Noémi és Mose Ber egyike volt annak a rengeteg jegyespárnak, akiknek esküvői terveit a koronavírus-járvány húzta keresztül. Amikor néhány hónapja az Oberlander család otthonában kö­zösen köszöntöttük őket eljegyzésük alkalmából, még egyikünk sem gondolta, hogy az újra meg újra elhangzó: mikorra ter­vezitek az esküvőt kérdésre a vá­lasz egyáltalán nem lesz olyan egyszerű, mint azt kimondani, hogy lág báomerre.

Lág báomer, az omer­számlálást kísérő gyászt megszakító örömünnep, melyen Simon bár Jocháj rabbira és egy másik járvány végére emlékszünk, népszerű időpont a házasságkötésre. Ám ebben az évben, a kijárási és gyülekezési korlátozások közepette, száz és száz esküvőt kellett elhalasztania ifjú pároknak.

Noémi és Mose Ber is erre a lépésre kényszerült, más egyebek mellett azért is, mert a vőlegény – aki maga is átesett a veszélyes betegségen – Amerikában ragadt. Azonban a járvány enyhülésével, két hét karantén után végül a Sávuot utáni napon chüpe alá állhattak ők is, ha nem is pont úgy, ahogy azt tervezték. Innentől pedig átadjuk a szót egy kedves olvasónknak, Chávának (Mucsi Éva), aki nem mindennapi módon vehetett részt az ünnepségen.

„Pár héttel ezelőtt meghívást kaptam egy barátnőm esküvőjére. Ebben az esetben nem vettem repülőjegyet, nem vettem új ruhát, nem kertem szabadságot a munkahelyemről, csak vártam a napot izgatottan én is. Aznap korán felkeltem, és időben leültem a számítógépem elé a legkényelmesebb karosszékben es ’részt vettem’ az eseményekben, a lehetőségek szerint” – írta Chává a különleges eseményről. Ő és a vendégek legnagyobb része ugyanis interneten keresztül vett részt az esküvőn járvány okozta vészhelyzet miatt.

„Az esküvő csodálatos volt. Úgy történt minden, mint szokott, csak a résztvevők száma volt csekély, de ők nagyon lelkesek voltak, szájukon maszk és mindenki tartotta a távolságot, ülve, táncolva, ahogy ezt a járvány megkívánja. Nekem nagy élményt nyújtott az esemény, tudtam örülni az új párral együtt.” Az ünnepi lakoma után azonban nem ért véget a szűk körű esküvő. A friss házasokat autóba ültették, és elindultak velük a környéken – a násznép pedig továbbra is élő közvetítésben kísérte őket.

„Az utcák üresek voltak, de hirtelen láttam néhány embert: kicsiket, nagyokat egy sarkon, ahogy az autó elhaladt mellettük, integettek. Nagyon kedves, gondoltam, ők a közösségből valók, valószínűleg véletlenül voltak itt, milyen jó, hogy így esett. Az autó egy új sarokhoz érkezett: felnőttek és gyerekek integetnek, majd másik sarok es ismét zsidók és ismét zsidók, hála Istennek. Ez így folytatódott tovább és tovább. A szemem megtelt könnyel, így lehet örömet szerezni egy újdonsült párnak az esküvőjükön, igazi szeretettel.”

Megszakítás