Az a bajuk vele, hogy az elhurcoltakra emlékeztetik őket. Mondjuk, ez lenne a célja.

Eltávolítottak egy botlatókövet egy amszterdami ház elől, miután a tulajdonosok panaszt tettek a városházán. A felirat, melyet egy réz utcakőre véstek, Joachim Eltéről emlékezett meg. A zsidó könyvelőt a nácik hurcolták el, és egy koncentrációs táborban halt meg 1945-ben.

A ház tulajdonosai azt követelték, hogy a követ helyezzék át “olyan messzire, amennyire csak lehet” az ingatlanuktól. A követ elmozdították, és az utca egy másik szakaszán helyezték el, de a panaszosok ezzel sem voltak megelégedve, és azt követelték, hogy a kerületen kívülre vigyék el. Mivel a városi önkormányzatnak nem kötelessége engedélyt kérni a lakóktól a botlatókő elhelyezéséhez, Sebastiaan Capel, Amszterdam déli kerületének polgármestere visszautasította követelésüket. A tulajdonosok ekkor úgy döntöttek, hogy jogi útra terelik az ügyet. Keresetükben arra hivatkoztak, hogy “a botlatókő indokolatlanul nagy terhet ró a negyed lakóira és gyermekeikre”, mert állandóan az elhurcolt férfira emlékezteti őket, és ez megzavarja nyugalmukat. Azt is állították, hogy az emlékkő rontja az előkelő városnegyed hangulatát, és károsítja gyermekeik magánélethez való jogát, mert a kő magára vonja a járókelők figyelmét. A bíró nem döntött az ügyben, hanem továbbította azt a közigazgatási bíróságnak.

Amszterdamban összesen 400 botlatókő van, melyeket a holokauszt során meggyilkolt zsidók egykori otthonai előtt helyeztek el. Az ötlet egy német művésztől ered, s mára több mint 50 000 ilyen apró holokauszt-emlékművet helyeztek el Európa 18 országában, közöttük Magyarországon is.

A múltban a város két alkalommal szembesült tiltakozással a kövek miatt. Egyszer egy holokauszt-túlélő panaszkodott, hogy a botlatókő traumatikus élményeket idéz fel benne, egy másik alkalommal egy szálloda tulajdonosa hivatkozott arra, hogy a kő rontja az intézmény forgalmát. Az első esetben máshová helyezték át a követ, a második alkalommal azonban nem engedtek a követelésnek.

A mostani esetben az ingatlan tulajdonosai bizonyosan nem holokauszt túlélők, és a már említett indokaikon kívül nem álltak elő más kifogással, nyilatkozni pedig nem voltak hajlandóak.

Hollandiában a közelmúltban többször előfordult, hogy megakadályozták valamilyen holokauszt-emlékmű létesítését. A tiltakozók között volt a deportálásokban közreműködő Holland Vasút utrechti múzeuma, vagy amszterdami polgárok egy csoportja, akik egy közparkba tervezett emlékmű ellen emeltek kifogást.

Hollandiát 1940-ben szállták meg a német csapatok. Az elhurcolt 140 000 zsidó 75%-a nem élte túl a borzalmakat, mely a legmagasabb halálozási arány volt a náci uralom alatti Nyugat-Európában.

Forrás: Jpost