Egy német városban betiltották a botlatókövek elhelyezését.
A szászországi Heidenau városi tanácsa úgy döntött, hogy a jövőben nem helyezhetnek el új botlatóköveket a közterületeken. A CDU, az AfD és egy helyi civil csoport képviselői által benyújtott indítványt titkos szavazáson fogadták el. A döntés komoly felháborodást váltott ki, miközben a városvezetés előzetesen a tiltás ellen foglalt állást.
A németországi Szászországban található Heidenau városi tanácsa szeptember 24-én úgy döntött, hogy a jövőben nem engedélyezi új botlatókövek, németül Stolpersteine elhelyezését a város közterületein és járdáin. A határozatot másnap hozta nyilvánosságra a város, a döntésről pedig a német sajtó és nemzetközi zsidó szervezetek is beszámoltak, olvasható a TOI oldalán.
A titkos szavazáson 13 városi képviselő támogatta az indítványt, hatan ellene szavaztak, egy képviselő pedig tartózkodott. A javaslatot az AfD, a CDU és a Bürgerinitiative Oberelbe für mehr Demokratie nevű helyi civil csoport képviselői terjesztették elő.
A döntés nem vonatkozik a már elhelyezett botlatókövekre. Heidenauban jelenleg öt ilyen emlékkő található, és a város polgármestere szerint ezek a helyükön maradnak.
Nem kérnek a botlatókövekből
A városi tanács döntésének indoklása szerint nem magát a holokauszt és a nemzetiszocializmus áldozataira való emlékezést kívánják megszüntetni. A vita arról szólt, milyen formában történjen az emlékezés. Az indítvány szerint sok helyi lakos, hozzátartozó és kezdeményezés nem tartja megfelelőnek, hogy a botlatókövek a járdába süllyesztve, a földön kapjanak helyet. A döntés egyik indoka éppen az volt, hogy így az emberek közvetlenül ráléphetnek az emlékelemekre.
A tanács ezért azt szeretné, hogy a jövőben a megemlékezések elsősorban a város északi temetőjében, a Nordfriedhof területén történjenek. Fontos azonban, hogy a központi emlékhely még nem létezik. A temető mint lehetséges helyszín merült fel, és a megvalósításhoz további egyeztetésekre van szükség. A temető nem a város tulajdona, ezért a használatához az egyház hozzájárulása is szükséges.
A városvezetés maga előzetesen azt javasolta, hogy a tanács utasítsa el a tiltást. Érvelésük szerint a nemzetiszocializmus áldozataira való emlékezésnek a köztereken is láthatónak és érzékelhetőnek kell lennie, és egy új, központi emlékhely kiegészítheti, de nem helyettesítheti a meglévő emlékezési formákat.
Miért fontosak a botlatókövek?
A botlatókövek ötlete Gunter Demnig német képzőművész nevéhez fűződik. A kezdeményezés az 1990-es években indult azzal a céllal, hogy a nemzetiszocializmus áldozatainak emléke ne csupán emlékhelyeken, hanem egykori otthonuknál is jelen legyen. A köveket az áldozatok utolsó, önként választott lakóhelye előtt helyezik el.
A járdába süllyesztett, nagyjából 10×10 centiméteres kövek tetején rézlap található, amelyen az áldozat neve és életrajzának legfontosabb adatai szerepelnek. A projekt nem kizárólag zsidó áldozatoknak állít emléket: a Stolpersteine kezdeményezés a náci üldözés különböző áldozatainak emlékét is őrzi.
Korábban részletesen bemutattuk a botlatókövek mögött meghúzódó gondolatot. Az egyik legfontosabb sajátosságuk éppen az, hogy nem egy elkülönített emlékhelyen találhatók, hanem az egykori otthonok előtt, a város mindennapi terében. Így az emlékezés a mindennapi élet részévé válik. Ez a forma egy konkrét emberre irányítja a figyelmet. Nem pusztán azt üzeni, hogy „itt holokauszt áldozatai éltek”, hanem egy nevet és egy életet kapcsol egy konkrét címhez. A botlatókő azt jelzi: itt élt egy ember. Ez a személyes kapcsolat az egyik legfontosabb sajátossága a projektnek.
A történelem ott jelenik meg, ahol megtörtént
A botlatókövek jelentőségét éppen az adja, hogy nem választják le teljesen a holokauszt történetét a hétköznapi városi környezetről. Egy múzeumot vagy emlékművet az ember felkeres. A botlatókővel azonban az utcán találkozik. Lehet, hogy munkába menet, iskolába menet vagy bevásárlás közben veszi észre.
A rézlapok az utcán, váratlanul villannak fel, és az egykori lakóhelyekhez kapcsolják az áldozatok történetét. Ezért a botlatókő nem egyszerűen egy emléktábla. Az egykori lakóhely előtt álló név egy olyan életre emlékeztet, amely valaha ugyanannak a városnak volt a része, ahol ma járunk.
„A halált helyezik az élet elé”
A heidenaui döntés egyik legélesebb kritikája éppen erre a különbségre hívta fel a figyelmet. Karin Prien német szövetségi oktatási miniszter, aki maga is a CDU politikusa, „botrányosnak” nevezte a döntést. Szerinte ha a zsidó élet emlékhelyeit a közterületekről a temetőbe helyezik át, akkor a halált helyezik az élet elé, és ismét láthatatlanná teszik a zsidókat. Prien hangsúlyozta, hogy a botlatókövek arra emlékeztetnek, hogy a zsidók a nemzetiszocialista üldözés előtt Németország városaiban és falvaiban éltek, és a társadalom részei voltak.
Gunter Demnig, a projekt kezdeményezője szintén bírálta a döntést. Azt hangsúlyozta, hogy az emlékezésnek ott kell láthatónak maradnia, ahol az emberek éltek. Szerinte a botlatókövek éppen azáltal teszik láthatóvá a történelmet, hogy a neveket visszahozzák a közterekre.
A döntés politikai vitát is kiváltott
A heidenaui határozat azért is váltott ki különösen erős reakciókat, mert az indítványt a CDU és az AfD helyi képviselői is támogatták.
Németországban a CDU és más demokratikus pártok évek óta az úgynevezett Brandmauer, vagyis „tűzfal” politikáját hirdetik az AfD-vel szemben. Ennek lényege, hogy a mainstream pártok nem működnek együtt a szélsőjobboldali párttal. A heidenaui szavazás ezért újabb vitát indított arról, mennyire tartható ez a politikai határvonal helyi szinten. A döntést több politikus és zsidó közéleti szereplő is bírálta.
Charlotte Knobloch, a Müncheni és Felső-Bajorországi Zsidó Hitközség elnöke és holokauszttúlélő ugyanakkor fontos árnyalatot tett hozzá a vitához. Ő maga korábban is kritizálta a botlatókövek koncepcióját, mert nem tartja méltónak, hogy az áldozatok neveire rálépjenek. A heidenaui döntést azonban így is rossz iránynak nevezte.
Az emlékezés helye sem közömbös
Heidenauban a jövőben új botlatókövek helyett egy központi emlékhelyet szeretnének létrehozni. A már elhelyezett öt kő a helyén marad. A botlatókövek különlegessége azonban éppen az, hogy nem egy elkülönített emlékhelyen, hanem az egykori otthonok előtt őrzik az áldozatok nevét. Így a holokauszt emlékezete a város mindennapi terének része marad, és egy-egy név egy konkrét ember egykori életéhez kapcsolódik.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.