Szabad-e vitatkozni a Jobbikkal? A régi kérdés most azért váltott ki heves indulatokat, mert a Jobbik képviselőjét is meghívták arra a közéleti beszélgetésre, amelynek a Bálint Ház adott volna otthont. A tiltakozások hatására a szervezők módosítottak a helyszínen. Eközben Köves Slomó rabbi pálinkázásra hívta a jobbikos képviselőket. Van-e különbség? Cikkünkben ezeket a kérdéseket járjuk körbe.
A napokban változatlan hevességgel lángolt fel a korábbi vita arról, hogy szabad-e szóba állni a Jobbikkal, és mit lehet kezdeni a nyilvános közéleti viták során azzal a szélsőséges párttal, amelyik jelenleg a második a népszerűségi listákon. Legitimálja-e őket, ha a demokratikus pártok leülnek velük vitatkozni, vagy ezen már régen túl vagyunk, hiszen a választók legitimálták őket éppen eléggé? Van-e ilyen körülmények között gyakorlati haszna a karanténba zárásnak vagy ennek elsősorban erkölcsi jelentősége lenne?
A mostani vita a Bálint Zsidó Közösségi Ház egyik programja kapcsán lobbant be. A Bálint Ház ad otthont az Üvegplafon elnevezésű feminista beszélgetéssorozatnak. A szóban forgó eseményen a nők és a politika kapcsolatát tervezték körüljárni. Magyarországon a női képviselők aránya nem éri el a tíz százalékot, ezzel nem csak Európában, de világviszonylatban is az utolsó helyek egyikén szerepelünk. Miért van ez így?
A szervezők erre a kérdésre olyanoktól szerettek volna választ kapni, akiknek sikerült áttörniük az „üvegplafont”, ezért az estére parlamenti képviselőnőket hívtak meg. MSZP-st, LMP-st, fideszest és … jobbikost. A Bálint Házba! A helyszínnek nyilván szerepe volt abban, hogy a döntés mekkora felzúdulást váltott ki a világhálón. A tiltakozók általában azzal érveltek, hogy a szervezők a meghívással legitimálják a Jobbik náci nézeteit. Többen kifejtették, hogy furcsa, ha egy zsidó közösségi ház ahhoz asszisztál, hogy a szélsőséges párt a látszat szintjén mérsékeltnek mutatkozhasson, így téve eladhatóbbá magát.
„Egyúttal – feminista szemszögből – kikérjük magunknak, hogy szót kapjon egy olyan náci párt képviselője, aki roma nőtársunk frissen született gyerekét nevén megszólítva, pártszinten megvonja az élethez való jogát, kikérjük magunknak, hogy a faji alapú kényszersterilizálást parlamenti vitára bocsátó párt, a melegek bebörtönzését törvényjavaslati szintre emelő párt megmukkanhasson arról, mit gondol nőkről, feminizmusról demokrata körben” – írta az egyik hozzászóló.
A felháborodás nyomán Fritz Zsuzsa, a Bálint Ház igazgatója úgy döntött: nem engedi be a rendezvényt a közösségi épületbe, így azt végül az ELTE-n tartják meg. A zsido.com-nak Fritz Zsuzsa elmondta, meglepték ezek a reakciók, különösen a bennük megjelenő indulat, ezért úgy döntött, hogy vitát kezdeményez a közösség párbeszéd-kultúrájáról, traumákról és félelmekről. – Az elmúlt napok levelei és írásai végérvényesen meggyőztek bennünket ennek időszerűségéről és szükségességéről – teszi hozzá. (Részletes álláspontját az ügyről keretes írásunkban olvashatják a cikk alján.)
Nem létező karantén
Nagyon hasonló vita zajlott akkor, amikor a Corvinus Egyetem Tárcatükör című sorozatában Török Gábor politológus Vona Gábort közös beszélgetésre invitálta Pintér Sándor belügyminiszterrel. Az eseményt akkor egyetemisták zavarták meg, és a nyilvánosságban utána hosszú időn át napirenden maradt az a kérdés, ami a mostani esetben is megfogalmazódott: ki szabad-e engedni a Jobbikot a politikai karanténból, illetve: a nyilvános vita erősíti-e őket, avagy – nézeteik tarthatatlanságára rámutatva – valójában gyengíti?
Lakner Zoltán politológus erre azt mondja: soha nem volt ilyen karantén. Szerinte éppen a karantén hiányának következménye, hogy a Jobbik ennyire népszerű párttá duzzadt. Ma már viszont a Jobbik „meccsben van”, nem lehet megtenni, hogy nem veszünk róla tudomást, nem lehet őket pályán kívül tartani, a karantén már nem valósítható meg, a próbálkozás kontraproduktív lenne – állapítja meg. Csak olyan fórumokba érdemes meghívni a képviselőiket, ahol a magukra erőltetett „cukiság” és a gyűlöletbeszédük közötti ellentmondásra fel lehet hívni a figyelmet. „Biztos vagyok abban, hogy az Üvegplafon szervezői jót akartak, de meglehet, nem az a legalkalmasabb fórum ehhez” – válaszolja a zsido.com kérdésére Lakner Zoltán, hozzátéve: a „Jobbikkal vagy nélküle” vita fordulópontja a tavalyi EP-választás volt, amikor a kampány egyik témájává vált az a dilemma, hogy kell-e szerepeltetni a médiában a szélsőjobboldali pártot vagy sem. Akkor sokan jutottak arra a válaszra, hogy ezt nem lehet megúszni. Azóta olyan médiumokban is fölbukkan ez a párt – például az ATV-ben –, ahol korábban soha.
Lakner Zoltán szerint az elmúlt időszak legfontosabb tanulsága, hogy szereplés ide vagy oda, szinte nem volt olyan alkalom, amikor az újságíró felkészültsége és határozott fellépése miatt kiütközött volna a Jobbik valódi arca. Ő ezt tartja az igazi problémának. Továbbá azt, hogy a Jobbikhoz képest a többi ellenzéki párt kommunikációja gyengének minősíthető.
Lakner Zoltán pesszimista Köves Slomó felvetésével kapcsolatban, szerinte hiába beszélgetne el a rabbi egy pálinka mellett, felvilágosítási céllal a jobbikos képviselőkkel, az nem vezetne célra. Úgy látja, hogy az ilyen típusú beszélgetéseknek az oktatási rendszer keretében lenne értelme – ott viszont annál inkább, hiszen a felmérések azt bizonyítják, hogy a Jobbik egyre inkább hódít az egyetemisták körében.
Beszédhelyzetbe zárva
Ezzel kapcsolatban kérdést tettünk fel Köves Slomó rabbinak is. Hiszen ő éppen a napokban hívta meg a jobbikosokat egy pálinka melletti beszélgetésre. Ha ezt lehet, akkor van-e gond a Bálint Házba tervezett rendezvénnyel? A rabbi leszögezi, hogy nagyon nem mindegy, milyen beszédszituációban és milyen szereposztásban folytat eszmecserét valaki egy antiszemita, rasszista nézetek hirdető párt képviselőivel.
– Az alapprobléma a következő: egyfelől nem szeretnénk velük beszélgetni, mert azzal legitimáljuk őket, másfelől, ha nem beszélünk velük, akkor nem nyílik módunk a nézeteik ellen érvelni – mondja. Ha egy demokratikus és egy szélsőséges politikus vitázik egymással, akkor a beszédhelyzet miatt, a nyilvánosságban az a kép rajzolódik ki, mintha mindkét vélemény legitim, elfogadható lenne. Ezért a rabbi azt tartaná helyesnek, ha a politikusok karanténban tartanák az olyan politikai pártokat, amelyeknek rasszista, antiszemita nézeteik vannak. „Tegyék ezt mindaddig, amíg azokat nem vonják vissza nagy nyilvánosság előtt, és nem követik meg azokat, akiket megsértettek – jelenti ki a rabbi, aki ugyanakkor a politikusokétól eltérően ítéli meg a média szerepét:
– Ha egy felkészült riporter egy antiszemita politikussal beszélget, és ennek során minden alkalmat megragad arra, hogy szembesítse a beszélgetőtársát az igazsággal, akkor ezzel nem legitimálja annak álláspontját, épp ellenkezőleg – mondja Köves Slomó. A Bálint Házba tervezett rendezvény őt az első típusra emlékezteti. Egy olyan vita – függetlenül a tartalomtól – önmagában interpretálható úgy, hogy lám-lám, a Jobbik sem antiszemita, hiszen a zsidószervezetek is leülnek velük. „A pálinkázós meghívás azért más, mert nem vitatkozni invitáltam őket, hanem tanulni. Az egy másik beszédhelyzet.” – magyarázza el a különbséget a rabbi.
Üvegplafon, összetörve
„Nem számítottam arra, hogy ekkora felháborodást vált ki a rendezvény” – kezdi a történtek összegzését Réz Anna filozófus, az Üvegplafon estek szervezője. Számára a tanulság szomorú: elvették a kedvét mindenféle politikai aktivitástól. – A kommentáradatban az emberek a legzsigeribb indulataikat eresztették rá a rendezvényre, mintha ventilálásra használták volna a politizálást, ami számomra megterhelő – utal az éles, helyenként személyeskedésektől sem mentes, durva hangvételű kritikákra.
Réz Anna most már úgy látja, naiv volt, amikor az esemény szervezésébe belefogott. – Egy ideális világban a nőügyeket fontosnak tartó emberek pártpreferenciáit befolyásolja a pártok nőkkel kapcsolatos felfogása. Kíváncsiak arra, milyen válaszokat adnak a pártok a nőket érintő problémákra. Erre való az ilyen beszélgetés. A Jobbik meghívásával kapcsolatban kifejti: szerinte megkerülhetetlen egy olyan pártnak a meghívása, amelyik reális politikai alternatíva ma Magyarországon, rajta van a szavazólapon, és egyre többen be is húzzák rá az ikszet.
– Az Üvegplafon rendezvényeire rendszeresen járó törzsközönség egyetértett a Jobbik meghívásával. Akikkel beszéltem, értették, miről szól ez a rendezvény. A Jobbiknak van egy markáns nőképe, ami eltér a konzervatívnak mondott jobboldali pártokétól, azaz a Fideszétől és a KDNP-től. A Jobbik emancipáltabb, erősebb nőkben hisz, ezért más üzeneteket fogalmaz meg a nők számára, mint a többi jobboldali párt. A beszélgetés során éppen arra kell törekedni, hogy ezeket a nézeteiket konfrontáljuk a más téren vallott ordas elveikkel – összegzi.
Hogy ez mennyire sikerül, kiderül március 7-én az ELTE-n. Nem a Bálint Házban.
| Fritz Zsuzsa, a Bálint Ház igazgatója a Facebook-on részletesen leírta mit gondol a történetről: „Nő vagyok. Zsidó nő. A közelgő Purim kapcsán sokat gondolkodom kiállásról, identitásról, a zsidóság bátor felvállalásáról. Gondolataimat, csendes meditációmat megszakítja azonban a hangos kiabálás. Jobbikos jön a Bálint Házba! Jobbikos jön a Bálint Házba! Levelek, telefonok, SMS-esek, Facebook üzenetek. Hogy merjük? Milyen alapon? Meg vagyunk őrülve? Megdöbbent az érzelmi reakciók erőssége, miközben értem, s néha érzem én is ugyanezt. Őszinte vagyok, nekünk is vannak kétségeink. Nyitott házként nálunk is létezik egy nem mindig könnyen meghúzható határ. Vannak, akik előtt mi is jó szívvel becsuknánk az ajtót. Már csak azért is, mert tudjuk, halljuk, hogy közösségünk sok tagjánál már ez az ajtó zárva van. Üvegplafon sorozatunk immár több, mint egy éve fut, szó esik benne arról a bizonyos láthatatlan, de ott lévő üvegplafonról, női utakról és akadályokról, nőjogokról, nőségről. Még soha nem hívta magára fel a figyelmet ilyen erősen, s ez elgondolkodtató. Elgondolkodtató, hiszen zsidóként, zsidó közösségként ugyanúgy feladatunk lenne a kiállás minden olyan csoport mellett, amelyik hátrányt szenved, legyen szó romákról, melegekről, nőkről… Eszter királynő kapcsán beszélgetünk majd március 7-én a zsidó női létről, s beszélget majd Réz Anna a nők jogainak helyzetéről országunkban. Arról, hogy nőként a politikában mit tesznek, mit tettek azért, hogy úgy élhessen együtt férfi és nő, ahogy ne szenvedjen hátrányt a nő csak azért, mert nőnek született. Eszter királynő politikus volt. Politikai érzéke segítette, hogy rávegye a királyt, megfordíthassa a zsidók sorsát. Diplomata volt. Kifinomult diplomáciai érzékkel. Ha nem megy be a királyhoz, ma talán nem írom ezt a kis levelet. Ma talán nincs zsidóság. De bement és lakomára hívta Áhásvérost és a nagy ellenséget Hámánt”. |
(ÓMD)