A Tel-Avivhoz közeli Rison Lecionban élő közösséget a Kaliforniából Izraelbe vándorolt Jehosua Soudakoff rabbi irányítja, aki maga is siket.
„Minket egy különleges nyelv és kultúra fűz össze, nem pedig a földrajzi elhelyezkedés, vagy az életkor” – magyarázza Soudakoff rabbi egy jeltolmács segítségével. A választás azért esett éppen Rison Lecionra, mert Izraelben ebben a városban él a legtöbb siket és halláskárosult. Ennek az az oka, hogy itt és a közeli Nesz Cionában működik két olyan általános és egy középiskola, mely e közösség speciális igényeit elégíti ki.
Soudakoff rabbi és felesége Chusim néven alapított vallásos közösséget. A név tórai eredetű: a midrás szerint Jáákov ősatyánk egyik unokája, Chusim ben Dán maga is siket volt. A történet szerint amikor Jáákov fiai a hevroni Máchpéla-barlanghoz értek apjuk holttestével, hogy megadják számára a végtisztességet, a gonosz Észáv (Ézsau) nem akarta beengedni őket. Jáákov fiai elkezdtek vele vitatkozni, Chusim azonban nem értette, hogy miről van szó, hiszen nem hallott. Csupán azt látta, hogy Észáv ellenkezése miatt nagyapját nem lehetett eltemetni. Nem tűrte a gyalázatot, és kardjával lefejezte Észávot.
További előnye a névválasztásnak, hogy a névadó Chusim ben Dán kezdőbetűi éppen a Chábád szót adják ki. A chusim szó héberül egyébként érzékeket jelent, ami szintén jól illeszkedik a közösség jellegéhez.
A rabbi és segítői az Izraelben működő, siketeknek fenntartott oktatási intézményeket látogatják, és a zsidóságról tanítanak a diákoknak. A 12 -13 éves gyerekeket felkészítik a bát- és bár-micvára is. Felnőtteket is tanítanak Tórára, továbbá különböző ünnepi összejöveteleket szerveznek. Minden esetben a jelnyelvet használják. Soudakoff rabbi már számos siket házaspár számára tartott esküvői szertartást, Izraelben és külföldön egyaránt.
Idén először rendezett a közösség nagyünnepi istentiszteleteket. Az imákat egy halláskárosult kántor vezette, a rabbi pedig jelnyelven kommunikált a közösséggel, akik így aktívan tudtak részt venni a szertartásban. Az újévi sófárfújás során a résztvevők rátették a kezüket a sófárra, hogy ha nem is hallják, de érezzék a hangokat. A különleges imákra az egész országból érkeztek résztvevők, akik számára a Soudakoff család biztosított szállást, hogy ne kelljen az ünnepen utazniuk.
„Sok siket ember próbál halló közösség zsinagógájában részt venni az imákon, ám rendkívül zavaró a számukra, hogy senkivel sem tudnak kommunikálni. Úgy érzik, hogy nem törődnek velük, ezért inkább otthagyják a közösséget. Emiatt a családtagjaik és az utódaik sem részesülnek zsidó élményben” – mondta Soudakoff rabbi, aki a nagyünnepi imák sikerén felbuzdulva állandóvá akarja tenni a zsinagógai programot. Az álmuk az, hogy saját zsiangógájuk legyen, ahol a rabbi, az alkalmazottak és a közösség tagjai is siketek.
A rabbi elmondta, hogy Amerikában olyan családban nevelkedett, mely egyszerre volt siket és elkötelezetten vallásos zsidó. Izraelben azonban egészen más az emberek hozzáállása. Az Egyesült Államokban és Izraelben egyaránt 15 000 siket zsidó él, de mind a siket, mind a halló társadalom egészen másképpen kezeli ezt a fogyatékosságot. Talán az amerikai „az lehetsz, aki csak akarsz” hozzáállás miatt egy siket rabbi nem kelt különösebb feltűnést, Izraelben azonban nehezen fogadták el, hogy valaki egyszerre siket és rabbi.
A rabbi küldetésének tekinti, hogy személyes példájával változtassa meg az izraeliek szemléletét mindkét közösségben.
A házaspár nyáron nemzetközi tábort is szervezett, melyben harminc siket fiatal vett részt Izraelből, Amerikából, Európából és Oroszországból. A program célja az volt, hogy erősítse a résztvevők pozitív identitását és vezetői képességekkel ruházza fel őket. „Azt az üzenetet közvetítettük a számukra, hogy a „vezető” és a „siket” kifejezések nem zárják ki egymást. Terjesztenünk kell a fényt a világban, mind szavakkal, mind kézmozdulatokkal!” – jelelte a rabbi.
zsido.com
Forrás: crownheights.info