Nézzük az első kérdést! Ha a termék nem volt előre kifizetve, és még a kiszállításkor is van lehetőség a vásárlástól való elállásra, akkor a megrendelt termék még nem számít a megrendelő tulajdonának. Vagyis Peszách előtt nem kellett eladnia a nem-zsidó vevőnek a többi choméccal együtt és nem is veheti át, hiszen azzal a birtokába kerülne (lásd Máádáné Jom Tov 4. kötet 102. fejezet, kiemelten az 575. oldalon).
Ha azonban az árut előre kifizette, onnantól már a tulajdonának számít, ezért el kell adni a choméccal együtt, egyrészt mert bibliai tilalom szerint az ünnep alatt nem lehet a birtokában choméc (2Mózes 13:7.), másrészt mert rabbinikus tilalom alapján az a chomécot, ami zsidó tulajdonban volt Peszách alatt, az ünnep után nem használtható (SÁ OC 448:3.).
A háláchá szerint (SÁ uo. 443:1.) Peszách alatt nem szabad semmiféle hasznot húzni még nem-zsidó tulajdonban levő chomécból sem. A Sulchán áruch (uo. 450:6. RöMÁ) példaként hozza az ügynököt, aki egy nem-zsidó részére vásárol annak pénzéből chomécot egy nem-zsidótól. Ez tilos, mert haszna lenne a chomécból Peszáchkor. Hasonlóképpen bolti eladóként sem szabad eladni chomécot még nem-zsidóknak sem (lásd Szidur Peszách köhilcháto 1. kötet 226. oldal 12. lábjegyzet). A haszonszerzésen túl itt attól is tartani lehet, hogy esetleg enni fog a Peszáchkor tiltott ételből.
Azonban Slomo Zálmán Auerbach (1910–1995) jeruzsálemi rabbi szerint (Hálichot Slomo – Peszách 4:14.), ha az ember eladott choméca egy zárt szobában található, és ott tűz üt ki, akkor azt el szabad oltani úgy, hogy azzal megmentse a chomécot, mivel Peszách alatt úgysem lenne belőle haszna. Annak ellenére el szabad oltani, hogy ünnep után, amikor visszakerül a tulajdonába, örülni fog neki, hogy nem semmisült meg a choméca. Ehhez hasonlóan szerintem más módon is meg lehet védeni a chomécot attól, hogy kár essen benne. Pl. a mi esetünkben azzal is el lehet hárítani a choméc elvesztésének veszélyét, hogy megkérjük a nem-zsidó peszáchi tulajdonost, menjen el és vegye át a csomagot az ünnep alatt, vagy azzal, hogy szükség esetén a zsidó személy aláírja az átvételi elismervényt (úgy, hogy betartja a félünnepi írás szabályait, ami nem egy egyszerű dolog – lásd SÁ uo. 545. fejezet).
Az első kérdés esetében egy létező chomécról volt szó, nézzük meg, mi történik a második kérdésben vázolt helyzetben, amikor Peszách alatt rendeljük a vallásos zsidó péktől a még nem létező chomécot, amit csak az ünnep után fognak elkészíteni. Ebben az esetben a rendeléssel egyáltalán nem jutunk hozzá choméchoz, ezért nem tilos, annak ellenére, hogy nagyon nem illik Peszáchkor choméccal foglalkozni.
Ha azonban nem-zsidó pékségről van szó, akkor tarthatunk attól, hogy már Peszách alatt bevásárolnak hozzá például élesztőt, ezt pedig már nem szabad, annak ellenére, hogy még nincs kifizetve a termék. Ezért például, ha valaki félünnepen repülőjegyet vásárol, akkor nem szabad a kóser étkezést is megrendelnie, mert félő, hogy a repülőtársaság már az ünnep alatt beszerzi a kóser menüt. Ha mégis megtörtént a rendelés, akkor Peszách után szabad azt használni (lásd minderről Bödikát cháméc ubiuro 1:15.).
Oberlander Báruch
