A játékbaba méltó helyre kerül.

Izrael középső részén, Saronban található a Kfar Haroe mosav, azaz mezőgazdasági szövetkezeti falu. Az 1933-ban alapított település névadója Avraham Jichak Hacohen Kook rabbi (1865-1935), a vallásos cionizmus ideológiájának megalapítója.

 

Ma a mosavban mintegy ezerkétszáz ember él, mezőgazdaságból és egyéb munkákból, vallásos életformát követve.

Itt alakult meg 1939 őszén, már a második világháború kitörése után, a Bne Akiva nemzeti-vallásos ifjúsági mozgalom első jesivája. Az első időkben a diákok a kétkezi munkát kapcsolták össze a hagyományos zsidó tárgyak tanulásával. Később, leginkább a szülők igénye nyomán, a munkát a gimnáziumi közismereti tárgyak váltották fel, így a tanulók érettségi vizsgát is tehettek. A jesiva tanulója volt számos ismert izraeli rabbi, politikus és tudós. A Bne Akiva különféle jesiváiban ma mintegy húszezer fiatal tanul.

Kfar Haroe településén, a ma is aktív jesiva területén található a Sem Olam, a Holokauszt és a hit kapcsolatával foglalkozó oktatási, dokumentációs és kutató központ. Ez az intézet a Holokauszt szellemi, eszmei és hitbéli tanulságaival foglalkozik.

A napokban a Sem Olam érdekes magyar vonatkozású eseménynek adott otthont. A magyar származású Cipi Cohen az intézménynek adományozta több mint hetven éve féltve őrzött játékbabáját.

A babát kislánykorában a születésnapjára kapta, mintegy hetvenkét éve, amikor Magyarországon átsöpört a második világháború. Édesapját munkaszolgálatra hívták be, a család Budapesten maradt. „A szükség és a félelem napjaiban a játékbabámmal beszélgettem, és így vigasztaltam magamat. Még csak nevet sem adtam a babámnak” meséli Cipi.

A baba nem csak vigaszt nyújtott, hanem végül Cipi életét is megmentette. Édesanyjának sikerült őt elhelyeznie egy Vöröskeresztes védett gyerekotthonban. Ám a kislánynak nem tetszett az új hely, hazavágyott onnan. Miután „megtanácskozta” a dolgot a babájával, elhatározta, hogy éjszaka megszökik és hazamegy. Így is történt, de a kislány eltévedt a városban, és végül elaludt a járdaszélen. Szerencséjére, reggel valaki megtalálta őt és hazavitte a családjához. Később derült csak ki, hogy azon az éjszakán a nyilaskeresztesek betörtek abba a Vöröskeresztes házba, a gyereket elhurcolták, és a Dunaparton meggyilkolták őket.

Cipi és a közeli családtagjai túlélték a borzalmakat. Ma Izraelben él, két gyereke és tíz unokája van. Ápolónővérként dolgozott és tanított az Ápolóképző Főiskolán.

„Nehéz volt megválnom a babámtól” – mondja Cipi – „hiszen azóta az enyém, mióta az eszemet tudom és mindenhová elkísért. Sosem lesz csak egy baba a sok közül, hanem egy olyan emlék, mely a megmenekülésemre, a családom és az egész európai zsidóság történetére emlékeztet minket.”

Arra a kérdésre, hogy miért nem inkább az unokáira hagyományozza a játékbabát, így válaszolt: „Biztos vagyok benne, hogy a Sem Olam intézetben a következő generációk számára is megőrzik majd a játékbabát és ezzel együtt az én történetemet is”. Az intézet oktatási osztályán már meg is kezdték egy, a kisgyerekek számára szóló könyv írását, mely Cipi Cohen történetét dolgozza majd fel.

Avraham Krieger rabbi, a Sem Olam Intézet vezetője, aki Holokauszt túlélők történeteit gyűjti, így fogalmaz: „Cohen asszony története jellemző azokra a történetekre, melyekben egy zsidót a hirtelen támadt lelkiereje a döntő pillanatban megmentett a náci ellenség karmai közül. A szülők nélkül maradt kislány, Cipi, »elfogadta a baba tanácsát«, azaz tulajdonképpen a saját belső hangjára hallgatott, és így sikerült megmenekülnie. A babával való »beszélgetés« szép példája annak a küzdelemnek, melyben egy kislánynak sikerült a lélekjelenlétét megőriznie egy logika nélküli, gonosz világban. Az Intézetben igyekszünk minél több Holokauszt túlélő történetét megőrizni az eljövendő nemzedékek számára”.

Kép: Shem Olam Institution

Megszakítás