„Viselkedésünk, gondolatvilágunk és nézeteink egésze bizonyos szem­pontból nem más, mint annak a kultúrának és gondolatvilágnak a le­nyomata, amely szerint évezredeken keresztül éltek felmenőink: (Köves Slomo)

 

– Ön március 15-én a Mazsihisszel el­lentétben felszólította a magyarországi zsidókat, hogy ne maradjanak távol, ünnepeljenek Mint hosszú idő után az első ortodox rabbi, aki Magyarországon született és nevelkedett, lehet, hogy másképpen látja a magyar zsidók helyzetét, mint elődei?

– Azt gondolom, hogy nincs olyan veszély, ami miatt ne lenne szabad az utcára mennünk. Erre pedig hivatalos felhívást tenni március 15-én külön nem szerencsés. A március 15-i szabadság­harcban a magyar zsidóság is aktívan részt vett, éppen ezért az azt követő, Haynau-féle megtorlásokban is komoly büntetést róttak rá. Ezt sokan nem tud­ják. Kétség nem fér hozzá, hogy ez az ünnep a magyar zsidóság ünnepe is.

– Kinek áll ma itt érdekében félelmet kelteni, riogatni?

– Én merem remélni, hogy senkinek nem érdeke, hogy fölöslegesen riogas­son. Ugyanakkor tény, hogy ma, ha kiejtik azt a szót, hogy zsidó, az esetek kilencven százalékában ez valamilyen módon a Holokauszthoz vagy az anti­szemitizmushoz kapcsolódik. Ez szerin­tem egy nagyon rossz dolog. Félreértés ne essék, azt gondolom, mindenkinek kötelessége – zsidóknak és nem zsi­dóknak egyaránt – emlékezni a Holo­kausztra, és ügyelni arra, hogy elvessük az antiszemitizmus és a rasszizmus minden formáját, de nehogy az a kép alakuljon ki (még akár zsidókban is), hogy a zsidóság a Holokausztról szól. Ez egy negatív üzenet. A zsidóságnak nem ez az üzenete, a zsidóság üzenete nem a vészkorszakra nyúlik vissza, ha­nem több ezer évre. Azt hiszem, fontos, 30 kérdés hogy minél többen megismerjék, mi az a zsidó kultúra, zsidó misztika, zsidó bibliai értelmezés, mi az a Talmud. Ezekről kevesebb szó esik. Előítéleteket is úgy lehet eloszlatni, hogy az ismere­teket terjesztjük. Az emberek többsége arról hisz el bármit, amiről nincsenek ismeretei.

– Az interneten olvastam egy véleményt, amely szerint nem szabadna, hogy bárki bemenjen a zsinagógába, csak akkor, ha őt egy zsidó ember meghívja, mert az nem turisztikai látványosság. Mennyire nyitott a vallásuk?

– A zsinagógába bárki ellátogathat, ugyanakkor érdemes tudni, hogy a zsidó vallás nem egy térítő vallás. Eleve a zsidóság nem hisz abban, hogy csak az üdvös, aki zsidó. Ezért nem cél, hogy mindenki zsidóvá legyen. Ebből kifolyólag ez a fajta hittérítés nincsen. Ma, amikor hál istennek szabadság van, és mindenki megélheti a maga hitét és vallását, fontos, hogy ismere­tet terjesszünk. Hogy elmondjuk, mit gondolunk erről vagy arról a kérdésről. Ezért szoktunk időnként különböző aktuális erkölcsi, etikai kérdésekben állást foglalni. A Zsidó Tudományok Szabadegyeteme keretében egy-egy aktuális kérdésről leírjuk, mit mond a hagyományos zsidó gondolkodásmód. Az emberek csodálkoznak, hogy erről is szó van a Talmudban? Ilyen kiadvány megjelent a szervátültetésről, a drogról, a homoszexualitásról, a globalizációról.

– Minden Isten-hitfő parancsa a szeretet. Naivitás azt remélni, hogy különböző vallású embereket a szeretet közös nevezőként összefoghat?

– A felebaráti szeretet nem szabad, hogy azt jelentse, hogy mindannyian ugyanolyanok vagyunk, vagy hogy egyformán kell gondolkodnunk. Kü­lönböző gondolkozású, hitű emberek is kell, hogy tudják egymást szeretni, sőt a nem hívő embereket is kell tudni szeretni. A Talmudban írva van, hogy nagyon nagy volt Áron, Mózes testvé­re, „mert szerette a teremtményeket, és közel hozta őket a Tórához”. Tehát azokat is szerette, akiknek semmi más érdemük nem volt, csak hogy „teremt­mények”. A zsidóság hisz abban, hogy minden ember eredendően jó, s ha mégis rossz útra tér, az eltérés az eredeti állapottól. Nem szabad azt gondolnunk, hogy azért, mert szeretem a másikat, kötelező neki azt gondolnia, amit én gondolok. Ezért nem vagyok híve a különböző vallások összemosásának, mert azt gondolom, hogy igenis van­nak különbségek a vallások között. Ami közös lehet, az az egyistenhit, a szeretet parancsa. Én azt gondolom, hogy jobb, ha inkább a másik megis­merésére helyezzük a hangsúlyt. Nem kell ugyanolyanokká válnunk ahhoz, hogy egymást szeressük.

– A zsidó vallás erősen hagyományőrző. Miként viszonyul a liberalizmushoz?

– A zsidó vallás szerkezete olyan, hogy van a Biblia, ami az Írott Tan, ettől nem szabad eltérni. S van a Szóbeli Tan, amikor magyarázzuk, értelmezzük a Bibliát. Ez a kettősség biztosítja, hogy van az alap, ami fix, és az értelmezés által tudunk a korral haladni. Mi az értelmezést is szentnek tekintjük, ezért ha egy új kérdés felmerül, mint például a droghasználat vagy a szervátültetés, ami korábban nem volt, amire nem fogunk írott választ kapni a Bibliában, arra mégis a Biblia szellemisége alapján, az értelmezésen keresztül tudunk ref­lektálni. A konzervatív liberalizmus az ideális, amely azt jelenti, hogy vannak állandó értékek, és ezekhez igazítva kell az új kérdésekre reagálni. Ma nagyon sok ember a keresés fázisában van, ke­res valamit, amit úgy fogalmaz meg, hogy hit. Sajnos, igenis van egyfajta szétesésük a hagyományos értékeknek, változik a család szerepe. Ilyenkor az emberek meginognak, de mégis érzik, hogy ez így nincs rendben, és keresnek valamit, ami állandó, amihez kötőd­hetnének. Itt van a vallásoknak nagy szerepük: felmutatni az embereknek egy értékrendet.

– A nem zsidók számára nehéz, szinte megfoghatatlan a kérdés: ki mikor, miért érzi magát zsidónak?

– Akkor kezdjük az elején. A zsidó népnél az a különleges, hogy egy vallás által alakult ki. A héber törzsek kijöttek Egyiptomból, háromezer évvel ezelőtt, megkapták a kinyilatkoztatást a Sínai-félszigeten, és létrejött a zsidó nép. Itt a nép és a vallás nagyon összefonódott.

Ha azt kérdezik tőlem, mi a zsidóság: vallás, nép, nemzet? Azt mondom: egyik sem. Egyik sem egyedül. A zsi­dóság nemcsak etnikum vagy nép, vagy nemzet, mert az is csatlakozhat a zsidósághoz, aki nem annak született. A zsidó vallás szerint be lehet térni, föl lehet venni a vallást, és akkor a betért teljesen olyanná lesz, mintha zsidónak született volna. Ugyanakkor a zsidó, ha nem is tartja vallását, de az anyja zsidó, az ugyanúgy zsidónak számít, mint aki vallásos. Ilyen értelemben nem lehet a zsidóságot elhagyni, mert egyszerre vallás, egyszerre nép.

Hosszú ideig ez nem volt kérdés. Úgy több mint százötven éve, amikor a zsi­dóság emancipálva lett, egyenlő jogokat kapott Európa különböző országaiban, elindult egy erős asszimiláció. Nagyon sok zsidó elhagyta a vallását, próbált hasonulni a környező társadalomhoz, megváltoztatta az öltözködését, nyelvét, a vallásban kissé alábbhagyott. Ekkor hirtelen új helyzet állt elő, lettek olyan zsidó származású emberek, akik nem tartották a vallást. Ugyanakkor ezek­nek az embereknek is van valamilyen kötődésük a zsidósághoz. Azt, hogy ki a zsidó, csak úgy lehet megérteni, ha az egész történelmi spektrumot látjuk. Nagyon sokan már nem tartják magu­kat zsidóknak, nem tartják fontosnak a saját zsidóságukat, és csak a környe­zetük mondja rájuk, hogy zsidók, és ők csodálkoznak. Talán ismeri azt a viccet, hogy egy bérházba új lakó jön, és kérdi a házmestertől, hogy vannak-e a házban zsidók? „Igen, a negyediken vannak, de vigyázzon, ne mondja nekik, mert ők nem tudják:

– János Pál pápa utolsó szavaival arra buzdította a hívőket, hogy legyenek derűsek. Mi teszi ma derűssé a zsidó embert?

– A Tóra felhívja figyelmünket annak fontosságára, hogy Istent „jó szívvel és örömmel” szolgáljuk. A hangsúly itt azon van, hogy jó szívvel és öröm­mel. Az öröm és a derűsség nagyon fontos eleme az életünknek, mert ezek nélkül az ember passzívvá válik. Van egy híres mondása az egyik haszid ortodox rabbinak: „Sokszor egy bűn utáni túlzott lelkiismeret-furdalás, a magunkba roskadás károsabb, mint maga a bűn: Tanulni, cselekedni csak derűből lehet.

(Forrás: www.hitkozseg.hu)

Megszakítás