Egyetlen túlélő sem éhezhet többé!

“Ki gondoskodik egy 90 éves holokauszt túlélőről?” – kérdezte David Teyf, aki sikeres séfként dolgozik Amerikában. – “Tennem kell valamit!” – mondta magának, és elindította azt az akciót, amelynek keretében ételt szállítanak a járvány miatt az otthonaikba zárt túlélőknek.

A férfi számára peszách ünnepe mindig különleges jelentőséggel bírt. Az ünnep szépségei mellett a maceszgyárról szóló családi történetek tették olyan bensőségessé számára ezeket a napokat. A gyár nagyapja minszki háza mögött működött és Teyf öt éves volt, amikor a család 1979-ben elhagyta az akkor még a Szovjetunióhoz tartozó Fehéroroszország fővárosát.

A sikeres séfnek természetesen nem sok emléke van a maceszgyárról, mégis egyre többet gondol rá, miközben heti rendszerességgel készít és szállít ki ételcsomagokat New Yorkban élő holokauszt túlélők számára. A projektet majdnem egy évvel ezelőtt indította el, részben nagyszülei inspirációja nyomán. Teyf mind a négy nagyszülője holokauszt túlélő volt. “Ha még élnének a nagyszüleim, ki viselné gondjukat?” Végül elszánta magát és a tettek mezejére lépett.

Az éttermekben és rendezvényeken dolgozó különféle szakembereket igen súlyosan érintette a világjárvány, illetve az általa hozott korlátozások és bezárások. A manhattani Zsidó Örökség Múzeuma – A holokauszt élő emlékezete múzeum 2020 márciusában zárta be kapuit a látogatók előtt, és Teyfnek az épületben található kávéháza ugyanúgy bezárt, mint az az étterem, ahol séfként dolgozott. Nem sokkal később lemondták azokat az esküvőket, bár és bát micvákat és egyéb közösségi eseményeket, melyekre Teyf szállította volna az ételt. A korábban heti hat napot reggeltől késő éjszakáig végigdolgozó férfi hirtelen munka és célok nélkül maradt. A Central Parkban tett hosszú sétái során jutott eszébe, hogy ha neki ennyire nehéz, vajon milyen lehet a holokauszt-túlélő nagyszülőknek, akik teljesen magukra maradtak a járványban.

Teyf ezután kapcsolatba lépett a Zsidó Örökség Múzeumának elnökével, Jack Kligerrel, és nem sokkal a tavalyi peszáchot követően néhány dolgozóval együtt újranyitották a kávézót, hogy helyi szervezetek anyagi támogatásával főzhessenek és szállíthassanak főtt ételt New York-i holokauszt túlélőknek. Elsősorban tradicionális ételeket készítenek szombatra: bárcheszt, gefilte fist (töltött hal) és kuglit, de a hagyományosnál egészségesebb módszereket használnak, elsősorban kevesebb sóval ízesítik a fogásokat.

Teyf gyerekkorában gyakran hallgatta a nagyszülei történeteit arról, hogy hogyan éheztek a háború alatt. Ez inspirálta jelenlegi jótékony projektjének szlogenjét: „Egyetlen túlélő sem éhezhet többé.” A kis csapat nemcsak megfőzi, de házhoz is szállítja a város különféle kerületeiben élő túlélőknek az ételt. Többnyire csak becsöngetnek és az ajtó mellett hagyják a csomagot, hogy elkerüljék a fertőzésveszélyt. Előfordul azonban, hogy már akkor nyílik az ajtó, amikor még ott áll a csomagot kiszállító csapattag: „Nagyon hálásak és a mosolyuk a világot jelenti a számunkra.”

Bár az oltásnak köszönhetően határozottan javul a járványügyi helyzet és az idősek elhagyhatják az otthonaikat, Teyf nem tervezi, hogy a közeljövőben felhagy a projektjével. Sőt, további túlélőket keres, és azt reméli, hogy további neveket adhat ahhoz a körülbelül hetven fős listához, akik hetente kapnak ételt a csapatuktól. A New York-ban lakó túlélők számát nagyjából húszezerre becsülik jelenleg.

Teyf nagyapja az életét kockáztatta, amikor maceszt készített a minszki zsidóknak. Az unoka most úgy érzi, hogy jótékonysági projektje jutalom a számára nagyapja elkötelezettségéért. „Amikor előkészítem az ételeket, amikor főzünk és kiszállítunk, akkor mindig a nagyapámat látom, amint fentről rám mosolyog. Érzem, hogy itt van velünk.”

zsido.com

Forrás: Arutz7

  • Küldés emailben