Kedves Rabbi!

Ha nem ütközik a háláchába, akkor a helyi szokásokat illik betartani. Mi a helyes az esetemben [ti. Izraelben élve]: Pészáchkor a magyar szokás szerint étkezzem vagy ehetek kitniotot? Itt nagyon sok mindenben van humusz pld. Mit tanácsolsz?

Smuél


Kedves Smuél!

Örülök a kérdésnek, ami azt mutatja, hogy már készülsz a Pe­száchra, azt pedig nem lehet so­ha elég korán elkezdeni…  Kér­désed megválaszolásához két dolgot kell megvilágítani: miért nem eszük kitnijotot és ki­re milyen minhágok (szokások) érvényesek.

 

Mi a kitnijot?

Peszáchkor tórai tilalom alapján tilos fogyasztani öt fajta gabonát (2Mózes 12:15.). Ezek a búza, rozs, árpa, zab és a tönköly. Már a 12. században elterjedt az askenázi zsidók között az a tilalom, hogy nem csak a fent említett gabonaféléket nem ették Peszáchkor (kivéve az ezekből készült maceszt), hanem un. kitnijotot, ami alapvetően a hüvelyeseket jelenti, mint pl. a rizs, kukorica, szója, bab, borsó, mustár, csicseriborsó és a mák.

Ezek a növények ugyan nem lehetnek kovászosak, de elterjedt a szokás, hogy tilos a fogyasztásuk, mert valamiben, pl. kinézetükben illetve felhasználásuk és fogyasztásuk módjában, hasonlítanak a gabonákra. Ez könnyen vezethetne arra, hogy az emberek ezeket látva a gabonát se fogják kellő elővigyázatossággal készíteni Peszáchkor. A kitnijot fogyasztása ellen három fő érv van (ahogy erről írt a Lvus a Sulchán áruch, Orách Chájim 453:1 hoz): 1. ezekből is készítenek főtt ételt; 2. ezekből is sütnek kenyeret; 3. keveredhet a gabonával és nem lehet jól kiválogatni.

A kitnijotot a háláchá nemcsak szokásnak, hanem az as­ke­náz zsidókra nézve tilalomnak
tekinti (lásd Minchát Jichák responsum 7. kötet 33. fejezet).

 

Hol érvényesek

a szokások?

Bár Magyarországon két ima­ír­tus volt (haszid-szefárd és askenáz) használatban és ezek egynémely szokásukban eltérnek egymástól, ám a legtöbb esetben egységesen az askenázi szokásokat követik a magyar zsidók. Így a kitnijot tilalmát a teljes magyarországi zsidóság is követte és követi a mai napig.

A Talmud Pszáchim trak­tá­tu­sának negyedik fejezete foglalkozik a szokásokkal. A helyi (ti. adott helységhez, országhoz kötődő) szokásokról szólva azt írja a Talmud (uo. 50a.), hogyha valaki elutazik valahova, akkor az ottani szokásokat is kell követnie. Ugyanakkor vannak családi szokások is, melyeknek követése nagyon fontos, ahogy olvassuk (Példabeszédek 1:8.): „Halljad, fiam, atyád oktatását és el ne hagyjad anyád tanítását” (Talmud uo. 50b. végén, SáCH a SÁ Jore déá-hoz 214:8.).

Azóta, hogy nagy vándorlások zajlottak a zsidók körében, kiűzetések, pogromok miatt már nem igazán beszélhetünk egy-egy város szokásáról, hiszen nem találni olyan közösséget, ahol csak eredendően ott élő zsidók vannak, ezért ma inkább családi szokásokról kell beszélni (Igrot Mose responsum Orách chájim 4. kötet 33. fejezet végén). Annak, akinek nincs családi szokása, követi a rabbija szokásait és azét a közösségét, melyhez csatlakozik (Tsuvot vöhánhágot responsum 1. kötet 354. fejezet).

A szokásokat tekintve aske­náz zsidó pl. az, aki Budapesten született, magyarországi zsidó családban – ez családi szokás is és helyi szokás is, hisz továbbra is mindenki áskenáz itt, akár bu­dapesti családokról beszélünk, akár olyan, aki ide vándorolt vidékről, Kárpátaljáról vagy Er­délyből – függetlenül attól, hogy haszid vagy helyi askenáz szo­kást követ-e. Ha elköltözik más országba, akkor is a családjában dívó magyar zsidó szokásokat viszi magával és adja tovább a gyermekeinek.

Izraelben ma nincs egységes szokás, mivel askenázi és szefárdi közösségek is élnek, akik korábbi szokásaikat követik, többek között a peszáchi étkezés vonatkozásában is (lásd még Jöcháve dáát responsum 1. kötet 12. fejezet).

A szokások megváltoztatásának kérdése akkor merül fel, ha „vegyes házasság” történik, vagyis askenáz és szefárd hátterű pár házasodik. Mivel egy családban nem lehet két szokás, ezért az a szokás, hogy a férj hagyományait követik, mivel ő fogja Tórára tanítani a gyerekei­ket (TáSBáC responsum 3. kötet 179. fejezet). Ha tehát, esetünkben egy szefárdi férfi vesz el egy askenáz nőt, akkor a nő ehet kitnijotot innentől, fordított esetben azonban a szefárd hátterű nő a továbbiakban nem fogyaszthat ilyet Peszáchkor (lásd Jábiá omer responsum 5. kötet, Orách chájim 37. fejezet; Jöcháve dáát responsum 5. kötet 33. fejezet végén).

A kóser élelmiszereken minden esetben jelölik, hogy mi az, amit askenázok is fogyaszthatnak az ünnepen, mert nincs benne kitnijot, így semmi akadálya nincs, hogy az askenáz szokásokat folytatva tartózkodj a kitnijot fogyasztásától Peszáchkor.

Üdvözlettel:

Oberlander Báruch

Kattints ide és kérdezz a rabbitól!

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.

Megszakítás