuálisan „kiteríteni” olyan, teljesen összecsavart tekercseket, melyek annyira érzékenyek, hogy egyetlen érintésre széthullanának. Korábban a Tel-avivi Egyetem archeológus csapata hasonló eszközökkel tett láthatóvá néhány, korábban üresnek gondolt cserépdarab feliratát.
E kutatásoktól fellelkesítve korábban már félretett leleteket vizsgálnak meg újra, annak reményében, hogy újabb, az emberi szem számár láthatatlan, ám a legmodernebb eszközökkel feltárható felfedezéseket tesznek, és általuk tovább gazdagítják ismereteinket a világról.
A képen: Balra: ami szabad szemmel látható, jobbra: multispektrális technikával átvilágítva, a jobb felső sarokban olvasható: sábát
zsido.com
Forrás: watchjerusalem