Dávid zsoltárai

Ki szégyellje magát?

„Dávidnak, Istenem, hozzád emelkedem lélekben! Benned bízok Istenem; ne szégyenüljek meg; ne kárörvendjenek ellenségeim. Senki se szégyenüljön, aki benned reménykedik; [ellenben] azok szégyelljék magukat, akik ok nélkül elpártolnak Tőled. Útaidat ismertesd meg velem Istenem, ösvényeidre taníts meg engem. Vezess hűségesen és taníts engem, hiszen Te vagy segítő Istenem, mindig is Benned reménykedem. Gondolj Örökkévaló irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak. Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj reám, hiszen Te jóságos [kegyes] vagy Uram! Jó és igaz az Örökkévaló; ezért útbaigazítja a vétkeseket. Az alázatosakat igazságosan vezeti és az Ő útjára tanítja őket. Az Örökkévaló minden ösvénye szeretet és hűség – azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit. A te nevedért, ó Istenem, bocsásd meg bűneimet, mert sok van” (Zsoltárok 25:1–11.).

A zsoltárban a hívő ember kéri Istent ne hagyja magára egy ateista, hitetlen világban, ahol a hívő ember gúny céltáblája és mindenki kineveti, hanem legyen azon, hogy végső fokon a hitetlenek szégyelljék magukat, az Árulók (bogdim), akik elpártoltak Istentől. A mai szekuláris világban különleges aktualitással bír ez a vers, amiben a hívő zsidó felkéri Istent, legyen olyan jó és „működjön együtt”, hogy a benne hívő és bízó el ne vesszen az őt körülvevő hitetlen világban. Málbim itt egy messzemenő megállapítást tesz: arra a versre, hogy „szégyelljék magukat, akik ok nélkül elpártolnak”, vagyis a hitetlenek, azt mondja hogy „ezek szerint az esdeklőnek nem is az a fontos, hogy Isten teljesítse kérését, vagyis adja meg neki amit ígért, hanem maga a bizonyosság, úgy Isten neve naggyá lesz azáltal, hogy a hitetlenek is elismerik Őt.
Mások szerint is úgy kell a zsoltár elejét értelmezni, hogy Dávid a lelkét ajánlotta Istennek. Mivel „ha valaki látogatóba megy egy közepesen jómódú emberhez, annak valami ezüst tárgyat visz ajándékba. Egy gazdagabbnak aranyból készült tárgyat adnak, míg a királynak – akinek aranya ezüstje van elég – gyémántot és drágaköveket visz, akinek módjában van”. Eszerint Dávid azt mondta Istennek: mit adhatok én Neked, akinek mindene van, hiszen az egész világ az övé? Felajánlotta tehát a lelkét neki, ami azt jelenti hogy megtért, megbánta vétkeit (J. Jáávec).

Az oktalan gyűlölet értelmetlensége

Az értelmetlen, oknélküli gyűlölködés példáját – a Midrás szerint – Dávid ily módon tárta itt, ebben a zsoltárban, Isten elé: „Ha Ézsau gyűlöli Jákobot – ez még, mondjuk, érthető, hiszen elvette tőle az elsőszülöttséget. De a barbárok és a gótok, valamint a többi népek – mit vétettem ellenük, miért gyűlölnek engem?” (Sochér Tov) Ebben a mondatban az egész zsidó sors benne van: a népek gyűlölködése, ami semmi logikus okot nem szolgáltat; ami öncélú és csupán a népek figyelmének elterelésére szolgál saját problémájaiktól.
„Benned bízok, Istenem” – mondja a költő. Mi ebben a pláne? Hiszen ez magától értetődik?
A Midrás értelmezi az ima logikáját, az alábbi történet alapján:
Caseriában történt, hogy a rendőrök, a késő éjjeli órákban elfogtak egy embert, aki gyanús körülmények között kószált és nem tudott magyarázatot adni a rendőrök kérdéseire. Már éppen azon voltak, hogy jól ellátják a baját – amikor az illető kijelentette, hogy ő a „király ismerőse”. Erre békén hagyták, de reggel az uralkodó elé citálták, ahol kiderült, hogy nem is ismerik. Amikor megkérdezték miért állította, amit állított, megmondta az igazat: ha nem mondom, hogy a király ismer – jól megvernek. Bíztam benned, uram királyom, hogy nem fogsz meghazudtolni – mondta. Mire a király: mivel bennem bízott – hagyjátok békén.
Ezzel érvelt Dávid is – mondja a Midrás – „Benned bíztam Istenem”, tehát engedd meg, hogy ne kelljen szégyenkeznem emiatt és ne kárörvendjenek ellenségeim. (Sochér Tov)
Dávid itt, a Midrás értelmezésében, többes számra vált és azt mondja: nemcsak én, hanem mindenki, aki benned bízik – segíts, hogy ne szégyenüljön meg.

„Minden ösvénye szeretet és hűség”

A Midrás szerint a zsidók nem értették mit akarnak tőlük, amikor Mózes azt mondta nekik, hogy „Az Örökkévaló Isteneteket kövessétek” (5Mózes 13:5.). Hogy lehet őt követni? Hiszen ő tűz és vihar stb. Mondá nekik Mózes: Én mondom nektek, hogy Isten útjai szeretet és hűség. Ez könyörület, amit ti is képesek vagytok gyakorolni. Rabbi Szimláj ehhez hozzátette: Isten tulajdonságai között találtuk, hogy betegeket látogat, hajadonokat házasít ki, holtakat temet el stb. (mindezt megfelelő bibliai vers-idézetek segítségével fejti ki). Tegyétek ti is ugyanazt, utánozzátok Őt ebben. (Sochér Tov)
(folytatása következik)
Naftali Kraus