A helyi zsidó közösség online megemlékezés során avatta fel az emlékművet, ahol a gyász mellett tiszteletüket fejezték ki az egészségügyi és temetkezési dolgozók számára is.

Bár a koronavírus-járvány még távolról sem ért véget, Bostonban már emlékművet állítottak a kórokozó zsidó áldozatainak. A rendezvényt támuz 17-én, a Jeruzsálem pusztulására emlékező egyik böjtnapon tartották, mely a háromhetes gyászidőszak első napja.

Mintegy 650 résztvevő gyűlt össze a virtuális térben, hogy meghallgassa a különböző vallási és közösségi vezetők beszédeit, és végignézze, amint az emlékkőről és két, gránitból készült emlékpadról lerántják a leplet. Az emlékműnek a 42 különböző zsidó közösség temetőit magába foglaló Baker Street Memorial Park ad otthont. Az egyik pad a hozzátartozó nélkül elhunyt áldozatoknak állít emléket, a másik pedig a temető dolgozóinak mond köszönetet, amiért önfeláldozó módon látták el a feladatukat az embert próbáló időszakban.

“A zsidó közösségnek támaszra, támogatásra és gyógyulásra van szüksége. Hagyományunk a betegek látogatására, a halottak elkísérésére és a gyászolók megvigasztalására kötelez minket. Ez a járvány azonban rést ütött a közösséghez való tartozás megélésében. Mindannyian le vagyunk sújtva” – mondta Suzanne Offit, az egyik bostoni közösség vallási vezetője, egyben az emlékmű felállításának egyik kezdeményezője. Offit arra utalt beszédében, hogy a családi és közösségi találkozók elmaradása hatalmas fájdalmat és hiányérzetet okozott az emberekben és egyfajta gyászfolyamatként élik meg a vírus okozta helyzetet.

Az emlékmű elkészítését a temetőt működtető szervezet vállalta magára, a költségeket pedig egy magánember, Steve Schneider állta. “Közösségünk nagy traumán ment keresztül, ezért vált szükségessé egy olyan helyszín létrehozása, mely lehetőséget ad a gyászra és a gondolkodásra. Nem akartunk éveket várni az emlékmű felállításával” – mondta Jamie Cotel, a temető igazgatója.

Az avatóünnepségen Cotel megemlítette a temetői alkalmazottak hősiességét, akik azon dolgoztak fáradhatatlanul, hogy a folyamatosan érkező áldozatokat azonnal el lehessen hantolni.

Jonathan Linden, aki áprilisban vesztette el koronavírussal küzdő édesapját, elmondta, hogy csak a legszűkebb család vehetett részt a temetésen, a siva, a hagyományos, egy héten át tartó gyászidőszak alatt pedig online vigasztalták őket barátaik és rokonaik. “Mindent megtettünk, hogy méltó módon gyászoljunk és emlékezzünk, de mindez hatalmas szervezőmunkát igényelt. Jó volt részt venni ezen a megemlékezésen, tudva azt, hogy milyen sokan vagyunk együtt. Egyszerűen magára a gyászra tudtunk koncentrálni, nem volt más tennivalónk. Megható volt és megkönnyebbülést hozott” – mondta.

zsido.com

Forrás: JPost