50 éves titok derült ki: nem sokkal a hatnapos háború után a Templom-hegyen kohénok istentiszteletet tartottak.

Az elmúlt ezer évben – a legutolsó szentföldi muszlim hódítás kezdetétől számítva – összesen egyszer került sor arra, hogy a Templom-hegyen jom kipuri istentiszteletet tartsanak. A majdnem 50 éves titokról az esemény vezetője nyilatkozott nemrégiben. Az istentisztelet része volt a teljes leborulás is, bár állat- és illatáldozatot nem mutattak be. A főszerepet az a Menáchem Hákohén rabbi játszotta, aki többek közt Románia főrabbija, az izraeli Munkapárt parlamenti képviselője és Slomó Goren katonai főrabbi legfontosabb segítője is volt. Azon a híres képen, melyen Goren látható, amint megfújja a sófárt a Templomhegy 1967-es felszabadításakor, Hákohen rabbi mellette áll.

Slomó Goren tábori főrabbi megfújja a sófárt 1967-ben
Slomó Goren tábori főrabbi megfújja a sófárt 1967-ben
A hatnapos háború után éles vita bontakozott ki a Templom-hegy kulcsait az iszlám vallási felügyeletnek, a Waqfnak átadó Mose Dáján védelmi miniszter és Goren rabbi között, aki úgy gondolta, hogy a zsidók számára lehetővé kell tenni, hogy legszentebb helyükön imádkozzanak. Hat héttel a hatnapos háború után Goren rabbi tisá beávi imát tartott a hegyen, ám ezután Mose Dáján katonai rendelettel tiltotta meg a további imádkozást a helyszínen.

Jom kipurra Goren rabbi új tervet eszelt ki. A hosszúnapot megelőző nap reggelén tíz katonával jelent meg Hákohén rabbi Rámát Gán-i lakásán, és azt mondta: „Dáján megtiltotta, hogy a hegyen imádkozást vezessek, de rólad semmit nem mondott. Itt van tíz katona és egy tóratekercs – kérlek, vedd át a helyemet, és csinálj ott egy minjent [legalább 10 férfi által alkotott közösség, mely szükséges bizonyos imák elmondásához].” Mose Dáján egyébként minden bizonnyal tudott a tervről, de nem akadályozta meg. Attól félt csupán, hogy az igen magas, vezérőrnagyi ranggal rendelkező Slomó Goren által vezetett ima nemzetközi felzúdulást okozna.

Hákohén rabbi izgatottan látott neki a feladatának, még 8 és 5 éves fiát is magával vitte. Apja, Mordecháj Hákohén korábban több könyvet is írt, melyekben részben azt bizonyította, hogy a középkorban zsinagóga állt a Templom-hegyen, részben pedig azt, hogy az egyik legfontosabb zsidó bölcs, a Rámbám meglátogatta a szent helyet nyolcszáz évvel korábban.

1967-ben, Menáchem Hákohén rabbi a kép jobb szélén
1967-ben, Menáchem Hákohén rabbi a kép jobb szélén
A jom kipuri imát legnagyobb részt Hákohén rabbi vezette, és a csúcspontja az volt, amikor ahhoz a részhez értek, hogy a főpap azt mondja (szabad fordításban): „Kérlek, Istenem, vétkeztem, ahogyan más papok is vétkeztek [és a nép is]. Kérlek, bocsásd meg a bűneinket, ahogyan meg van írva a Tórában: És ezen a napon Isten megbocsát neked és megtisztít bűneidtől.” Ezután a főpap kimondta a kimondhatatlan istennevet, és ekkor az egész gyülekezet arcra borult – ezt tették 1967-ben a Templom-hegyen tartott szertartás résztvevői is, néhány méterre attól a helytől, ahol évszázadokon keresztül tisztaságban és szentségben folyt az istenszolgálat.

Menáchem Hákohén rabbi
Menáchem Hákohén rabbi
Az imádkozók – Goren rabbi parancsára -, egész nap nem hagyták el a határrendészek őrhelyét az Ál-Ákszá mecset mellett. A böjtnap végeztével az imádkozók kimentek a tér közepére, ahol Hákohén rabbi megfújta a nap végét jelző sófárt. „Ahogy megfújtam a sófárt” – emlékezett vissza – „hallottam, hogy megfújják a sófárt alattunk, a Siratófal előtti téren.”

Bár most még távolinak tűnik annak a lehetősége, hogy megismétlődhessen a Templom-hegyen a jom kipuri istentisztelet, a zsidó nép nem adja fel a reményt, és nap mint nap imádkozik: „Állítsd vissza a szolgálatot szent házadban… Hadd lássák szemeink, hogy visszatérsz Cionba.”

A Templom-hegy felülnézetből
A Templom-hegy felülnézetből
Forrás: Arutz7