Száz évvel ezelőtt hunyt el Ágoston Emil építész, Budapest belvárosának több emblematikus épületének tervezője. Kerek évfordulója kapcsán rá emlékezünk.
„Az építőipar és építőművészeink egy becsült és érdemes tagja távozott el az élők sorából. Ágoston Emil műépítész halt meg, akinek férfikora teljében, negyvenöt éves korában kiesett kezéből a körző és lénia, alkotásainak tervezőeszköze.” – állt az Egyenlőségben száz évvel ezelőtt, amikor még a név az olvasóközönség szinte minden tagjának épületképek tucatjait hívta elő a képzeletében.
Ma már sajnos, Ágoston Emil (szül.: Adler, 1878–1921) neve csupán keveseknek beszédes név, pedig egy-két alkotása előtt fővárosiak százezrei mennek el naponta.
A Műszaki Egyetem mellett tanulmányokat folytatott Itáliában, Berlinben és Párizsban is. Fő korszakában, 1906–1911 között számos bérházat épített, mint például a Wesselényi utca 32. alatti észak-német stíluselemeket magán hordozó lakóházat, a Bajcsy-Zsilinszky utca 36. szám alatti egykori banképületet vagy éppen a Nyúl utca 6. alatti villát. Egyik legelső és legismertebb alkotása a Dohány utca 44. alatt lévő Hungária fürdő.
Szinte nincs olyan budapesti, aki nem ismerné az Astoria szálló épületét, melynek egyik fő homlokzatát is Ágoston tervezte. Miután a telektulajdonos építtetők nem tudtak megegyezni egy tervező személyében, ezért két építész is dolgozott az épületen, így Hikisch Rezső (1876–1934) a Magyar utcai részt tervezte a Kossuth Lajos utcai faszádig, míg Ágoston Emil az előkelőbb, Múzeum körúti homlokzatot kapta. S bár nem terveztek együtt, mégis kiváló harmóniában alkották meg a hotelt, amely 1914. március 14-én nyitotta meg kapuit.
Kevesen tudják, de Ágoston Emil zsinagógatervezéssel is foglalkozott, már 28 évesen részt vett a majna-frankfurti zsinagóga pályázatán, ahol második díjat nyert, illetve az 1912-ben felavatott trieszti zsinagógának is ő készítette a terveit 1908-ban, melyek alapján Ruggero és Arduino Berlam felépítették azt. A máig aktív trieszti zsinagóga több mint száz éve hirdeti a magyar-zsidó géniusz ragyogását.
Bár az első világháborút megelőző építészeti fellendülésnek egyik kulcsalakja volt, a háború után a zseniális megoldásai ellenére kiszorult a hazai palettáról. Utolsó megbízását is Hollandiából kapta, ahol egy fürdőtelep tervezésével bízták meg. Éppen Hollandiába tartott, amikor 1921. június 12-én (sziván 6.) Berlinben a halál utolérte.
Családja hazahozatta az építész testét, hogy ne idegenbe pihenjen. Temetése a rákoskeresztúri központi izraelita temetőben volt, ahol dr. Hevesi Simon (1868–1943) főrabbi búcsúztatta a város nagy halottját:
„A Felvidéken született, a tőlünk elrabolt Felvidéken, Aranyosmaróton, a Zsitva folyó mellett egy zsupfödeles kis házban. Szülei egyszerű, becsületes zsidók voltak, akiknek kilenc gyermeket kellett felnevelni. Fiuk, Emil, mint kisdiák hajlandóságot érzett az építészet iránt és minden szegénységük mellett is a középiskolát és a műegyetemet sikerrel végezte. Most, mielőtt utolsót lehelt, még elmondta az ősi zsidó imát, aztán csendben lehunyta szempilláit és elaludt örökre…”
Halála után a szintén építész testvére, Ágoston Géza (1875–1936) vette át a Dorottya utca 9. szám alatt berendezett irodát, s ő is működtette tovább. Az 1910-ben felépült Dorottya utcai bérházat egyébként szintén Ágoston tervezte, az épület első emeletén található nagyméretű ablakoknak köszönhetően máig jól látható a tér egykori műterem jellege.
Cseh Viktor
Források:
„Egy nagy zsidó építész halála”, Egyenlőség, 1921. 40. évf. 25. szám, 17. old.
„Hirek – Ágoston Emil építész halála”, Az Ujság, 1921. 19. évf. 133. szám, 6. old.