Életadó szegulák – Hogyan könnyítsük meg gyermekünk születését?

Ahogy a háláchá az élet minden területét meghatározza, úgy hatják át a különböző szegulák, szokások és hiedelmek is a mindennapokat. Egy gyermek világrajötte az élet egyik legnagyobb csodája, tele olyan eseményekkel, melyekre az embernek nincsen hatása. Nem csoda hát, hogy annyi népi hiedelem él ezzel kapcsolatban, melyekkel pozitív irányba próbáljuk befolyásolni a terhességet.

A Tóra több helyen nevezi a zsidó népet „szegulá”-nak, azaz kincsnek, illetve az Örökkévaló kiváló tulajdonának. A szegulá – tett, melytől egy adott helyzet jóra fordulását, vagy kedvező kimenetelét reméljük. Védelmező vagy jótékony hatású „bűbáj”, talmudi, kabalisztikus, rab­binikus vagy folklorisztikus eredet­tel, melyet abban a reményben alkalmaznak, hogy az adott ügyben po­zitív fordulatot hoz, vagy az illető vá­gyainak megfelelő irányba befo­lyá­solja azt. Mindig észben kell azon­ban tartanunk, hogy a szegulák el­sődleges célja, hogy általuk közelebb kerüljünk az Örökkévalóhoz, hiszen csak az Ő segítségével fordulhatnak jóra a dolgok. Fontos, hogy arra is emlékezzünk: az imádkozás és a jócselekedetek erejét és jótékony hatását semmi nem helyettesítheti.

 

Fogantatás és várandósság

Az élet misztériuma a fogantatással kez­dődik, így már a teherbeesést is szá­mos néphit övezi. A zsidó házas­élet ritmusát a menstruáció idején va­ló elkülönülés, majd a mikvében va­ló megmerülést követő egyesülés adja.

A megmerülés pillanata rendkívüli spirituális élmény, ami után a hagyomány szerint az asszonynak először valami tisztát kell látnia, érintenie ezért sok helyen az a szokás, hogy a bálánit, vagyis a merülést felügyelő nő megvárja, míg a nő kijön a vízből, esetleg meg is érinti. Ha ugyanis egy macskát, vagy más efféle tisztátalan dolgot pillantana meg, az olyan rossz jelnek számítana a fogantatáshoz, hogy újra meg kellene merítkeznie a vízben. Az híres tannaita, a kohén gádolként, főpapként szolgáló Rabbi Jismáél édesanyja összesen 80-szor fordult vissza a mikvébe, és merítkezett meg újra egy alkalommal, mert mindig valami tisztátalan akadt az útjába hazafelé menet. Végül az Örökkévaló magát Gábriél arkangyalt küldte az útjába, hogy végre hazaérhessen – ráadásul ezután fogant meg méhében a magzat, akiből végül Rabbi Jismáél lett.

Vannak, akik úgy vélik, hogyha az ember fiút szeretne, akkor fogantatás előtt ellenőriznie kell, hogy a szent könyvek megfelelő irányba álljanak a polcon. A házastársi együttlétek alkalmával pedig jó, ha az ember szentéletű személyre gon­dol, hogy leendő gyermeke is a Tó­ra útját járja majd.

A kíváncsiskodó ismerősök leg­na­gyobb bánatára, a terhesség té­nyét szokás nagyon diszkréten ke­zelni: a harmadik hónap végéig még a szűk családnak sem jelentik be az örömhírt. Vannak, akik egyálta­lán nem beszélnek a terhességükről, mert félnek a szemmel veréstől (ájin há­rá). Ugyanezért nem árulják el azt sem, hogy fiú, vagy lány az utód, és so­kan eltitkolják azt is, ha ikreket várnak.

A folklór természetesen a várandósoknak is tartogat tanácsokat: nem tanácsos temetőbe vagy teme­tés­re menniük, hogy elkerüljék a mag­zatra esetleg veszélyt jelentő ár­tó szellemeket. Vetélés ellen sokan hor­danak rubinkövet, sőt, vannak, akik egy szentéletű személy sírboltjának a kulcsát tartják maguknál. Azt pedig, hogy vetélést okozhat, ha egy terhes asszony levágott körömre lép, még a Sulchán aruch cí­mű törvénykönyv is említi. A könyv népe természetesen további je­leket vél felfedezni a könyvespol­con: ha a házban minden szent könyv egyenesen áll, az megelőzi, hogy a magzat keresztben feküdjön a méhben.

Szegulák a szülõszobában

Ha a fentiek segítségével egészség­ben eljutott az édesanya a terhessége végéig, akkor következik a szülés embert próbáló ideje. Természetesen szegulák egész tárháza kíséri ezt az időszakot is. Hosszú kihagyás után például ismét elmehet a mikvébe. Ha ugyanis a terhesség kilencedik hónapjában áldásmondás nélkül megmerül a mikvében, azzal elnyeri a maga és születendő gyermeke számára Isten kegyelmét.

Vannak, akik a tóraszekrény és az anyaméh megnyitása között látják a kapcsolatot. Azzal, hogy a leendő apa kinyitja a tóraszekrényt, egy igen könnyű micvát teljesít, azt kívánva vele, hogy a szülés is ilyen könnyen menjen. Mások szerint ez elősegíti a szülés megindulását. A szülést azonban máshogy is meg lehet indítani, például a szukkoti etrogból főzött lekvár fogyasztásával. Sőt, ha valakinek sikerül éppen Szukkot idején várandósnak lennie, akkor jól teszi, ha a könnyű szülés érdekében leharapja egy etrog tetejét.

Ha pedig végre sikerül beindítani a szülést, érdemes gyorsan adakozni. Legalábbis a breszlávi Náchmán rabbi tanítása szerint a szülő nő által, vagy az ő nevében önzetlenül adott cedáká hozzájárul a méhszáj tágulásához. Sokféle módon támogathatják szent tárgyak is a szülő nő dolgát: a párnája alá tett chumás (Mózes öt könyve) segítségével például megőrizheti a nyugalmát és Isten segítségébe vetett hitét, elősegítve ezzel a könnyű szülést. Sőt, volt idő, amikor komplett Tóratekercset vittek a vajúdó nőnek.

 

Világra jön egy gyermek

Végül, sok viszontagság után világra jön egy gyermek. A hagyomány szerint ilyenkor megnyílnak az ég kapui, és a szülő nő imái azonnal az Örökkévalóhoz kerülnek. Szokás ezért a kitolási szakaszban önzetlenül másokra is gondolni: be­tegekért, párkeresőkért és leginkább gyermekáldásra váró párokért imád­koznak a vallásos zsidó asszo­nyok. Mindeközben az apa sem tét­lenkedhet: jól teszi, ha szorgalma­san olvassa a Tehilimet, vagyis a Zsoltárok könyvét, hogy ezzel könnyítsen felesége szenvedésein.

Az újszülöttet hamarosan ellátják majd mindenféle orvosi védelemmel a betegségek ellen, míg a szegulák lelki jóllétét, jövendőbeli fejlődését szolgálják. Így például – bár kétségkívül praktikus a testvérektől örökölt ruhácskák újbóli felhasználása – az újszülöttet szokás a jó élet reményében teljesen új ruhákba öltöztetni.

Menáchem Mendel Schneerson rabbi, a lubavicsi Rebbe azt tanította, hogy az újszülöttnek rögtön a születése után héber betűket kell mutatni. „Való igaz, hogy a gyermek éppen csak megszületett” – magyarázta a Rebbe – „és még nem képes megkülönböztetni a világosságot a sötétségtől, az édeset a keserűtől. Azonban, mivel a gyermek már a világra jött, és van szeme, mellyel látja a világot, gondoskodnunk kell arról, hogy az első, amit a gyermek lát, a héber ábécé betűi legyenek…” Ezzel egyben rögvest meg is kezdjük a gyermek zsidó oktatását is.

Igen elterjedt szokás a 121. zsol­tár szövegét felakasztani a szü­lőszobában, illetve abban a szo­bában is, ahol egy újszülött alszik, mivel az – a hit szerint – megvédi mind a vajúdó anyát, mind a frissen világra jött csecsemőt, és bizto­sít­ja számukra az életet. E szokás kap­csolódik Lilit, a legismertebb dé­mon mítoszához. Ettől a női dé­montól elsősorban az újszülött cse­csemőket féltik, és hogy rontását kivédjék, amuletteket akasztanak az újszülött szobájába, illetve ágyára. Ilyen amuletteket várandós nőknek is készítenek évszázadok óta három angyal nevével, akiknek a feladata Lilit távoltartása a csecsemőktől. Ezeken az amuletteken sok­szor szerepel Ádám és Chává (Éva) neve bekeretezve, és kereten kí­vül Lilit neve jelezve, hogy tartsa tá­vol magát a helyiségtől. Vannak, akik Lilit távoltartása érdekében pi­ros szalagot kötnek a babaágyra.

Nevében a végzete

Ahogy korábban a nemét, úgy a megszületett gyermek nevét sem szo­kás azonnal elárulni. A lányoknak névadót tartanak a zsinagó­gá­ban a megszületését követő bármelyik tóraolvasáshoz kapcsolódóan, a fiúk pedig a körülmetélési szertartás keretében kapják meg a nevüket. A szülők különleges isteni su­­gallatra (ruách hákodes) választanak nevet gyermeküknek. Askenáz szo­kás szerint nem szabad még élő közvetlen rokon nevét adni (szülő, nagyszülő), ám a szfárádiak épp el­lenkezően tesznek. Szerintük ki­fe­je­zetten jó, ha élő felmenő nevét kap­ja az újszülött. Szokás szentéletű emberek nevét adni, abban a reményben, hogy a gyermek az illető útját követi majd, viszont nem szokás fiatalon elhunyt személy nevét egy az egyben, változtatás nélkül adni az újszülöttnek.

Dénes Anna írása

A cikk az Egység magazin 95. számában jelent meg. Az Egység magazin legújabb számát keresse a Keren Or Központban (1052 Károly krt. 20) vagy a Kóser Piacon (1074. Dohány utca 36.). Ha érdekesnek találta írásunkat, és szeretne még több zsidó témáról olvasni, csatlakozzon előfizetőink táborához! Előfizetésért kattintsonhttp://fizetes.zsido.com/ujsag.php oldalra.