Az előadásokból az derült ki, hogy nem meggyilkolták a deportálásból hazatérő zsidókat a helyiek, hanem segítettek rajtuk.
A közelmúltban Lengyelországban nagy nemzetközi tiltakozást kiváltó törvényt fogadtak el, mely megtiltja, hogy a lengyeleket is felelőssé lehessen tenni a holokausztban történtekért. Bár azóta módosítottak a szabályozáson, annak hatása meglátszik a tudományos élet szereplőinek hozzáállásán is, melyre a Kielcében rendezett akadémiai tanácskozás ad jellegzetes példát.
A halálos fenyegetéseket is kapott lengyel-zsidó történész, Jan Grabowski kutatásai szerint a lengyel lakosság mintegy 200 000 zsidó haláláért tehető felelősé a háborús évek alatt. Sokan aktívan segítettek a megszálló német csapatoknak a zsidók kézre kerítésében, mások maguk végezték el a „munkát”, hogy zsidó szomszédaik értéktárgyait megkaparinthassák, és tömegesen voltak olyanok, akik passzívan szemlélték a zsidók elhurcolását és meggyilkolását. A háború után számos településen ellenségesen fogadták a hazatérő túlélőket, nem egy helyen gyilkos pogromokat is rendeztek.
Grabowski az új törvény egyik fő kritikusa, mivel az szerinte azt a hamis látszatot kelti, hogy a lengyelek ártatlanok voltak a népirtásban, amiről kizárólag a náci megszállók tehetnek. A történész azt is kifogásolja, hogy a kutatóintézetek feladták tudományos függetlenségüket, és alávetik magukat a törvény diktálta történelemhamisító szemléletnek.
A napokban, július 4-én volt a hírhedt kielcei pogrom 72. évfordulója. A lengyel Nemzeti Emlékezés Intézete idén éppen e napon rendezett konferenciát a városban.
A pogrom 1946-ban, Lengyelország felszabadulása után történt. Kielcéből minden zsidót deportáltak a német megszállás alatt, azaz a 80 000 fős város lakosságának egyharmadát. Mindössze ötszázan maradtak életben, közülük kétszázan tértek vissza a városba a haláltáborokból.
A 72 évvel ezelőtti vérengzés kiváltó oka egy vérvád volt. Elterjedt, hogy a hazatért zsidók elraboltak egy keresztény fiút. Az összeverődött tömeg a zsidókra rontott. 42 embert meggyilkoltak, további negyvenet megsebesítettek. A segítségül hívott katonák és rendőrök a csőcselékhez csatlakoztak.
Ez volt a háború utáni Európa legvéresebb pogromja. Ehhez képest az évfordulón tartott konferencia témája nem ez volt, hanem éppen a lengyelek által az üldözött zsidóknak nyújtott segítség méltatása. A pogromot egy előadás említette csupán, mely a következő címet viselte: „A zsidóknak nyújtott segítség az 1946-os kielcei progrom során”.
A lengyelek által elkövetett zsidóellenes attrocitásokról egy szó sem esett. A konferencián semmi sem derült ki a túlélők lemészárlásáról, senki sem említette meg a helyi lakosság felelősségét. Pusztán annyit lehetett megtudni, hogy valakik megtámadták a zsidókat, akiknek a lengyelek siettek a segítségükre.
A konferenciát mindössze egy héttel azután rendezték, hogy izraeli kérésre a lengyel kormány átfogalmazta a törvényt és részben elismerték a lengyelek felelősségét is a zsidóüldözésért. Morawiecki lengyel és Netánjáhu izraeli miniszterelnök közös nyilatkozatot adott ki, mely külön kiemelte a kutatói szabadság sérthetetlenségét.
Dr. Inna Rogachi kutató szerint a törvény módosítása csak porhintés volt. „Ez a botrányos konferencia is azt bizonyítja, hogy semmi sem változott a kormány hozzáállásában, hiába adtak ki közös lengyel-izraeli nyilatkozatot. A holokauszt alatt megölték a lengyel zsidóság 90%-át, mintegy hárommillió embert. A soá teljes veszteségének 50%-át. Tudjuk, hogy a bűntettek nagy többségét a nácik követték el. De tudjuk azt is, hogy a lengyel lakosság milyen és mekkora szerepet játszott ebben. A tényeket még ez a törvény sem hallgattathatja el.” – mondta Dr. Rogachi.
zsido.com
Forrás: Arutz7