Nem csak a betegségekkel kell megküzdeniük.
A kizárólag férfi mentősökből álló Hatzalah szervezet évtizedek óta végzi munkáját többek között Brooklynban. A szervezet a vallásos zsidó közösséget szolgálja. A vallásos közösségekben férfiak és nők elkülönülnek egymástól, még csak meg sem érintik egymást, ám sürgősségi helyzetekben megengedett, hogy egy férfi megérintsen egy nőt. Ezzel együtt érthető, ha sok nő inkább női segítőket szeretne maga körül látni ezekben a helyzetekben.
Paula Eiselt, az ortodox közösségből származó filmrendező dokumentumfilmet készített arról, hogyan hoz létre egy vallásos asszony kizárólag nőkből álló mentőegységet. A négy év munkájaként létrejött, 93Qeen című film hamarosan látható lesz New Yorkban és Los Angelesben, később pedig a szélesebb közönségnek is szeretnék bemutatni.
A női egység mozgatórugója az a Borough Park-i születésű bírónő, Rachel “Ruchie” Freier, akiről már többször írtunk. Lelkes nőket gyűjtött maga köré, hogy beindíthassa szervezetét, mely – nem meglepő módon – meglehetősen nagy ellenállásba ütközött a közösségen belül, és összeütközésbe került a Hatzalah-val, valamint annak támogatóival. Az ellenzők odáig mennek, hogy bojkottal fenyegetik az asszonyokat kiképző kórházat, és bántó üzeneteket terjesztenek a közösségi médiában.
Ám Ruchie Freier határozott egyéniségével és erejével képes tartani a lelket a nőkben. Az egységet „Ezras Nashim”-nak nevezik, ez egyrészt azt jelenti, hogy a nők segítése, másrészt pedig a nők számára fenntartott helyet jelöli a zsinagógai térben. „A legrosszabb, ha azt mondják nekem, hogy valamit nem tudok megtenni, mert én nő vagyok, vallásos nő.”- mondja a bírónő, aki szigorúan vezeti a szervezetet, és nem riad meg attól, ha egyes jelentkezők kilépnek, mert nem felelnek meg az általa felállított szabályrendszernek. Például annak, hogy kizárólag férjezett asszonyok lehetnek tagok. „Rengeteg olyan kérdés van, ami előkerül egy házasságban, és megfelelő mértékű érettséget biztosítanak az ember számára”- indokolja a döntést.
Tavaly az Ezras Nashim nyerte New Yorkban az év Életet Támogató Ügynöksége díjat, és 2016-ban Freiert megválasztották az Egyesült Államok történetének első hászid női bírójának. Eiselt így nyilatkozik a filmjéről: „büszke hászid nők története, akik saját közösségük status quóját kérdőjelezik meg, és nem fogadják el, hogy az elsöprő erejű patriarchátus nemet mondjon nekik.”
zsido.com
Forrás: JTA