Ijár hónap 10-re (ebben az évben április 22.) esik Jicchák Álfászi rabbi halálozási évfordulója. Ő volt az, aki a polgári időszámítás szerinti XI. század elején Széfer háháláchot (A zsidó törvények könyve) címen megszerkesztette a zsidó jog egyik leginkább átfogó kódexét a középkorban. Héber nevének – a Fezből származó Jicchák rabbi – rövidítésével Rif néven ismert.
Jicchák Álfászi rabbi 1013-ban született Észak-Afrikában. Korának legjobb mestereinél, rábénu Niszimnél és rábénu Chánánelnél tanult, majd a marokkói Fezben telepedett le, nem messze a szülőfalujától. Innen kapta az Ál-fászi, vagyis Fezbe való, Fezből származó nevet. A Rif – mesterei halála után – korának legnagyobb nevű talmudtudósa lett. Az ő nemzedéke a második volt a gáonok kora, azaz a világhírű babilóniai jesivák bezárása után.
75 éves korában, 1088-ban kellett – valószínűleg politikai okokból – elhagynia Fezt, amikor a közösség egyik nagyon tehetős, ám korrupció útján meggazdagodott tagja számunkra ismeretlen indokkal bevádolta őt az uralkodónál. Ekkor költözött a spanyolországi Córdobába, majd Lucenába, mely akkoriban a spanyolországi zsidóság egyik spirituális központja volt. Nemsokára ő lett a helyi jesiva vezetője, többek között az ő tanítványa volt a híres rabbi és költő, Jehuda Hálévi is. Amikor a közösség aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy ilyen idős rabbi áll az élére, a Rif azzal nyugtatta meg őket, hogy megígérte: bár micvát (vagyis 13 évet) fog ünnepelni a városban. Ez így is lett, és végül 1103-ban, ijár hónap 10-én, 13 évnyi lucenai szolgálat után hunyt el, 90 éves korában.
Hagyatékának jelentős részét bonyolult háláchikus kérdéseket boncolgató levelezése teszi ki, nagyrészt arab nyelven. Leghíresebb műve a fent említett Széfer háháláchot, mely a talmudi rend szerint haladva tárgyalja az egyes törvényeket, magyarázatokkal ellátott talmudi forrásokkal támasztja alá azokat, majd végül levonja a konklúziót. Ehhez sokszor bonyolult talmudi vitákban kellett állást foglalnia és döntést hoznia. A Rif döntéshozatalában a babilóniai Talmudot tekintette mérvadónak, a jeruzsálemi Talmudot a „nyugatiak Talmudjának” nevezte, és nem fogadta el annak korábban keletkezett, szigorúbb döntvényeit. Könyvében csakis azokkal a törvényekkel foglalkozott, melyek ma, Szentély híján is érvényesek.
Döntéseit az őt követő nemzedékek, köztük olyan nagyságok is, mint a Rámbám (Maimonidesz) kötelező érvényűnek fogadták el. A Rámbám mestere a Rif tanítványa, Joszef ibn Migás volt, ezért a Rámbám Álfászi rabbit mesterének nevezte, és így írt róla: „Még akkor is megbíznék benne, ha azt mondaná, hogy a jobb oldal a bal”. A Széfer háháláchotot szinte teljesen tökéletesnek értékelte és azt tanácsolta tanítványainak, hogy szorgalmasan tanulják azt az általa írt, szintén a mai napig híres Jád hácházákával együtt.
„Egyetlen ember sem képes ilyen művet létrehozni isteni inspiráció nélkül” – mondták a mű és írója érdemeit dicsérve a kortársak. Egy fél évszázaddal később a Sulchán Áruchot, a zsidó jog egyik legalapvetőbb kódexét összeállító Joszef Káró is a műve alapjaként szolgáló három „pillér” egyikeként hivatkozik rá. Így lett a XI. századi észak-afrikai rabbi műve a zsidó jog máig ható forrása. Egy másik műve, a Háláchot ktánot (Kis törvények) a mezuza, a tfilin és a cicesz szabályaival foglalkozik. Alkotásaihoz természetesen széles kommentárirodalom is tartozik.
A leírások alapján a Rif nemes lelkű, kedves, figyelmes ember volt. Mint fent is láttuk, voltak ellenlábasai, és ez Spanyolországba költözése után sem volt másképp. Az egyikük Jicchák Albalia rabbi volt, aki korábban Sevilla urának köréhez tartozott, de később, amikor őt megfosztották a rangjától, Granadába menekült. Albalia 1098 körül halt meg, és egészen halála napjáig kritizálta a Jicchák Álfászi rabbit. A halálos ágyán azonban magához hívatta fiát, Báruchot, és meghagyta neki, hogy menjen el a Rifhez, kérjen a nevében bocsánatot és mondja meg neki, hogy utolsó kívánsága az, hogy fogadja Báruchot a tanítványai közé. Így is lett, a Rif könnyek között megbocsátott, a házába fogadta a fiút és attól fogva saját fiaként tanította.
Emléke legyen áldott!
zsido.com