1382. november 9-én adták ki a legrégibb, eddig ismert jiddis nyelvű szöveggyűjteményt. A ma Cambridge Jiddis Kódex néven ismert írásos emlék nem Angliában került elő, sőt, még csak nem is Németországban, ahol régen virágzott az askenázi kultúra.

A Cambridge Egyetem gyűjteményébe 1896-ban került, egy Solomon Schechter nevű tudós jóvoltából Egyiptomból. A feltételezések szerint a XIV. században volt askenázi közösség Egyiptomban és Palesztinában is. Más tudósok szerint egy átutazó zsidó hagyhatta hátra. A kódexben költemények találhatók Mózesről, a Paradicsomról, Ábrahámról. A történetek jellemzően bibliai tárgyúak, de nem csak szent szövegek. Van benne egy cím nélküli történet is egy beteg oroszlánról, ami hasonlít egy XII. századi zsidó szerző Berechia Hanatronai Hanakdan töredékesen fennmaradt epikus művére – olvasható a haaretz.com cikkében.

A kódex tartalmaz egy listát a hetiszakaszokról is. Bár a szövegeket héber betűkel írták – ahogyan a jiddist is -, a használt nyelv többnyire a középfelnémet. Az írásos emléket 1957-ben publikálták újra, amit élénk tudományos diskurzus követett arról, hogy vajon a kódexet jiddis vagy német dokumentumnak kell-e tekinteni. Ez a vita mostanra eldőlt, konszenzus alakult ki arról, hogy a kódex jiddis. A Cambridge-i Kódex felfedezését követően egy még régebbi, jiddis nyelvű írásos emlék került elő: egy ünnepi imakönyvben olvasható az a jiddis nyelvű bejegyzés, mely áldást kér arra a személyre, aki a máchzort (ünnepi imakönyv) magával viszi a zsinagógába. A wormsi máchzornak nevezett kézirat 1272-re datálható.

Kép: haaretz.com