94 éves korában elhunyt Szimcha Rotem, az 1943-as varsói gettólázadás utolsó résztvevője.

Rotem 1924-ben született a lengyel fővárosban, Szymon Rathajzer néven. A zsidók gettóba kényszerítése után Kazik néven a Zsidó Harcoló Szervezet (ZOB) és az Akiva ifjúsági szervezet tagja lett. A felkelés során elsősorban a különböző helyeken harcoló csoportok között szállította a híreket, és ő tartotta a kapcsolatot a ZOB gettón kívül tartózkodó tagjaival, köztük Jichák Zuckermann parancsnokkal. A gettó elestekor ő szervezte meg nyolcvan, életben maradt felkelő megszöktetését a szennyvízcsatornákon keresztül, a Varsó körüli erdőkbe. A nácik elleni küzdelmet a háború végéig folytatta, és segítette a Varsóban bujkáló zsidókat. Csatlakozott az 1944-es általános felkeléshez is. A gettóban odaveszett 12 éves húga, de másik testvére és szülei túlélték a háborút.

A szövetségesek győzelme után Szimcha a zsidók illegális Izraelbe vándorlását szervező Beriha mozgalomban tevékenykedett, majd 1947-ben családjával együtt ő is a Szentföldre költözött és Jeruzsálemben telepedett le.

“A mai napig azon töprengek, hogy vajon jogunk volt-e a felkelés kirobbantása mellett dönteni és ezzel számos ember életét megrövidíteni egy-két nappal, vagy egy héttel” – mondta Rotem 2013-ban Varsóban, a felkelés 70. évfordulójára emlékező ünnepségen.

A felkelés akkor tört ki, amikor a németek a gettó kiürítéséről és lakói haláltáborba hurcolásáról döntöttek. A felkelés során 13 000 zsidó halt meg, az 50 000 túlélőt a majdaneki koncentrációs táborba deportálták.

Reuvén Rivlin, Izrael Állam elnöke a következő szavakkal búcsúzott a hőstől: “Ma este Kaziktól veszünk búcsút, aki Szimcha Rotemmé lett és az utolsó volt a varsói gettólázadás túlélői közül. Kazik három hónappal azután tért vissza a gettóba, hogy szülei Radomba küldték, ahol nagyobb eséllyel kerülhette volna el a lengyel zsidóság sorsát, de ő hallotta, hogy mi történik a gettóban és ott akart lenni. Amikor visszatért, csak pusztulást és halált talált. ‘Leültem a romokra, és azt gondoltam, hogy én vagyok az utolsó zsidó Varsóban’ – írta visszaemlékezésében. Kazik azonban nem volt egyedül. Csatlakozott az ellenálláshoz, és számos harcost menekített meg, köztük parancsnokait is. A háború után Izraelbe jött és családot alapított. Olyan tisztségeket töltött be hazáját szolgálva, melyekről nem is álmodhatott a gettó romjai között. Az az ember, aki azt hitte, hogy ő az utolsó zsidó egész Varsóban, végül a gettólázadás utolsó életben maradt harcosa lett. Amikor megkérdezték, hogy milyen tanácsot adna az izraeli ifjúságnak, így felelt: ‘Legyetek emberek. Mi két lábon járó állatok vagyunk. Én ezt így gondolom, így érzem. Azonban köztünk, két lábon járó állatok között vannak emberi lények is, akik megérdemlik ezt a nevet’. Mindent köszönünk Kazik. Ígérjük, hogy minden nap azon leszünk, hogy kiérdemeljük az ember nevet.”

Netánháju miniszterelnök is elbúcsúzott Szimcha Rotemtől: “Izrael minden polgára nevében szeretném kifejezni részvétemet Szimcha Rotem, az utolsó varsói gettófelkelő halála kapcsán. Kazik harcolt a nácikkal, mentette a zsidókat, majd Izraelbe vándorolt és több tízezer izraelivel osztotta meg a varsói hősök történetét. Az ő története és a felkelés története mindörökké elkíséri népünket.  Legyen emléke áldássá.”

zsido.com

Forrás: Arutz7