Irán növekvő szíriai befolyása fenyegetést jelent Izrael, a Közel-Kelet és az egész világ számára – hangsúlyozta Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő szerdán Szocsiban, Vlagyimir Putyin orosz elnökkel folytatott találkozóján.
A jó hír az, hogy közös erőfeszítéssel legyőzzük az Iszlám Államot, a rossz hír viszont az, hogy ahonnan a legyőzött Iszlám Állam eltűnik, oda Irán lép be – mondta az izraeli miniszterelnök a tárgyalások után. Egyetlen percig sem feledhetjük, hogy Irán minden nap Izrael megsemmisítésével fenyegetőzik. Terrorszervezeteket fegyverez, támogatja és kezdeményezi a terrort – tette hozzá. Netanjahu egyúttal arra is figyelmeztetett, hogy Teherán jó úton halad az Irak és Jemen feletti ellenőrzés megszerzése felé, ahogy azt Libanonban nagyrészt gyakorlatilag már megtette.
Putyin a találkozó tévékamerák előtt folytatott része során nem foglalt állást az ügyben. Megelégedettségét fejezte ugyanakkor ki azzal, hogy a két ország között „hatékony együttműködési mechanizmus alakult ki, egyebek között a legfelső szinten”. Az orosz elnök méltatta az orosz-izraeli kapcsolatok fejlődését, ami szerinte személyesen Netanjahunak is köszönhető.
Moszkva 2015-ben avatkozott be a szíriai polgárháborúba Bassár el-Aszad elnök kormányának oldalán, döntését az iszlamista terrorizmus elleni összefogás szükségességével indokolva. Oroszország, miközben fellépését Iránnal és a libanoni Hezbollah síita milíciával is koordinálja, Izraellel is egyeztet.
Az elmúlt hónapokban – Ankara és Teherán mellett – Moszkva kulcsszerepet játszott a „feszültségmentesítésre” szolgáló övezetek létrehozásában Szíria területén. Izrael – az iráni nukleáris programmal szembeni aggályainak hangoztatása mellett – attól tart, hogy ezen zónák kialakítása alkalmat nyújt a nagyobb létszámú iráni és Hezbollah-erők ottani állomásoztatására.
Ugyanakkor, mint az izraeli légierő parancsnokának egy múlt heti nyilatkozatából kiderült, a zsidó állam harci gépei Szíriában a polgárháború során mintegy száz alkalommal támadták meg a Hezbollah fegyverszállítmányait, anélkül, hogy nyilvános reagálást váltottak volna ki Moszkvából.
A két politikus tárgyalás szóba került az egykori sobibóri haláltábor helyén létrehozandó emlékközpont ügye is.
Korábban Moszkva tiltakozott Varsónál az emlékkomplexum létrehozásából való kizárása ellen. Ruszofóbiával és saját történelemszemléletének másokra erőltetésével vádolta meg Varsót pár hete az orosz külügyminisztérium, amiért Lengyelország kizárta Oroszországot a sobibóri haláltábor helyén létrehozandó nemzetközi emlékközpont megvalósításából.
Az orosz diplomácia szerint Lengyelország igyekszik lekicsinyíteni azt a szerepet, amelyet a Szovjetunió és a Vörös Hadsereg játszott második világháborúban. A sobibóri koncentrációs tábort a nácik azt követően számolták fel, hogy ott 1943-ben Alekszandr Pecserszkij főhadnagy vezette szovjet hadifoglyok irányítása alatt lázadás tört ki.
Az orosz külügyi dokumentum emlékeztetett rá, hogy Oroszország 2013-ban kapott meghívást a Lengyelország, Izrael, Hollandia és Szlovákia által kezdeményezett projektbe, amelynek célja egy emlékhely és múzeum létrehozása volt az egykori sobibóri náci haláltábor területén. Moszkva készségét fejezte ki a részvételre és a jelentős anyagi hozzájárulásra.
Az orosz álláspont szerint a lengyel fél előbb több, Moszkvával nem egyeztetett feltételhez kötötte az orosz részvételt, majd hivatalosan közölte, hogy a sobibóri igazgatási bizottság június 12-13-i ülésén úgy döntött, hogy „a projekt az eredeti részvevőkkel folytatódik”.
„Úgy gondoljuk, hogy ez a döntés a történelmi igazságosság szempontjából erkölcstelen. Tagadhatatlan, hogy Oroszország részvétele a Sobibóri Múzeum-projektben abszolút indokolt. A történelmi tények figyelmen kívül hagyása túlhalad az ésszerű megértésen, és ezt a nemzetközi közösségnek nem szabad nem észrevennie” – hangzott az orosz külügyi állásfoglalás.
A megszállt Lengyelország sobibóri vasútállomása közelében 1942 májusa és 1943 októbere között működött haláltábor, amelyben a nácik becslések szerint 150-250 ezer embert öltek meg, túlnyomórészt Lengyelországból, Franciaországból, Németországból, Hollandiából, Csehszlovákiából és a Szovjetunióból odaszállított zsidókat. A Pecserszkij vezette felkelés idején, 1943. október 14-én mintegy 600 rab kísérelte meg a kitörést.
Háromszáz fogolynak – köztük Pecserszkijnek – sikerült átjutnia a tábort körülvevő aknamezőn, de többségüket néhány napon belül megtalálták és megölték a nácik, csakúgy mint azokat a foglyokat, akik nem csatlakoztak a felkelőkhöz. A tábort a gázkamrákkal együtt a németek a felkelés után lerombolták, a helyén erdőt telepítettek. A sobibóri foglyok közül 53-an érték meg a háború végét.
A haláltábor helyén létesítendő emlékmúzeumról 2008-ban állapodott meg Lengyelország, Izrael, Hollandia és Szlovákia. A múzeum építészeti tervét 2013-ban választották ki a Lengyel-Német Megbékélés Alapítvány által szervezett pályázat útján.
Netanjahu azt mondta a mostani tárgyalás után, hogy Izrael nem ellenzi Oroszország részvételét az emlékközpont megvalósításában.
„Mi – és személyesen én – sohasem feledjük Oroszország és a szovjet hadsereg történelmi szerepét a fasizmus elleni győzelemben. Erről az izraeli kneszet nemrégiben határozatot fogadott el. Mint azt ön jól tudja, elnök úr, ez az oka annak, hogy kezdeményeztem, Netanjában (Izrael) külön emlékművet állítsanak a felszabadító katonának, a szovjet hadsereg katonájának, és ön részt vett ennek az emlékműnek az avatásán” – mondta Netanjahu Putyinnak a TASZSZ orosz hírügynökség beszámolója szerint.
„Ebben az összefüggésben Izrael természetesen nem léphet fel az ellen, hogy Oroszország részt vegyen a sobibóri koncentrációs tábor helyén megvalósuló fontos projektben” – hangsúlyozta az izraeli miniszterelnök.
Netanjahu emlékeztetett rá, hogy az 1943-as híres sobibóri rablázadás élén egy zsidó származású szovjet katonatiszt állt. A kormányfő köszönetet mondott vendéglátójának azért, hogy személyes határozatot hozott az Izraelben élő világháborús veteránok támogatásáról.
MTI/zsido.com