Izrael legnagyobb édesvizű tava, mely egyben a világ legmélyebben fekvő (-210 m) édesvizű tava is, az ország északkeleti részén fekvő Kineret (Galileai-tó). A víz nagy kincs Izraelben, így nem meglepő, hogy a koronavírussal és kormányválsággal küzdő országban a vezető hírek közé tartozott, hogy a Kineret hamarosan teljesen megtelik. Erre közel harminc éve nem volt példa.
A tavalyi és különösen az idei tél különösen nagy csapadékhozama miatt a vízszint 209 méterre emelkedett és már csak 21 cm hiányzik a teljes kapacitás eléréséhez.
Izraelben, ahol az ország területének nagyobb részét sivatag borítja, különösen nagy értéke van az édesvíznek. A Kineret hosszú évtizedeken keresztül a zsidó állam legfontosabb édesvíztartalékának számított, ám az elmúlt húsz évben gyakran jelentkező csapadékszegény telek miatt a tó vízszintje vészesen lecsökkent. Ez sarkallta arra az izraeli vezetést, hogy gyors ütemben tengervíz-lepárló üzemeket építsen a Földközi-tenger partján és a sótalanított tengervízzel elégítse ki a lakosság és a mezőgazdaság igényeit. Ezzel egy időben leállították a Kineret vízének felhasználását, mert az egyre alacsonyabbá váló vízszint visszafordíthatatlan ökológiai katasztrófával fenyegetett. Még az a terv is felmerült, hogy lepárlóüzemet építenek a tó vizének pótlására.
A kedvező fejlemények hatására azonban idén ismét felhasználhatóvá vált a Kineret vize és megkezdték a nemzeti vízvezetékbe áramoltatását. Peszách beköszönte előtt azonban ideiglenesen elzárták a csapokat a háredi közösség egy részének kérésére, mivel attól tartanak, hogy kovászos élelmiszerdarabok kerülhetnek a tóból a vízvezetékbe.
„Mindössze két év alatt több mint 5.5 métert emelkedett a Kineret vízszintje. Az emelkedés még nem állt meg, így május elejére ismét elérheti a maximumot jelző „vörös vonalat”, melyre utoljára 1992 februárjában volt példa. Emiatt már az áradás miatt kell aggódnunk. Ha meg akarjuk majd állítani a vízszint emelkedését, meg kell nyitnunk a gátat Degánja kibucnál, hogy a víz a Jordán-folyóba folyhasson. Ezt a gátat még 1931-ben építették, de fennállása során csupán kétszer nyitották meg: 1969-ben és 1992-ben” – mondta dr. Ámir Giváti, az áradásokat kutató ClimaCell cég igazgatója.
A gát megnyitása sokat segítene a szárazságoktól gyötört Jordán-folyón is, mely ökológiai jelentősége mellett kiemelkedő vallási és történelmi szimbólum is a zsidó nép számára.
„A Jordán Kinerettől délre eső szakaszát manapság már nem igazán lehet folyónak nevezni. A gát kedvezően hatna a Jordánra és újjáéledne a természet is körülötte. Ahhoz azonban ez sem lenne elég, hogy a még délebbre fekvő Holt-tenger vészesen csökkenő vízszintjét megemelje. A világ legmélyebben fekvő tavát (-400 m) évtizedek óta fenyegeti a kiszáradás, elsősorban azért, mert a belé folyó patakok vizét mezőgazdasági célokra használják fel” – mondta dr. Ávner Ádin, a Héber Egyetem professzora, vízgazdálkodási szakértő.
„Fontos, hogy megértsük az izraeli édesvízkészletet összetettségét. Az elmúlt években hatalmas változások zajlottak le e téren. Ma már az ivóvíz 60%-a a sótalanító üzemekből ered, a mezőgazdaságban felhasznált víz 50%-a pedig újrahasznosított forrásból származik. Emiatt a Kineretre nehezedő nyomás sokat csökkent, ám hiba lenne azt gondolni, hogy a tó már nem játszik fontos szerepet az izraeli vízgazdálkodásban. Emellett kiemelkedő szerepet tölt be a turizmusban, a kultúránkban és vallási, illetve politikai jelentőséggel is bír, hiszen a Jordániával kötött békemegállapodás egyik fontos eleme, hogy Izrael ivóvizet szolgáltat a Kineretből szomszédjának. Minden okunk megvan tehát az örömre, amit csupán az árnyékol be, hogy a koronavírus miatt éppen most nem láthatják az izraeliek az újra megtelt Kineretet”- tette hozzá a professzor.
zsido.com
Forrás: algemeiner