Egy vicc szerint úgy foglalhatjuk össze a zsidó ünnepek történetét, hogy „meg akartak minket ölni, nem sikerült nekik, együnk”. Ha nem is minden ünnepre, de purimra mindenképpen igaz ez. Hatalmas, zajos ünnepségek és vidám családi lakomák keretezik az ünnepet, melyen a perzsiai zsidókra emlékezünk.
„Kiskoromban felöltöztem a cseléd ruhájába, bekötöttem a fejemet kendővel. Amikor a nagybátyáim hazajöttek a templomból, azt mondták: Mi újság, nénike? – És én olyan boldog voltam, hogy nem ismertek fel!” – idézi fel Spindler Éva a ’30-as évek Budapestjének purimjait. Éva néni családja a Józsefvárosban élt, egykori házuk és a hozzá csatlakozó asztalosműhely ma is áll a József utcában. „Az iskolában volt mindig purimi bál. Gyönyörűséges ruhákban mentünk, maszkkal az arcunk előtt.”
Nem maradhattak el a piremspilek, a purimi történetet feldolgozó színi előadások sem: „Egyszer nagy megtiszteltetés ért, mert én voltam Eszter királyné, gyönyörű, hófehér ruhában, fátyollal. Egy másik iskolai előadáson ezt énekeltük: «Ám a gonoszra jól vigyázz, Hámán nevénél rázd, rázd, rázd! Lám, a gonoszra szégyen vár, csúfosan pórul jár.» … Volt egy másik ének is: «Eszter királyné ad majd nékünk enni, Eszter királyné ad majd nékünk enni a nagy ünnepén.»”
Ezzel el is érkeztünk az ünnep központi eleméhez, az evéshez: „Otthon nagy étkezés volt. Anyuka hatalmas kalácsot sütött, alul tizenkettes, aztán kilences, hetes, hatos, ötös és hármas fonattal. Az otthoni gázsütőbe nem fért be, a péknél kellett megsütni. … Volt rengeteg sütemény, kindli [mákkal és dióval töltött édesség – a szerk.] és flódni is.” Diós hal, kocsonya, és főtt rizzsel-almával, hagymával töltött káposztalevél-tekercs, a halipcsesz is került az asztalra.
„Aztán elkezdődött a kindli- és tortaküldés, a cselédek vitték el mindenkinek a tálakat” – idézi fel Éva néni a misloach manot, vagyis a slachmónesz küldés szokását „… egyszer visszakaptuk a sajátunkat az unokatestvéreméktől.
Megérkezett a cseléd, és azt mondta: a nagyságos asszonyék küldték. Kinyitottuk, és láttuk, hogy a miénk, de addigra már vagy öt házat megjárt, mire visszaért hozzánk.”