Stephan Templ szerint azért ítélték el, mert feltárta az ausztriai kárpótlás visszásságait.

A rácsok mögött a történész minden idejét a téma kutatásának szentelte, és munkájából könyv is született. Templ feltárta a háború utáni Ausztria által elfogadhatatlanul intézett kárpótlási folyamatot, melyet gyakran egykori nácik felügyeltek. Tulajdonképpen nem történt más, mint a hitleri időszakban folytatott árjásítás igazolása. A náci uralom alatt a zsidó vagyon megszerzésének egyik módja az volt, hogy a zsidók rendkívül alacsony áron “eladták” vagyontárgyaikat, üzemeiket, ingatlanaikat egy nem zsidónak.

“Az, hogy igazságtalanul ültettek le, különleges frusztrációval jár. Állandóan azzal foglalkoztam, hogy hová kerültem és kik miatt történt mindez.” – mondta az 57 éves Templ, aki mellett számos, holokauszttal foglalkozó történész felsorakozott.

Templ ellen az volt a vád, hogy túlélő édesanyja számára készített kárpótlási kérvényén nem tüntetett fel egy nagynénit. Azt viszont nem állította, hogy a visszaigényelt ingatlanra ne lenne más jogosult és az osztrák törvények sem írják elő, hogy az igénylőknek fel kellene tüntetniük a rokonaikat. Ráadásul egy korábbi beadványában Templ tájékoztatta a hatóságokat nagynénjéről, tehát nem akarta eltitkolni létezését.

A Templ mellett kiálló 75 történész, köztük olyan szaktekintélyek, mint Deborah Lipstadt vagy Michael Berenbaum, azt állítja, hogy a kollégájuk elleni eljárás valójában az osztrák igazságszolgáltatás bosszúhadjárata, amiért Templ leleplezte a kárpótlással kapcsolatos szabálytalanságokat. A demokráciák szabadságát vizsgáló Freedom Barometer egyébként 2016-os jelentése szerint az osztrák igazságszolgáltatás a legkevésbé független a nyugati világban.

Az ítélet ellen szólalt fel még az antiszemitizmus ellen küzdő, amerikai Anti-Defamation League (ADL), Robert Amsterdam, neves emberi jogi ügyvéd és Stuart Eisenstadt is, aki az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumának helyettes államtitkáraként közreműködött az osztrák jóvátételi rendszer kidolgozásában.

Efraim Zuroff, a Simon Wiesenthal Központ kelet-európai osztályának vezetője a következőket mondta: “Úgy tűnik, bosszút akartak állni az őket ért kritika miatt. Nem vagyok jogász, de úgy érzem, igazságtalanul jártak el.”

Templ angolul írta meg könyvét, mely az “Ausztria élő szelleme” címmel jelent meg digitális formában a héten. A történész elsősorban annak a 2002-ben felállított állami bizottságnak a tevékenységét elemzi, melynek feladata a háború után jóvátételi eljárások vizsgálata volt.

A kilencvenes évekig a hivatalos osztrák álláspont szerint Ausztria csupán a náci Németország áldozata volt. A Wiesenthal Központ szerint 35 évig nem is ítéltek el senkit háborús bűnökért, és amíg Németországban a náci mozgalom tagjai a háború után nem viselhettek felelős állami tisztségeket, addig Ausztriában ilyen megkötés nem volt és sok egykori náci dolgozott bíróként, tanárként vagy akár a zsidók kárpótlásának ügyintézőjeként. Ausztriának még egy náci múltú elnöke is volt, Kurt Waldheim személyében. Az ő ügyének kipattanása után változott meg a hivatalos politika, és kezdődött meg bizonyos fokú szembenézés a múlttal.

Templ már rég óta küzd, hogy közismertté váljon az igazságtalanság. 2001-ben olyan városnéző túrákat vezetett Bécsben, melyek során megálltak minden egyes, zsidóktól elrabolt ingatlan előtt és hangosbemondóba mondta az elmenekült zsidó család és az új tulajdonos nevét.

A 2002-ben felállított vizsgálóbizottság végül számos törvénytelenséget tárt fel, és kifizetett 670 millió eurónyi kompenzációt. Ez azonban csak töredéke az elorzott vagyon teljes értékének. A náci uralom előtt Ausztriában mintegy 200 000 zsidó élt és jelentős részük vagyonos ember volt. A háború utáni kárpótlás nem sokban különbözött a korábbi árjásítástól. Jó példa erre Anna Freud, a neves pszichoanalitikus lányának esete, akitől 1938-ban egy nagy értékű birtokot koboztak el, majd a felszabadulás után 80 dollárral kárpótolták… Ráadásul az ügyet 2002-ben sem bírálták felül, mert a birtok magánkézbe került, a bizottság pedig csak az állami tulajdonba került ingatlanokkal foglalkozott.

Templ számos hasonló ügyet tárt fel, és folyamatosan kutatja a témát. Meggyőződése, hogy ez az oka az ellene lefolytatott eljárásnak. Jelenleg “önkéntes száműzetésben” él Prágában. A börtönben számos inzultus érte származása miatt. “Amikor beléptem a zuhanyzóba, jöttek a megjegyzések, hogy ez nem nekem való, mert itt víz jön a zuhanyrózsákból”. Végül azután javult a helyzete, hogy orosztudása miatt jó kapcsolatot épített ki a csecsen fogvatartottakkal. Ezután már senki sem mert kikezdeni vele.

“Hogy áldozat vagyok-e?” – tette fel a kérdést Templ. “Ezt mindenki maga döntse el. Manapság Ausztriában az áldozat szónak elég erőteljes mellékzöngéje van, és sokan ironikusan használják…”

zsido.com

Forrás: JPost