Nem olyan régen kisebb botrányt okoztak egy náci hadihajóról és annak kapitányáról elnevezett utcatáblák a Torontó melletti Ajax városban. Most úgy tűnik, hogy a helyi és a széleskörű tiltakozásoknak hála lekerülnek a kérdéses utcatáblák.
Bő egy héttel ezelőtt az ajaxi városházán 4–3 arányban döntöttek arról, hogy átnevezik a náci Németország hajóskapitányáról, Hans Langsdorffról (1894–1939) elnevezett közterületet („Langsdorff Drive”). A történet külön érdekessége – ha lehet így fogalmazni –, hogy a város neve egy második világháborús brit hadihajóról, a HMS Ajax könnyűcirkálóról kapta a nevét, mely 1939-ben csatát nyert az inkriminált tengerésztiszttel szemben.
A névváltoztatás azután került napirendre, miután egy holokauszt-túlélő ezt a városi tanács meghallgatásán személyesen kifogásolta. Ezután egy online petíciót is indítottak, melyet az utca környékről több, mint 900-an írtak alá.
Langsdorff nevének levételével pontot tehetnek a megosztó kérdés végére, ugyanis a városvezetés még idén nyáron, augusztusban 6–1 arányban elhatározta, hogy megváltoztatja a Langsdorff hadihajórál elnevezett közterület nevét is („Graf Spee Lane”). A jelenleg is épülő városrész közelében található templom és zsinagóga is, így már csak ezért sem tartották szerencsésnek a név megtartását. Shaun Collier a város polgármestere akkor azt mondta, hogy még bőven nem merítették ki saját hősi matrózaiknak névlistáját, akikről még érdemes lenne utcát elnevezni. Sterling Lee városi tanácsos azt is kiemelte, hogy a két utcanév kegyeletsértő is, hiszen ha Langsdorff csak egy szövetségi katona halálát is okozta, már önmagában emiatt szégyenteljes, hogy emléket kaphatott a városukban.
Michael Mostyn, a B’nai Brith Canada ügyvezető igazgatója a következőképpen nyilatkozott az utcanév változtatásról: „Ha fellépünk Kanada ellenségeinek és egy olyan ember dicsőítése ellen, aki a történelemben a legördögibb rendszerért harcolt, akkor ezzel a megfelelő jelzést küldjük azok számára, akik aggódnak a napjainkban újból tapasztalható fokozódó gyűlölet miatt.”
Cseh Viktor
Források: