Elie Wiesel emlékére

87 éves korában, szombaton eltávozott Elie Wiesel holokauszt-túlélő író, emberi jogi aktivista, filozófus, egyetemi tanár. „Ha bárhol és bármikor emberi lényeket látsz szenvedni és megaláztatásokat átélni, foglalj állást! A semlegesség mindig az elnyomót erősíti, nem az áldozatot. A csend a kínzót ösztönzi, soha nem a megkínzottat” – mondta Wiesel 1986-ban, Nobel-békedíja átvételekor.

Elie Wiesel nem csupán a holokauszt borzalmainak szemtanúja volt: egész életét a megkülönböztetés és az üldöztetés elleni harcra fordította. Összesen 57 könyvet írt, melyek közül a leghíresebb „Az éjszaka” című kötet. Jelentőségét sokan Anna Frank naplójához hasonlítják, több millió példányban értékesítették.

Az író Eliezer Wiesel néven született Máramarosszigeten, vallásos zsidó családba. Anyanyelve a jiddis volt, de megtanult magyarul is. 1944-ben, Észak-Erdély visszacsatolása után egész családjával deportálták. Megjárta az auschwitzi, monowitzi és buchenwaldi koncentrációs táborokat is. Szülei és egyik húga soha nem tért vissza.

Wiesel a háború után Franciaországban telepedett le, és a Sorbonne Egyetemen tanult irodalmat, pszichológiát és filozófiát. Újságíróként dolgozott, tudósított a frissen megalakult zsidó államból. Később az Egyesült Államokba költözött, ahol elsősorban könyvein dolgozott. A holokauszt emlékének életben tartása mellett mindig felemelte a szavát az igazságtalanság ellen, akár az örmény népirtásról, akár a nicaraguai indiánok jogfosztásáról vagy a bosnyákoknak a jugoszláv háború során átélt szenvedéséről volt szó.

Wiesel írásaiban gyakran boncolgatja a holokauszt és az istenhit kapcsolatát. Önmagát mindig is vizsnyici haszidként határozta meg, és soha nem hagyott fel a tóratanulással. Különlegesen mély kapcsolatot alakított ki a Lubavicsi Rebbével, akivel gyakran tanácskozott. Elmondása szerint a Rebbe olvasta és nagyra értékelte könyveit, még ha nem is értettek mindenben egyet. „A Rebbe szerint nem érthetjük meg a holokausztot. Én pedig meg akarom érteni. De csak a messiás adhatja meg a végső választ” – mondta Wiesel.

Az író számára nagyon fontos volt a lubavicsi küldöttek munkája. „A Rebbe egyik legnagyobb tette a küldötti rendszer létrehozása volt. Nagyra értékelem a küldöttek munkáját és igen hálás vagyok nekik. Ők viszik tovább a Rebbe üzenetét, és ők valósítják meg vízióját.”

Izrael mindig közel állt a szívéhez, még Obama elnököt is kritizálta, amikor az a kelet-jeruzsálemi zsidó jelenlét ellen emelte fel szavát. „Jeruzsálem a politika felett áll. Több mint hatszázszor említi a Biblia, a Korán pedig egyszer sem. A zsidó néphez tartozik, és sokkal többet jelent, mint csupán egy város” – jelentette ki. Néhány évvel ezelőtt Netánjáhu miniszterelnök felajánlotta számára az államelnöki széket, ezt azonban nem fogadta el.

2004-ben Mádl Ferenc a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét adományozta neki. Ezt a kitüntetést 2011-ben visszaadta, mert nem értett egyet azzal, ahogy a kormány a Horthy-korszakhoz viszonyult.

2009-ben az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség meghívására Magyarországra látogatott a Chábád-Lubávics mozgalom magyarországi működésének 20. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségre. A Parlamentben rendezett Magyar-Zsidó Együttélés konferencián is beszédet mondott, valamint találkozott Bajnai Gordon miniszterelnökkel és Sólyom László köztársasági elnökkel is.

Emléke legyen áldott!