A lubavicsi küldöttek éves találkozóján, a Chábád-mozgalom brooklyni központjában tartott Kenesz Hásluchim rendezvényen mindig áttekintik az elmúlt időszakban elért eredményeket. Idén még a legedzettebb haszidokat is ámulatba ejtő adatról számoltak be:
egy év alatt 120 új küldött-házaspár kezdte meg munkáját a világ valamely pontján,
Tel Avivtól a Kanári-szigetekig, Angliától Costa Ricáig, azaz átlagosan háromnaponta nyílt új Chábád-ház – írja az Anash.org.
A hatalmas fellendülés nem véletlen, a Lubavics Rebbe 120. születésnapja előtt tisztelegnek az új intézmények megalapításával és az új projektek útnak indításával. A tavalyi nagygyűlésen meghirdetett program részeként
120 új mikvét, azaz rituális fürdőt is átadtak és megírtak 36 új tóratekercset, melyeket olyan közösségek kapnak meg, ahol eddig nem állt rendelkezésre saját Tóra.
A jelentős kapacitásnövelésre igen nagy szükség volt, mert a Chábád-központok egyre több zsidóhoz érnek el és sokaknak az egyetlen kapcsolódási pontot jelentik a tradicionális zsidósággal. A Pew Research kutatóközpont tavalyi felmérése szerint az Egyesült Államokban élő zsidók 38 százaléka vesz részt valamelyik lubavicsi intézmény programjain, a Chábád zsinagógáiba járók száma pedig 199 százalékkal növekedett az ezredforduló óta. További tényező, hogy az elmúlt években egyre több amerikai zsidó dönt úgy, hogy elhagyja a nagyvárosokat és olyan vidéki településekre költözik, ahol a zsidó infrastruktúra még hiányos. Ez elsősorban az ország nyugati és délnyugati területeire jellemző. Ezt az űrt szintén a Chábád küldöttei töltik be. Ezzel kapcsolatban mondta Moshe Kotlarsky, a Chábád egyik vezető személyisége a kinuszra összesereglett 6500 küldöttnek – köztük a magyarországi CTeen egyik vezetőjének Tzemmy Bassmannak is:
„Idén a hákhél, az összegyűlés évében még fontosabb feladatunk, hogy a világ minden szegletében intézményeket hozzunk létre, így a judaizmus minden eddiginél könnyebben elérhető legyen minden egyes zsidó számára”.
A Rebbe 1961 purimján foglalta össze a küldetés lényegét: „Már évek óta hangsúlyozom, hogy a tevékenységünket nem korlátozhatjuk a zsidó városrészek néhány utcájára, ahol frissen vásárolhatunk kóser tejet minden nap. Nem lehet Istent kizárólag ezeken a helyszíneken szolgálni. Nem hallgathatunk azokra, akik a kiköltözés ellen ágálnak és azt mondják, hogy a zsidó központoktól távol élő zsidók azt sem tudják, hogy hiányt szenvednek valamiben. Időt és energiát kell fordítani arra, hogy ezeket az embereket megkeressük és együtt legyünk velük: órákon, napokon, heteken, éveken, évtizedeken át, amennyire csak szükségük van. Az Örökkévaló pedig segítséget nyújt az erőfeszítéseinkhez”.
