27 évvel ezelőtt, az első intifáda kellős közepén, az izraeli hadsereg egy katonáját, Gádi Rimont Rámálláh közelében meglőtte egy arab fegyveres. A támadó azt hitte, hogy a katona meghalt, így elégedetten távozott. Nem sokkal később arra autózott Slomó Bergman, meglátta a földön a vérző katonát, beemelte az autójába, és a legközelebbi izraeli kórházba hajtott vele. Az orvos csapat azonnal megkezdte az életmentő műtétet, és Slomó, aki úgy gondolta, hogy teljesítette a feladatát, és nincs semmi keresnivalója a kórházban, hazament. A súlyosan sérült Gádi szülei pár perccel a távozása után érkeztek meg. Néhány idegőrlő óra elteltével az orvosok örömmel értesítették őket, hogy a műtét sikeres volt, a fiuk fel fog épülni.
Gádi két héttel később hazatérhetett ásdodi otthonába. Édesanyja, Támár Rimon kétségbeesetten kutatott fia megmentője után, de senki sem tudott róla semmit. Telefonhívásai nem értek célt, ezért saját, ásdodi boltjában, valamint Ásdod és a környező falvak élelmiszerüzleteiben is hirdetéseket helyezett el, hátha akad valaki, aki a történet alapján ráismer a fiatalemberre. Ők ugyanis elhatározták: mindent megtesznek, hogy köszönetet mondhassanak annak, aki megmentette a fiuk életét.
Majdnem egy évvel később Ánát Bergman, Slomó édesanyja, egy ásdodi barátnőjét látogatta meg, és véletlenül épp a Rimon család boltjába tért be vásárolni. A pénztárnál hirtelen meglátta Támár Rimon egyik hirdetését, és rájött, hogy az ő fiáról van benne szó. Támárhoz fordult, és megkérdezte tőle, hogy ki rakta ki a hirdetést. Amikor azt a választ kapta, hogy ő maga, Ánát hitetlenül nézett rá: „Ön az édesanyja annak a katonának, akit a fiam megmentett? Nézzen rám, hát nem ismer meg? ” – „Sajnálom, asszonyom, nem hinném, hogy valaha is találkoztunk”- válaszolt Támár.
Ánát a következő történetet mesélte el neki: „22 évvel ezelőtt ezen a környéken laktam a férjemmel és két gyermekünkkel. Egy napon zokogva léptem be a boltba. Terhes voltam, de pénzügyi nehézségeink miatt úgy éreztem, meg kell szakíttatnom a terhességet. Ön meghallotta, hogy erről beszélek valakivel, és a férjével együtt órákon át beszélgetett velem. Nem mondták meg, hogy mit tegyek, de meghallgattak. Biztattak és támogattak, segítettek kidolgozni egy pénzügyi tervet, és végül úgy döntöttem, megtartom a terhességet. Az a csodálatos gyermek, akinek ezután életet adtam, a fiam: Slomó. ”
A két asszony könnyek között borult egymás vállára. „Önök megmentették a fiamat, és viszonzásképpen az én fiam megmentette az Önök gyermekét.”
A héber „venátnu” (és adtak) szó oda- és visszafelé olvasva is ugyanaz. Ennek az oka az, hogy aki ad, az mindig kap is cserébe, de hogy mikor és hogyan, azt sosem tudhatjuk. A jótétemények mindig felmérhetetlen mértékű hatással vannak az egész világra. Támár Rimon puszta emberségből segített egy idegenen, anélkül, hogy bármit is várt volna ellenszolgáltatásként. Az Örökkévaló azonban az elképzelhető legnagyobb ajándékot adta neki ezért: a fia életét.
Forrás és az eredeti video: Aish.com
A kép illusztráció nem a történetben szereplő személyeket ábrázolja.