Az utóbbi időben sok nemzetközi lap foglalkozott a Chábád Lubavics Mozgalom magyarországi munkájával, és személy szerint Oberlander Baruch rabbi tevékenységével. Mint ismeretes Magyarországon a Lubavicsi Mozgalom 1989 óta van jelen, amikor is Oberlander rabbi az országba érkezett családjával a Rebbe küldötteként.
Gut Sábesz: Úgy látom, az utóbbi időkben a külföldi sajtó egyre többet foglalkozik Önnel, és rabbinikus tevékenységével. Minek köszönhető ez a hirtelen érdeklődés?
Oberlandrer Báruch rabbi: Nem hirtelen, hiszen a külföldi (elsősorban Egyesült Államok, Izrael) vallásos sajtó folyamatosan figyelemmel kíséri Magyarországon a vallásos élet reneszánszát, és mivel Isten úgy akarta, hogy a Chábád Lubavics mozgalom legyen ennek a reneszánsznak a középpontjában, így én is az érdeklődés fókuszába kerültem.
G.S. Például a Hámodiá, Izrael legnagyobb példányszámú ortodox napilapja két hete egy kétoldalas cikkben írt az Ön munkájáról.
O.B.r A Hámodiá riportere Magyarországon járt, és beszámolt a munkámról, mint a lubavicsi közösség rabbija, és a budapesti chárédi Bét Din elnöke. Több tanulságos esetet meséltem el neki arról, hogy milyen ítéleteket kellet különböző szokatlan esetekben hoznom. Például a Get (válólevél) bonyolításával kapcsolatosan, mi vagyunk ugyanis Magyarországon az egyetlen Bét Din, amelynek színe előtt ortodox módon lehet a vallási törvények szerint elválni. Ennek kapcsán meséltem a válólevélben a magyar személynevek héber fonetika szerinti átírásával kapcsolatos kutatásaimról. Nem könnyű téma, hiszen vannak betűk, sőt hangok, amelyeknek nincs megfelelője a héberben. Az évek során már egy könyvnyi mennyiség anyag már összegyűlt a témában.
Ugyancsak a tevékenységünkhöz kötődött, hogy a vágóhídi szabályokhoz olyan kiegészítéseket tettünk, ami által a módszer a kóserság legmagasabb fokát érte el.
G.S. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi vágásban vannak olyan elemek, amiket Weiszberger rabbi idején még nem vettek figyelembe?
O.B.r Igen, számos ilyen elem van, például a csirkecombok esetében, ahol megvizsgáljuk az ún. in-gócot (comát hágidin), ami ha nem megfelelő, a csirke tréfli lesz, illetve a sózásnál is szigorúbban járunk el, stb.
G.S. Az említett cikk részletesen szólt a Carmel hechserjéről is, és le is hozták ennek a hechserről kiálitott okmány képét.
O.B.r Igen, sokan érdeklődnek, hogy mostanában melyik rabbi felügyeli a kóserságot a Carmelben. A Hamodiá tudósítása szerint nemcsak megmaradt, de még magasabb szintre is emelkedett a kásrut szintje.
G.S.: Amerikában a szatmári közösség Der Blátt című hetilapja is közölt Önről egy írást.
O.B.r Ők is örömmel adták hírül, hogy a Carmelnek és a Cari mama pizzériájának milyen jó hechserje van, ami alapján a kóserség nemcsak megfelelő, de az eddiginél magasabb szintű is. Ugyanez vonatkozik a Semes pékségre is, ahol a londoni ortodox rabbinátussal való egyzetetés után, kiegészítették és el is ismerték a hechserünket.
G.S: Minek tulajdonítja jó hírnevét, amelynek köszönhetően az Ön hechserjét ilyen tekintélyes vallási lapok hirdetik?
O.B.r Szerintem annak, hogy a külföldi ortodox rabbikkal évek óta kapcsolatban állok, haláchikus témákban beszélgetünk, levelezünk, ismernek engem.
G.S.: Gondolom, ez közrejátszik abban is, hogy Ön a brüsszeli székhelyű Európai Rabbi Konferencia (RCE) elnökségi tagja, amit Európa ortodox rabbijai alapítottak.
O.B.r Az előbb említet kapcsolatok egyik velejárója, hogy tagja lettem ennek a szervezetnek az elnökségének, amely több országból 17 vezető rabbiját tömöríti.
G.S.:A külföldi média beszámolt egy két héttel ezelőtti eseményről, az Éruvin traktátus befejezéséről. Ez olyan nagy hír volt?
O.B.r Külföldön sok zsinagógában szerveznek Dáf hájomi siurokat, közös tanulásokat. Ebben a rendszerben igen sokan vesznek részt, így érthető, hogy a lapok örömmel számoltak be arról, hogy Magyarország ebből a szempontból is visszakerült a nemzetközi zsidó vérkeringésbe.
G.S.: A napokban Ön látogatást tett Pozsonyban, és tárgyalt a skveri Rebbével.
O.B.r.: Igen, a Bechácár Hákodes múlt heti számában egy hétoldalas leirás jelent meg arról, hogy David Twersky, a Skverer Rebbével tárgyaltam. A Rebbe a csernobili haszid dinasztia egyik híres ágához tartozik. Székhelye a New York közeli New Square városka, sokan járnak hozzá ide is tanácskozni. Az egészségi állopata miatt a Rebbe az utóbbi években Pozsonyban tölti a nyár 2-3 hetét, és naponta Pöstyénbe utazik. Mivel emlékeztem rá, hogy megboldogult apám is többször járt nála, örömmel fogadtam meghívásukat, hogy találkozzam vele. A Rebbe nagyon érdeklődött a budapesti Bét Din szerteágazó munkásságáról, illetve azt mondta, a munkánkról már korábban is sokat hallott apámtól, aki érdeklődésére büszkén mesélt róla.
G.S.: Kicsi a világ!
O.B.r Még ennél is kisebb! A beszélgetésben elhangzott az is, hogy a Rebbe apja 1947 november-decemberében Budapesten járt, és fontos ügyben telefonálnia kellet. Eljött tehát nagyanyám, Oberlander Eszter húsboltjába, mert akkoriban alig-alig volt telefon Budapesten. Nagyanyám, apám segítségével az első volt, aki a háború után Budapesten kóser húsboltot üzemeltetet, egészen 1949-ig, amikor elhagyták az országot.
Erre elmondtam a Rebbének, hogy annak a húsboltnak a helyén ma a Carmel éterem van, amelyben én felügyelem a kóserságot. „Közismert, hogy egy Cádik jócselekedetének mindig nyoma marad…” felelte erre örömmel a Rebbe.
Azt is elmondta, hogy apja ittjártakor külön minjánban, chászid szefárd imaritussal imádkozott a Kazinczy utcai kis zsinagógában. Azt válaszoltam, hogy megboldogult apám erre is emlékezett, és többször is megjegyezte, hogy mindez az ortodox hitközség vezetősége és rabbikara belegyezésével történt. Ebből kiderül ugyanis, hogy nem helytálló a kis zsinagógában kihelyezet tábla szövege, miszerint ott tilos lett volna chászid imarítus szerint imádkozni. Ez csak a nagy zsinagógára vonatkozott.
G.S.: Számít további sajtó visszhangra?
O.B.r Munkánknak nem a dicsőség vagy az ünneplés a lényege, hanem az, hogy a lehető legtöbb zsidót érjük el….