A zsidó államnak sok ünnepelnivalója van az idén, ugyanakkor több mindenre szükséges reflektálnia is – írja a németországi zsidóság lapja.
A Bibliához hasonlóan a cionizmus számára is különös jelentősége van a hetes számnak: a 7-re végződő évszámok történelmileg jelentős eseményekhez kötődnek – emlékeztet a Jüdische Allgemeine. A lap felidézi, hogy 120 évvel ezelőtt, 1897-ben hívott össze a pesti születésű Herzl Tivadar, azaz Theodor Herzl egy olyan konferenciát Baselben, ami megváltoztatta a történelmet. Egy évvel korábban publikálta alapművét, a Der Judenstaat („A zsidó állam. A zsidókérdés megoldásának modern kísérlete”) című írását, amelyben úgy fogalmazott: „A zsidókérdés nem társadalmi vagy vallási, hanem világpolitikai kérdés, amelyet a civilizált nemzetek világtanácsának kellene megoldania, és csak ez a szervezet oldhatja meg.” A baseli küldöttek végül kimondták: „a cionizmus arra törekszik, hogy Izrael földjén hazát teremtsen a zsidó nép számára.”
A cionizmus szót egyébként nem Herzl, hanem Nathan Birnbaum osztrák író-újságíró alkotta meg 1890-ben, a kifejezés mára jelentős átalakuláson ment keresztül. Míg a kezdeti időszak zsidó nacionalizmusa a nép hazatérését tűzte ki maga elé Cionba (azaz Jeruzsálembe, átvitt értelemben Izrael egészének földjére), addig a szuverén zsidó állam 1948-as megalapítása óta a jelentés Izrael fejlődésének akarásával, a zsidó nemzetnek az országban való megmaradásával, megvédésével bővült. (A nemzetállami eszme természetesen nem egy zárt ideológia: van vallási alapú és politikai, azon belül bal- és jobboldali, sőt liberális cionizmus is.)
1917-ben aztán – folytatja a németországi zsidóság lapja a 7-es számú évfordulók sorolását -, jóval Herzl halála után, nemzetközileg is elismerik a cionisták Baseli Programját, amely egy biztonságos otthon megteremtését tűzi ki célul a palesztinai zsidóság számára. A britek amúgy is épp el akarták venni a területet az Oszmán Birodalomtól, és szövetségesek után kutattak. A politikaiak mellett vallási és humanitárius okai is voltak Balfour brit külügyminiszter 1917-es deklarációjának: őfelsége nevében jóváhagyta egy zsidó haza megteremtését Palesztina területén azzal, hogy az államalapítással nem sérülhetnek az ott élő nem zsidó polgári és vallási jogai.
A Balfour-deklaráció által felvetett kérdések máig aktuálisak, írja a német lap: mit jelent a „zsidó haza”, hol vannak a határai, mi a szerepe a diaszpórában élő zsidóságnak, és mi a helyzet a mai palesztin fennhatóság alatt élő arabok politikai jogaival? Izrael cionista pártjai, társadalmi szervezetei a mai napig, a folyamatosan változó körülmények között is főként ezekről az alapkérdésekről vitáznak.
1937-ben tett le először kétállami tervet az asztalra a brit kormány által kinevezett Peel-bizottság, két részre osztva a Jordán nyugati partján fekvő területeket. Az a mai vita is akkor, nyolcvan éve kezdődött tehát, hogy egy vagy két külön államban éljenek-e a zsidók és a (mai nevükön) palesztinok? 1947-es keltezésű az ENSZ kétállami megosztási terve, és emlékezetes, hogy a palesztin állam ennek a megosztásnak, valamint Izrael 1948-as megalapításának elutasításán bukott el.
Mérföldkő volt a legújabb kori cionizmus történetében egy újabb 7-es évforduló, az 1967-es hatnapos háború is, hiszen az összehangolt ellenséges támadások nyomán biztonsági okokból addig arab fennhatóságú területeket elfoglaló izraeli hadsereg új realitásokat teremtett: lehetővé vált Jeruzsálem újraegyesítése, és megindult a júdeai és somroni területeken a zsidó telepépítés, ill. bővítés (az évek során aztán Izrael a legtöbb elfoglalt területet visszaadta).
1987-ben tört ki az első palesztin intifáda, emlékeztet a lap, ám sem az, sem a többi erőszakos lázadás, sőt terrorhullám nem törte meg a zsidó államot, ahogy az sem, hogy az Izrael-ellenes propaganda szerint a cionizmus egyenlő a kolonializmussal és a rasszizmussal (emlékezzünk csak az ENSZ hírhedt 1975-ös deklarációjára, amely egészen 1991-es visszavonásáig egyenlőségjelet tett a zsidó nemzetállameszme és a fajgyűlölet közé).
A modern szélsőbaloldal és a vele szövetséges iszlamisták kirekesztő Izrael-ellenes hangulatkeltésre, antiszemita inzultusokra, a bojkottot hirdető „progresszív” BDS-mozgalom kiterjesztésére használják az általuk „rasszistának” tartott cionizmust.
2017 viszont ismét mérföldkő lehet: először került hatalomra olyan amerikai elnök, aki nyíltan deklarálta, hogy a világ első államaként a fővárosba, Jeruzsálembe költözteti nagykövetségét, és azt a David Friedmant jelölte nagykövetnek, aki nem fogadja el a kétállami megoldást: „Trump elnöksége idején nem kell Izraelnek attól tartania, hogy a ‘két állam’ elv, vagy bármilyen, az izraeli embereknek nem tetsző elvek elfogadására kényszerítenénk” – nyilatkozta.
Munkatársunktól
Képünkön: Theodor Herzl, az önálló zsidó állam megálmodója (1860-1904)