Az áldott emlékű lubavicsi Rebbe születésnapja, niszán hó 11. (idén április 19.) alkalmából a chabad.org írását idézzük.
És szólt férjéhez: Íme, kérlek, tudom, hogy Istennek szent embere az, aki mindig erre jár mifelénk. Csináljunk csak egy kicsiny, fal melletti felső szobát és tegyünk oda számára ágyat, asztalt, széket és lámpást; és lészen, amikor hozzánk jő, betérhet oda. (II. Kir. 4:9-10)
1992-ben, a Rebbe 90. születésnapja alkalmából emberek ezrei látogattak alig néhány nappal peszách előtt Crown Heights-ba, a Chábád főhadiszállására. Az eseménye riporterek és újságírók tömegeit vonzotta. A Rebbe nem tartott sajtókonferenciákat és nem adott nagyszabású interjúkat sem, „ezért a riportereket általában az én irodámba irányították, ahol igyekeztem a lehető legjobban megválaszolni a kérdéseiket” – emlékezett vissza Yehuda Krinsky rabbi, aki körülbelül negyven éven át volt a Rebbe titkára. Többek között a New York Times is címlapsztorit szeretett volna készíteni a Rebbéről a neves évforduló alkalmából. Krinsky rabbi több alkalommal is beszélt a Times riporterével, Michael Spectorral.
„Az egyik beszélgetés vége felé azt akarta tudni, hogy hol lakik a Rebbe, és hogy esetleg kaphatna-e engedélyt, hogy ellátogasson oda. A kérdés váratlanul ért és kissé kellemetlenül éreztem magam miatta.”
A Rebbe rezidenciája a President Streeten volt, néhány percnyi sétára az irodájától az Eastern Parkway 770-es szám alatti házban. Felesége 1988 februárjában bekövetkezett halálát követően a gyászév során az otthonát tette meg főhadiszállássá, majd beköltözött a 770-ben található, 12×15 méter alapterületű irodájába. „Tudtam, hogy Michaelnek nem nagyon lesz mit néznie, de nem voltam biztos abban, hogy megtagadhatom-e a kérését. Megkérdeztem hát a Rebbét, hogy megmutatná-e a New York Times riporterének, hogy hol lakik. A Rebbe gondolkodás nélkül beleegyezett. Azt mondta, odaadja nekem a szobája kulcsát, amikor nem lesz a szobában, és megmutathatom neki.
„Másnap, ahogy kinyitottam a Rebbe szobájának ajtaját, figyeltem Michael reakcióját. A szobát mindössze könyvek díszítették, valamint egy íróasztal további könyvekkel és papírokkal. A bútorzatot csupán egy asztal, néhány szék, egy ágy és egy lámpa képviselte. »Ez minden?« – kérdezte hitetlenkedve. »Ez minden« – feleltem. Még egy pár másodpercig ott álltunk, aztán elhagytuk a Rebbe szerény ’rezidenciáját’. Michael nem jutott szóhoz.”
A Rebbe ebből a szerény szobából vezette a hászidjait és irányította az egész világra kiterjedő tevékenységüket.
Niszán 11-én a Rebbére emlékezünk: életére, vezetői mivoltára. Áttekintjük azt a hihetetlen változást, amit előidézett a világ zsidóságában, tanulmányozzuk az írásait, a levelezését, a beszédeit, és megpróbáljuk megérteni, hogy miként vezette magasabb spirituális szintre az egész emberiséget, zsidókat és nem-zsidókat egyaránt.