A 93 éves Berl Schor közel nyolcvan évvel ezelőtt kapott japán vízumot és így menekült meg a biztos haláltól. A később Új-Zélandon új életet kezdő, majd Izraelbe vándorló Schor azóta sem felejtette el japán megmentőit. Kezdeményezésére utcai emléktáblát helyeztek el a kobei zsidónegyed egykori helyszínén. A táblán a mentőakció részletei olvashatók.
„A mai napig bennem él a kobei emberek vendégszeretete, akik nagyon kedvesen fogadtak minket. A köszönetemet szeretném kifejezni azoknak a kobei lakosoknak, akik befogadtak minket a második világháború nehéz éveiben” – mondta Schor.
Az emléktáblát helyi önkéntesek helyezték el a város Kitano nevű, előkelő negyedében, melynek nyugati stílusú épületei magukon viselik az egykor itt lakó zsidók ízlését.
Az üldöztetés elől menekülő zsidók egy csoportja 1940-ben a litvániai Kaunasban, a japán konzulátuson talált védelmet, ahol Chiune Sugihara (1900-1986) konzulhelyettes átutazóvízumot bocsájtott ki a részükre, a japán kormány határozott utasítása ellenére.
A „japán Schindlerként” is emlegetett Sugihara összesen 2139 vízumot adott ki, melyekkel összesen 6000 ember életét mentette meg. A vízumot kapott zsidók a transzszibériai vasútvonalon utaztak, majd a Fukui prefektúrában fekvő Curuga kikötőben érték el Japán partjait. Később az Egyesült Államokba, Ausztráliába és más befogadó országokba folytatták útjukat.
A Sugihara által megmentett zsidók egyike volt Schor és hat családtagja. Ők Lengyelországból érkeztek Kobéba 1941 márciusában és egy hét matraccal ellátott lakásban helyezték el őket.
„Az, hogy Japánban átmeneti menedékre leltünk, meghaladta minden várakozásunkat” – mondta Schor, aki hamar összebarátkozott egy nála három évvel idősebb japán fiúval, akivel sokat játszott a környéken. „Ő egy szót sem értett azokon a nyelveken, amelyeken én beszéltem, én viszont egy szót sem tudtam japánul, mégis jól kijöttünk egymással” – mesélte. Schor azt is felidézte, hogy egyszer egy súlyosan sérült kutyát talált az utcán, akit azonnal elvitt az állatorvoshoz. Amikor kiderült, hogy mindössze néhány fillér van a zsebében, az orvos közölte, hogy az is elég lesz az ellátásért cserébe. A kutya hű társa maradt, ameddig Kobében éltek. A család végül négy hónapot töltött Japánban, ahonnan Új-Zélandra költöztek. A férfi azóta sem járt újra Kobében, de mindig hálával gondolt az ott élő emberekre.
Az utcán elhelyezett emléktáblán japánul, héberül és angolul olvasható a menekültek története. „A Kobében élő japán emberek nyitott szívvel fogadták a zsidó menekülteket, akik 1940 közepétől 1941 végéig érkeztek ide” – olvasható a táblán, melyen korabeli fotókat is elhelyeztek.
A kutatások szerint mintegy 4600 menekült kapott menedéket a városban. Őket szállodákban, külföldiek üresen álló otthonaiban és egyéb lakásokban helyezték el, ahol egy évig maradhattak, majd eldöntötték, hogy melyik országtól kérnek letelepedési engedélyt. A menekülteknek sok segítséget nyújtott a helyi zsidó közösség is. Zsidók akkor már több mint egy évszázada éltek Kobében. Az elsősorban a Közel-Keletről bevándorolt zsidók kereskedelemmel foglalkoztak a nyugati hajókat is fogadó kikötővárosban és egy zsinagógát is magába foglaló közösségi épületet is létrehoztak. Az épület 1945-ben leégett egy légitámadás során és csak az egyik fala maradt épen. A helyszínen jelenleg egy iskola működik, melynek vezetése örömmel vett részt az emléktábla felavatásában. Az avatási ünnepséget beárnyékolta, hogy sem Schor, sem a közösség történetét felkutató iskolaigazgató nem tudott részt venni rajta. Schort a koronavírus miatt bevezetett utazási korlátozások tartották távol, az iskolaigazgató pedig néhány nappal az ünnepség előtt elhunyt.
Az avatáskor felszólalt az egykori közösségi ház helyén működő iskola igazgatója, Kendzsi Fukuoka. Beszédében kiemelte, hogy mindent meg kell tenni, hogy a menekültek története ne merüljön feledésbe. „Azt szeretném, hogy minél többen megismerjék Kobe történetének ezen fejezetét. Reményeim szerint az események még életben lévő tanúi kedvet kapnak, hogy megosszák emlékeiket” – jelentette ki.
zsido.com
Forrás: Asahi Shimbun