EGYSÉG 1. SZÁM
1990. szeptember – Tisri 5751
„BELÉPŐ” EGY NAGY MICVÁBA
A Szukká – az ünnepi sátor – nagy és szembeötlő micvá. Nincs még egy micvá, amelyhez így „juthatnánk el”: szó szerint belépünk és a Szukká máris körülölel minket.
A zsinagógától eltérően, melyet szent dolgokra jelölnek ki, a Szukka – az étkezést és az alvást is beleértve – összes tevékenységünk színhelye. Bár úgy tűnhet, így nem tanúsítjuk a legnagyobb tiszteletet e csodálatos micvá iránt, ebben rejlik a Szukka hatalmas jelentőségének egy része.
A Tóra arra tanít minket, mennyire fontos, hogy a világot szent célokra használjuk fel. Egy fizikai tárgynak egy micvához való felhasználása (például a kos szarvának sófárként való felhasználása) az adott tárgyat a szentség új és erőteljes tartalmával hatja át. Ily módon a micvák teljesítése a fizikai világot a felettünk lévő szentség forrásával kapcsolja össze.
Tulajdonképpen a „micvá”szó egyik fordítása is ez: kapcsolat. A micvá a tárgyat (és azt a zsidót is, aki teljesíti) összekapcsolja a Teremtővel. Minden egyes újabb micvá teljesítése szentebb és tökéletesebb hellyé teszi a világot.
A micvák száma azonban korlátozott. Úgy tűnik, hogy a világon lévő tárgyak óriási többsége egyetlenegy micvához sem kapcsolódik. Hasonlóképpen: időnk nagyobb részét is olyan köznapi dolgokkal töltjük, mint az alvás, az étkezés, a munka, a közlekedés. Hogyan szemléli a Tóra ezeket a tevékenységeket?
A Tóra válasza világos és egyértelmű. Az élet minden pillanatának és minden tárgynak van valamilyen szent célja. Étkezésünket és alvásunkat gondosan meg kell terveznünk, hogy egészségünket megőrizhessük és képesek legyünk zsidóként élni. Azért dolgozunk, hogy élvezhessük a Szombatot, el tudjuk tartani családunkat, jótékony célra adakozhassunk stb.
A mindennapi élet megszentelését a Tóra nem sorolja fel külön micváként. Valójában erre nincs is szükség, mert ez teljesen nyilvánvaló. A Tóra elmagyarázza, hogy minden és minden pillanat Isten szolgálatára van teremtve. Ez magában foglalja azokat az időket is, amelyeket köznapi tevékenységekkel töltünk. Isten szolgálata állandó tevékenység.
Az ünnepi sátor (szukká) micvája erre a gondolatra utal. Az egyént a micvá a feje búbjától a talpáig, teljesen körülveszi. És a Szukká is körülöleli valalmennyi tevékenységét, közöttük a mindennapi élet állandóan ismétlődő tevékenységeit is. Ez adja meg az alaphangot az egész évre: minden, amit a zsidó használ, minden, amit csinál, Istennel kell legyen kapcsolatban.
* * *
Minden ünnepünk örömmel kapcsolatos, de a Szukkot öröme valamennyi más ünnep öröménél nagyobb. Az ősi jeruzsálemi Templom idején a bölcsek a Templom udvarában táncolva, énekelve ünnepeltek. Néha bűvészmutatványokkal szórakoztatták a népet. Az előbb elmondottak alapján a Szukka micváján belül is megtalálhatjuk az öröm elemeit.
Az ember csak akkor boldog és elégedett, ha tudja, hogy tetteinek értelme és jelentősége van. A Talmud egy különösen kellemetlen munkát hoz fel példaként, olyan munkát, amelynek nincs vége és nincs látható célja sem. Például, amikor nagy kavicsrakásokat kell egyik helyről a másikra átvinnünk. Ez a megerőltetőbb munka is könnyebb azonban, ha tudjuk, hogy hasznos. A feladat elvégzése ilyenkor örömöt okoz és elégedettséggel tölt el minket.
Aki nem tudja, merre tart az életben, aki nem ismeri létének célját, nem tapasztalhatja meg az igazi örömöt. Az ilyen ember öröme biztosan nem állandó, mert életében az örömteli eseményeket a mindennapi szükségletek kielégítésének hosszú és unalmas időszakai szakítják meg, és ezeket céltalannak és értelmetlennek tartja.
A Szukká állandó örömmel tölt el minket. Belénk oltja a meggyőződést, hogy minden másodpercnek és minden mozdulatnak értelme van. Az életnek mindig van értelme: mind egyéni életünk céljának elérése, mind a világmindenség céljának beteljesülése szempontjából. Ha ezt megértjük, minden pillanatunkat a nyugodt és magabiztos öröm érzése tölti el.

Megjelent: Egység Magazin 1. évfolyam 1. szám – 2014. július 22.

 

Megszakítás