Szabad-e a betérteket cikkben bemutatni? Vélemény.

Az egyik budapesti neológ rabbi Facebook-posztjában kiemelt egy, a zsido.com-on (és a Gut Sábeszben, Pársát Korách, 2015. 06. 20.) megjelent cikket, amely három hölgy nemrégiben, a Budapesti Ortodox Rabbinátus háromtagú bét dinje előtt megvalósult betérési folyamatának lezárultáról közölt tudósítást, illetve riportot az illető hölgyekkel. Képekkel, nyilatkozatokkal és a többi. Ahogy azt kell.

Ez a bizonyos poszt és a posztot követő kommentek több szempontból is felháborítottak, mert nem csak fél-tudásról tettek tanúbizonyságot, de ismét felizzították a Chábád-komplexust, a „kövesmátezást”, a „szegedicsanádozást”, bemutatva, hogy a közösség egyes tagjai mennyire nem ismerik a zsidóság betéréshez és betértekhez való viszonyát.

Kezdjük az elején: a hálácha, a zsidó jog, egyáltalán nem mondja azt – amint az említett neológ rabbi állítja –, hogy a betérést titokban kell tartani vagy, hogy a betértet nem szabad emlékeztetni a betérés tényére. A halacha azt tiltja, hogy a betértet a betérése előtti időkben elkövetett bűneire emlékeztessék (lásd Maimonidész Misné Tórá, Hilchot Biá, 13-14 fejezet). Például, ha egy betért odamegy valakihez és felhívja a figyelmét egy tévedésére vagy pontatlanságára, nem lehet neki azt válaszolni dühből vagy gőgből, hogy „mit magyarázol te nekem, amikor tegnap meg nem-zsidóként etted a tréflit”. Na ez az, amit nem szabad, hiszen a betért, amennyiben betérésének körülményei halachikusan megfelelők voltak, pontosan ugyanolyan egyenértékű tagja a közösségnek, mint egy született zsidó (egy kivétel van, mégpedig, hogy kohanitákkal nem házasodhat betért nő, de ezt most tegyük félre, ettől a betért nem kevesebb, hiszen a kohanitáknak elvált nőt sem szabad elvenniük, azt pedig nem hiszem, hogy az elváltakat is kivetné magából a zsidó mainstream).

Szintén nem értem a rabbi úr felháborodását, még ha történetesen helyesen is ismertette volna a halachát azzal kapcsolatban, hogy miért ne lehetne az ilyesmit nyilvánosságra hozni. Először is az említett hölgyek nem gyerekek már, hanem felnőtt emberek, akik tudják, mit tesznek. Másodsorban egy ilyen szűk közösségben, ahol mindenki tud mindent a másikról, pontosan lehet ismerni az egyes emberek előéletét. Azon túl, hogy a három hölgy joggal lehet büszke a bejárt hosszú és nehéz útra, egyben példaértékű azok számára, akik esetleg nem elég kitartóak ebben a, belátom, igen-igen hosszadalmas folyamatban.

Végezetül pedig azok, akik ismerik a hazai zsidó közéletet, pontosan tudják mennyire hiteles vagy hiteltelen az említett rabbitól a Budapesti Ortodox Rabbinátus háromtagú bét dinjének ostorozása pont betérés ügyben, miközben ő maga évente több tucat betérést intéz, melyek (legalábbis egy részének) halachikus megfelelősége minimum kérdéses (már, ha a fent említett maimonidészi törvényeket vagy éppen a Sulchán Áruchnak vonatkozó szabályait vesszük figyelembe).

Figyelemreméltó továbbá, hogy a kommentelők hada vagy a született zsidók betértek feletti „felsőbbrendűsége” okán verték a mellüket (erről véleményemet lásd fent) vagy a saját keserű példájukat használták arra, hogy kiöntsék bánatukat különböző, vallásos közösségen belüli állítólagos sérelmeikért. Félreértés ne essék, amikor valakit megbántanak, megaláznak az nem tolerálható semmilyen közösségben, vallásos zsidó közegben még kevésbé, de kérdezem én, érdemes ilyen általánosításokkal jellemezni egy egész közösséget? Ahogy egy rabbim, Berel Wein mondta, nem szabad összetéveszteni a zsidóságot a zsidókkal.

Mielőtt valakik a háláchát használják véleményük megvédésére, előbb tanulmányozzák azt kellő alapossággal, ne fél információkkal „operáljanak” és, ahogy mondani szokták, inkább sepregessenek a saját házuk táján, főleg olyan kérdésekben, amelyekben a portájuk előtt több a takarítani való, mint a szomszédjukénál.

Megszakítás