A Tóra világát újabb gyász érte, amikor 101 éves korában, jud-zájin elulban visszaadta lelkét az Örökkévalónak Rebecen Szárá Finkel, a jeruzsálemi Mir jesiva szeretett személye.
Rebecen Szárá idős kora ellenére szellemi frissességnek és meglehetősen jó fizikai egészségnek örvendett, azonban kedd este összeesett a jeruzsálemi Gus Semonim negyedben található otthonában, a Bar Ilan Egyetem szomszédságában, s a Hácálá mentőseinek erőfeszítései ellenére már nem tudták megmenteni az életét. Jud-zájin elulkor elhunyt.
A rebecen Lengyelországban született, Smuél Rosenblum rabbi, egy gerer haszid leányaként. Alig volt egy éves kisgyermek, amikor családja a jobb élet reményében az Egyesült Államokba emigrált. Élijáhu Meir Finkel (1916–1997) felesége lett, aki a világhírű „Szlabodkai Álter”, Ráv Nosszon Cvi Finkel (1849–1927) rabbinak, a szlabodkai (Vilijampolė, Litvánia) jesiva alapítójának az unokája volt. Közös otthonukat Chicagóban építették fel, mely egyhamar híressé vált fantasztikusan ízletes konyhájáról. A rebecen által készített ételeknek jó hírét vitte számos Tóra-kiválóság is, mint például a Ponovezher Ráv, a ponovezher (Panevėžys, Litvánia) jesiva vezetője, Joszef Slomó Kahaneman (1886–1969) vagy a Lakewood-i Bét Midrás Govoha alapítója, Ráv Áháron Kotler (1891–1962), hogy csak az 20. század ortodox zsidóságának két nagyságát említsük.
Vízválasztó volt életükben, amikor férjével és 14 éves fiukkal – a dédapjáról elnevezett – Ráv Nosszon Cvi Frinkellel (1943–2011) együtt a Szentföldre látogattak. Az utazásról, a kilencvenes években írt memoárjában a következőképpen emlékezett vissza a Rebecen:
„Egy Ros hásáná előtti napon történt a sorsdöntő látogatásunk Erec Jiszráélba. Emlékszem, hogy a Nagybácsi (így emlegette őt mindig a férjem), Ráv Lézer Judel [Eliezer Jehuda Finkel rabbi, 1879–1965; a Szlabodkai Álter fia, a Mir ros jesivája] behívott a szobájában, hogy beszéljen velem egy komoly döntésről. Jiddisül megkért, hogy hagyjam Nosszon Cvi fiamat Erec Jiszráélben, hogy a Mir jesivában tanulhasson. Még mielőtt kimondtam volna a választ, magamban így tétováztam: hogy hagyhatnám a 14 éves fiamat az óceánon túl, több ezer mérföldre az otthonától, távol szüleitől és fiatal öccsétől. Míg így gondolkodtam magamban, a Ráv Lézer Judel mosollyal az arcán, csillogó szemekkel kérdezte: »Du darfst hobben em unter dine fachtug?« Szüksége van rá a kötényhúrjához? [átvitt értelemben: nem akarja elvágni még a köldökzsinórt?] Mire én jiddisül, azon a nyelven, amit szüleimtől tanultam, amikor St. Paulban [Minnesota államban] nőttem fel: »gondolkodnom kell ezen«, majd megismételtem: »át fogom gondolni«, de magamban csak annyit gondoltam: »hogyan is hagyhatnám őt hátra?«
Ros hásáná második napján, a sáchrisz után, a párásász Vájérá ákédász Jicchák megindító történetének olvasása után… Azt gondoltam magamban, ha a te pátriárkád, Ávrahám Ávinu hajlandó volt ilyen hatalmas korbánt [áldozatot] hozni, akkor én miért tétovázom? Ez volt a pillanat, amikor meghoztam a döntésemet és később elmondtam a Nagybácsinak, Ráv Lézer Judelnek: »megengedem, hogy Nosszon Cvi itt maradjon Erec Jiszráélben«. Azt éreztem, hogy itt az idő őt a világnak adni – micsoda nehéz gondolat volt ez egy fiatal zsidó anyának.”
Ezt követően Ráv Nosszon Cvi visszatért Chicagóba, hogy befejezze középiskolai tanulmányait, de a Mir jesivában töltött idő kitörölhetetlen nyomot hagyott benne, s 18 évesen végleg a Szentföldre telepedett, ahol feleségül vette Ráv Lézer Judel egyik unokáját, Leát, később pedig ő lett a ros jesiva is. Több mint 20 éven keresztül vezette és szolgálta a Mir jesivát, annak ellenére, hogy komoly Parkinson-kórban szenvedett már fiatal kora óta. A 10 éve elhunyt fia életéről a Rebecen, s fia egyik tanítványa írt könyvet.
Rebecen Szárá elsőszülöttjének sikereit és élményeit látva úgy határozott, hogy kisebbik fiát, Gedájlát is Jeruzsálembe küldi jesivába, végül pedig a nyolcvanas években a férjével ő is a Szentföldre költözött, ahol folytatták a vendégszeretetükről híres otthonuk vezetését. Rebecen Szárá tehetséges művész volt, aki számos képet festett nagy rabbikról, emellett pedig receptjeit is megírta több könyv formájában.
Az özvegy rebecen jeruzsálemi otthona az utolsó pillanatig nyitva állt a látogatók előtt. Egyik szomszédja, a tekintélyes Ráv Jicchák Tuvjá Weiss rabbi, Jeruzsálem gáon áv bét dinje, az Édá Cháredit vezetője még a hét elején meglátogathatta.
A Rebecent túlélte kisebbik fia, Ráv Gedájlá, unokája, Eliezer Jehuda rabbi, aki a Mir jesiva jelenlegi vezetője, de még sok más unokája és számos dédunokája, de emlékét nem csak ők, hanem a vallásos világ nagy része őrizni fogja.
Emlékéből fakadjon áldás!
Cseh Viktor
Forrás: www.vinnews.com