Bezárás fenyegeti Albánia egyetlen zsidó múzeumát

A kiállítás nem csak a helyi zsidóság történetét, de az albán embermentők megható történetét is bemutatja.

Albánia egyetlen zsidó múzeuma az ország déli részén fekvő Berat városában található és a Salamon Zsidó Történeti Múzeum nevet viseli. Az apró létesítményben fotókkal mutatják be Albánia zsidóságának ötszáz éves történelmét. Albániában sohasem működött nagy létszámú zsidó közösség, ám ez volt az egyetlen, náci megszállás alatt lévő európai ország, ahol több zsidó élt a második világháború végén, mint az elején. Ez elsősorban az albánok hősies embermentő tevékenységének volt köszönhető. A német invázió előtt néhány száz zsidó élt Albániában, a felszabaduláskor pedig kétezer. A jeruzsálemi Jád Vásem Intézet adatai szerint a nácik mindössze két zsidó családot deportáltak Albániából. Az egyik család visszatért, a másik család tagjai az apa kivételével mind odavesztek. A közösség többi tagjának albán szomszédaik biztosítottak búvóhelyet.

A tavaly megnyílt múzeum létrehozásával egy helytörténész, az ortodox keresztény Simon Vrusho valósította meg régi álmát. Sajnálatos módon a férfi idén februárban, 75 éves korában elhunyt. “Az emlékeknek is szükségük van otthonra” – mondta egy interjúban, mely nem sokkal a hirtelen jött szívroham előtt készült.

Eddig Vrusho állta a helyiség bérleti díját, amit saját nyugdíjából és a múzeum bejáratánál elhelyezett adománygyűjtő doboz bevételéből teremtett elő. Halálával kétségessé vált a gyűjtemény jövője, mert áprilisban lejár a bérleti szerződés.

A férfi éveket töltött azzal, hogy összegyűjtse a XVI. században Spanyolországból Berátba érkezett zsidók történelméről tanúskodó dokumentumokat, tárgyakat és képeket. A kiállítás kiemelten foglalkozik a holokauszt alatt zsidókat mentő muszlim és keresztény albánokkal. A bátor kiállás az albán kultúrában nagy szerepet játszó, “besa”-nak nevezett alapelvből ered.  A besa egyfajta becsületkódexet jelent, a szó eredete pedig Lekë Dukagjini albán hercegnek (1410–1480) az albánok társadalmi, gazdasági, vallási és kulturális életét a 15. századtól meghatározó szokásjogi kánonjára (albánul: Kanuni i Lekë Dukagjinit) vezethető vissza. A besa egyik alapvetése az elesettek és a gyengék védelme, ami a menedéket keresőkre is vonatkozott – különösen, ha az illető erre ígéretet is kapott. Ennek megtartása becsületbeli ügy volt – akár az ember élete árán is.

Nezir Argo nagyapját szintén helyiek bujtatták. Egy muszlim albán péknél talált menedéket, aki nagy kockázatot vállalt értük, pedig korábban nem is ismerték egymást. Argo nagyapjának arcképe a múzeum falát díszíti. A tárlaton helyet kapott még hatvan olyan albán család fotója is, amely zsidókat mentett a háború alatt, illetve hatszáz olyan zsidó nevét is felsorolják, akik a környező, balkáni államokból menekültek Albániába és így túlélték a népirtást.

“Az embermentők hihetetlen szerénységgel beszéltek tettükről” – mondta korábban Vrusho, aki éveken keresztül készített interjúkat a város öregeivel.

Manapság nem működik zsidó közösség Albániában, és kevesebb, mint száz zsidó él az országban. Az Enver Hodzsa vezette kommunista diktatúra nem tűrte a vallási szervezetek működését. Az 1991-ben bekövetkezett rendszerváltozás után pedig szinte az összes zsidó Izraelbe költözött a rendkívül szegény országból.

Marilena Langu Dojaka a maradás mellett döntött. “Még mindig velünk él a rettegés” – emlékezik vissza a 77 éves asszony, aki már Albániában született, ahová az édesanyja menekült az üldöztetés elől Csehszlovákiából. Egy albán család fogadta be őket az északon fekvő Matban. “Amikor a nácik bevonultak a faluba, a házigazdáink a hegyekbe menekítettek minket, ahol egy pincében vártuk ki a veszély elmúltát. A Csehszlovákiában maradt rokonok közül mindenkit meggyilkoltak. A befogadó családdal a háború után is kapcsolatban maradtunk. Mindenüket megosztották velünk: a kenyerüket, a fájdalmaikat, az örömeiket”.

Az albán embermentők története csak a kommunizmus bukása után vált közismertté. Eddig 75 albán kapta meg a Világ Igaza kitüntetést a Jád Vásemtől. Az albán vezetés ma már büszkén tekint az ország hőseire, akikről minden évben megemlékeznek a nemzetközi holokauszt emléknapon és kiállítással adóznak az emléküknek a tiranai Nemzeti Múzeumban.

A berati múzeum jövője azonban kétséges. Tavaly májusi megnyitása óta több ezer látogatót vonzott az intézmény, helyieket és turistákat egyaránt. “Simon eredetileg egy kétszer ekkora múzeumot képzelt el. Egész életében ezen az ügyön dolgozott, most pedig veszélyben a kiállítás sorsa” – mondta keserűen Angjlina, Simon özvegye.

zsido.com

Forrás: TOI

 

Ez a cikk azért jelenhetett meg, mert olvasóink egy része tavaly az EMIH-nek ajánlotta fel a személyi jövedelemadója 1 százalékát. Erre a segítségre idén is szükségünk lesz.
zsido.com szerkesztősége azért dolgozik, hogy olvasóink minél érdekesebb és sokszínűbb tájékoztatást kapjanak a zsidóságot érintő hazai és nemzetközi eseményekről, valamint a judaizmussal kapcsolatos kérdésekről.

A munkánkat az 1 százalékos felajánlások teszik lehetővé. Ezért arra kérjük minden kedves olvasónkat, hogy támogassa adója 1 százalékával az EMIH-et, a zsido.com fenntartóját.

Az EMIH technikai száma: 1287

 

  • Küldés emailben