Meglepően kevés magyar profitál abból, hogy pár órányira Budapesttől működik egy „boutique egyetem”, ahol zsidó fiatalok kóser környezetben, elérhető áron szerezhetnek nemzetközi diplomát. Pedig a Lauder Business School ugródeszkát kínál az ott végző diákoknak. A zsido.com helyszíni riportja.
Kimérten zakatol a villamos a Döblinger Hauptsrasse elegáns bérházai és palotái között. Bécs 19. kerületének zöldövezetében vagyunk, ahol a grinzingi szőlős dombok és az Bécsi-erdő közelsége határozza meg azt a csendes és békés környezet, amely az elvonulni vágyókat fogadja évszázadok óta. Nem véletlenül létesült itt Európa első magánalapítású ideggyógyintézete, melynek Széchenyi István is lakója volt. Erre a meghitt és eldugott vidékre vonult vissza Beethoven, aki a villamosmegállónk melletti házban komponálta az Eroica-ként is ismert 3. szimfóniát. A ma már zeneiskolaként működő épület sarkán befordulva, a környék egyik barátságos dombocskájának a tetején találjuk a 2003-ban alapított Lauder Business Schoolt. Az iskola barokk épületegyüttese egykoron Mária Terézia kastélya volt. A 40 évig uralkodó Habsburg császárnő vezette be a tankötelezettséget, de nem csak ezért maradt emlékezetes számunkra. „Türelmi rendeletével”, amely kizárólag a zsidókat sújtó adózást vezetett be, szerette volna elérni, hogy Bécs kereskedői odébbálljanak a császárvárosból.
Iskola a határon túl
„El kellett telnie pár száz évnek hozzá, de visszaszereztük magunknak a jogot a büszkeségre” – utal a meglehetősen antiszemita világnézető uralkodónőre Daniella Sheinfeld, a Lauder Business School marketing vezetője. Az izraeli hölgy készségesen kalauzol körbe a valamikori palota szobáin keresztül, profin és precízen fejtegeti iskolájuk sajátosságát a campus diákoktól tarkálló kertjében.
Az iskola 300 diákja 43 különböző országból érkezett. A tanulók 90 százaléka zsidó származású, bár a felsőoktatási intézmény az osztrák állam egyik hivatalosan akkreditált egyeteme. A hallgatók zöme (30%) Izraelből jött, ahol a tandíj többszöröse a bécsinek. A másik jelentős csoport a volt Szovjetunió területeiről érkezőkből áll – tudom meg Daniella Sheinfeldtől, aki maga is az egyetem diákja volt, hogy később, a diploma megszerzése után, főállásban dolgozhasson az intézményért. Azt nem tudja megmondani, miképp szereztek tudomást Kenyában vagy Etiópiában is az iskoláról, de tény – a Lauder-brand jól csengő minőségvédjegy. Ezzel magyarázható, hogy több mint 30 nem zsidó diákjuk is van, szerte a világból.
„Ez egy ideális környezet a fejlődésre, önismeretre. Bécs egyik legelegánsabb és legbiztonságosabb negyedében vagyunk, egy csodálatos palotában, ugyanakkor Európa közepén, egy kiemelt gazdasági, multikulturális központban működhetünk. Az itt diplomázó hallgatók az átlagosnál jóval nagyobb eséllyel tudnak munkához jutni. Az odavezető 3-4 tanévben pedig nem csak kóser ételekkel, de a zsidó tradíciók és kulturális-spirituális sajátosságokkal is erősíthetik identitásukat ezen a boutique-egyetemen.” – mindezeket már az iskola zsinagógája felé haladva meséli Daniella. A Chabad közösség által vezetett imaház nem csak a diákok szellemi karbantartására szolgál: a helyi, szűk létszámú, de folyamatosan bővülő zsidó közösség is ide jár nagyobb ünnepekkor.
A birtokot a Lauder család szerezte meg 15 évvel ezelőtt. Az osztrák államtól nemcsak kedvezményesen jutottak hozzá a páratlan ingatlanhoz, de remek érzékkel tudták elintézni azt is, hogy a zsidó egyetemként is ismert iskolát felvegyék az államilag támogatott intézmények közé. Ilyen módon tehát épp olyan iskola ez, mint bármelyik más osztrák egyetem vagy főiskola. Talán ebben is rejlik az egyik fő vonzereje: bárki számára hozzáférhető. EU-tagállam hallgatójaként egy szemeszter tandíjáért átlagosan 360 eurót (120 000 HUF) kell fizetni, ha nem tagállamból jön valaki, akkor ennek dupláját. Az amerikai Harvard egyetemmel együttműködési szerződést kötöttek a közelmúltban – hangsúlyozza Daniella. Így az akadémiai fejlesztésekkel és a színvonallal sem maradhatnak el. Az idei évtől úgynevezett „továbblépési központot” is szerveztek, amelynek keretében ismert nemzetközi cégek vezetőit hívják meg időnként az iskolába, hogy a diákok kapcsolatokat építhessenek, és első kézből hallhassák azokat a praktikákat, amelyek nélkülözhetetlenek a sikeres munkakereséshez.
Távol, mégis közel
„Nekünk is meglepő, hogy csak ilyen kevesen vagyunk itt. Bár ez talán a jövőben változni fog – én legalábbis próbálok tenni ezért” – meséli Bandi Ágnes, az iskola másodéves hallgatója, aki Budapestről került ide. Ő, és a miskolci Vass Zsófia épp délutáni óráikról hiányoznak azért, hogy beavathassák a zsido.com olvasóit abba, milyen magyar zsidóként a bécsi Lauderbe járni. „Családias a hangulat itt, nincsenek százan, százötvenen egy-egy előadáson, így nagyobb eséllyel ismerhetjük meg nem csak a tanárainkat, de a saját diáktársainkat is. Ez nem csak azért jó, mert emberközpontú, de pontosan tudjuk azt is, hogy ha innen kilépünk az utcára, akkor jó közérzetben, nyugodtan és biztonságban tudhatjuk magunkat.” – fogalmaz Ágnes, aki keserűen idézi fel pesti ellenpéldaként azt, amikor nagymamájával közösen kellett arcpirító antiszemita megjegyzéseket hallgatniuk a Wesselényi utcában. Ágnes és Zsófi mellett mindössze heten vannak magyarok jelenleg az iskolában. Ez az, amit furcsállnak riportalanyaink is. A közeljövőben Ágnes a volt középiskolájában, a Scheiber gimnáziumban fog tájékoztatókat tartani arról, miért került Bécsbe, ahol mások is ígéretes lehetőségekhez juthatnak.
„Azért szerezetnék itt diplomát szerezni, hogy külföldön tudjak minőségi munkát találni – nyugati bérekért, nyugati életszínvonalon élhessek. Legtöbbünknek sajnos nem az a célja, hogy visszatérjünk Magyarországra. Nagyon hiányzik a család, a kultúra, a barátok. Ha reálisan akarok gondolkodni, akkor viszont összetehetem a kezem azért, hogy anno édesapám javaslatára ide kerülhettem.” – avat be Zsófi a dilemmáiba.
Mindkét lány aktív a közösségi életben, otthon és Bécsben is rendszeresen szerveztek-szerveznek diákprogramokat. Minden alkalommal azt tapasztalják, hogy bár nem könnyű az osztrák oktatási rendszerben tanulni, és a megfizethető bentlakásos kollégiumi rendszer is alkalmazkodást követel, mégis megéri az áldozatvállalás.
A magyar lányokkal folytatjuk közös sétánkat az udvaron, ahol élénk orosz nyelvű társalgás hallatszik. Épp egymást győzködik a fiatalok, hogy be kellene menni az órára – még akkor is, ha már péntek délután van. Azok, akik a foglalkozás helyett inkább a napfényt választják, készségesen mesélnek nekünk a tapasztalataikról. Alekszej, aki Lettországból évekkel ezelőtt érkezett a jeshivába, szeret Bécsben élni, ezért számára egyértelmű volt, hogy itt folytatja tanulmányait. Barátja és padtársa egy grúz fiatalember szintén arról mesél, hogy Bécs mennyire ideális hely ahhoz, hogy továbbléphessenek a nemzetközi karrier felé.
„Nincs kifejezetten nagy közösségi életünk itt, de mindenki nyugodtan és békességben készülhet a vizsgáira, a tanárok olyan professzorok, akik a legjobb osztrák üzleti iskolákban is előadók. Nagyon fontos nekem az, hogy itt sokkal egyértelműbben tudom megélni a zsidóságomat, mint odahaza” – fogalmaz Viktor, a 20 éves azeri hallgató. Velük együtt keressük fel a menzát, ahol heti hat alkalommal, napi háromszor kapnak a diákok kóser ételt. Ez egy nagyon letisztult, modern épület, igényes társalgókkal, közösségi terekkel. Magát a menzát egyikük sem tartja az iskola legnagyobb erősségének – de legalább ezt is vállalható összegért kínálják. Az iskola sajátossága, hogy akik bizonyíthatóan zsidó felmenőkkel rendelkeznek, jogosultak arra, hogy még kedvezményesebben vehessenek részt a képzésben.
Kifelé menet a kapunál, amelyet diszkrét figyelőállásából hivatásos osztrák rendőr mellet egy szlovén biztonsági főnök is őriz – aki elmondta, hogy eddig soha semmilyen incidensre ott nem került sor – összetalálkozunk egy fiatal rabbival. Baruch is Sabach Ausztráliából érkezett. Pár hete kezdte itt a szolgálatot a Melbourne-ből érkezett Chabad-rabbi, aki elmondta, hogy legnagyobb és legérdekesebb kihívásának azt tekinti, hogy a közelgő peszách alkalmával minél szélesebb körben tudja bevonni a sok nemzetből érkező zsidó és nem zsidó diákokat egy közös és felejthetetlen ünneplésre. Mindebbe szeretnék a helyi lakosságot is bevonni.
Wallenstein Róbert – Bécs