Száz évvel ezelőtt hunyt el Sándor Móric, a 20. századi magyar festőgárda és a honi zsidó közösség egyik kiemelkedő alakja, kit életében a művészet iránti önzetlensége szorított háttérbe.
Fejér vármegye egyik kis falujában, Felsőalap egyetlen zsidó családjában látta meg a napvilágot Sándor Móric, aki innen indult világhódító útjára. Alsó és középiskolái után a berlini műegyetemen majd a müncheni akadémián tanult.
Miután hazatért, a fővárosban alkotott, figurális és tájképei hamar elismerést vívtak ki a művészvilágban, de a műkedvelő szemeknek még várakozniuk kellett Sándor Móric pingált vásznaira.
Képeivel a tízes években lépett a nyilvánosság elé és a műcsarnokbeli kiállításaival meglehetősen nagy feltűnést keltett, ugyanakkor mivel nem a közönség tetszésére, ezáltal nem a piacra hanem egy magasabb rendű művészeti cél érdekében alkotott, ezért festményeinek nagyobb része a hagyatékában maradt és ezeket csak tragikusan korai halála után ismerhette meg a szélesebb közönség.
Fiatalon, alig 40 éves korában, rövid szenvedés után a neológ hitközség által alapított Szeretetkórházban hunyt el 1924. április 7-én, a zsidó naptár szerint niszán hónap 3-án. Sírja a Kozma utcai központi izraelita temetőben található.
Emlékéből fakadjon áldás!
|
Források:
„Hirek – Egy zsidó müvész halála.”, Egyenlőség, 1924. 43. évf. 15. szám, 13. old. „Sándor Móric.”, Uj Idők, 1924. 30. évf. 22. szám, 416. old. |
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.