Felix Salten 1923-ban született művének eredeti célja szerint a zsidókat figyelmezteti a közelgő veszélyekre és üldöztetésre – írja a The Guardian.
A Disney által 1942-ben vászonra vitt és cukormázzal bevont, barátságról és szerelemről szóló történet, eredetileg az 1920-as évek Ausztriájának antiszemitizmusáról, üldöztetésről, a zsidó egzisztenciáról szól.
Figyelmezteti a zsidókat arra, ami még csak készülőben volt akkor: a terrorra, az elembertelenedésre és a tömeggyilkosságokra a következő években. A Bambi egyáltalán nem az a kedves gyerektörténet, mint aminek ismerjük és mint sok más, a gyerekeknek szóló irodalomba sorolt művel megtörténik, ennek is inkább a felnőttek könyvespolcán lenne a helye. A történet az egyre jobban fasizálódó világról szól, mely egyre kegyetlenebb és embertelenebb módon viszonyul a zsidó és más kisebbségekhez.
A könyvet 1935-ben egyébként betiltották a nácik, akik tökéletesen látták a műben a politikai allegóriát. A köteteket „zsidó propaganda” jelszóval el is égették.
„A Bambi sötétebbik oldala mindig is jelen volt” – idézi az újság Jack Zipest, a Minnesotai Egyetem német és összehasonlító irodalom professzorát, aki az eredetileg németül írott mű új angol fordítását készítette. – „Ami végül Bambival történik, azt a Disney vállalat filmje nagyrészt elfedte, és ezzel patetikus, majdhogynem ostoba filmet készítettek egy hercegről és egy nemesi családról.” A professzor úgy véli, hogy Salten világszerte ismert regénye teljesen másról szól: „Ez a könyv arról szól, hogy hogyan lehet túlélni az ember saját otthonában.” Bambi születése pillanatától kezdve állandó fenyegetettségnek van kitéve, hiszen az erdőt elözönlő vadászok válogatás nélkül mindenkit megtámadnak és bármelyik állatot megölik.
Hamar kiderül, hogy az erdei állatok rettenetes félelemben élik az életüket, ez kényelmetlen érzést okoz az olvasónak: „Minden állatot üldöznek. És talán az rázza meg igazán az olvasót, hogy vannak áruló állatok, akik segítik a vadászokat a gyilkolásban.”
Megölik Bambi anyját és imádott unokatestvérét, Gobót is – miután elhitetik vele, hogy ő különleges és a vadászok „kedvesek”
lesznek vele. Bambit is meglövik, de ő – az idős hercegnek köszönhetően – túléli. A fenséges megjelenésű hím fiaként kezeli a kis Bambit (és talán tényleg így is van), ám később ő is meghal és Bambi magára marad.
„Bambi túlél, de a túlélése nem jó. Egyedül van, teljesen egyedül… A könyv a zsidók és más kisebbségi csoportok magányosságának és magára hagyottságának tragikus története”.
A mű végén úgy érezhetjük, hogy Bambi és az erdő minden más állata arra született, hogy meggyilkolják. Tudják, hogy vadászni fognak rájuk és azt is, hogy meg fognak halni. „A legfontosabb témakör: nincs választásod” – mondja a professzor a műről.
Az író tizenévesen változtatta a „zsidós” Siegmund Salzmann nevet a németesebben csengő Felix Saltenra, hogy kevésbé lógjon ki az osztrák társadalomból. A kenyerét bécsi újságíróként kereső férfi Zipest szerint a saját környezetében látta, hogy merről és merre fújnak a politikai szelek. „Azt hiszem, hogy előre látta a holokausztot. Kisfiúként rengeteget szenvedett az antiszemitizmustól és akkoriban Ausztriában és Németországban a zsidókat okolták az első világháború elveszítése miatt. Ez a regény kérvény, mintha azt mondaná: nem, ennek nem kellene megtörténnie.”
A regényben egy helyen két, fán lógó levél beszélget arról, hogy miért kell lehullaniuk a földre. Azon gondolkoznak, hogy mi lesz velük, miután lehullanak. „Ezek a levelek nagyon komolyan beszélnek olyan sötét kérdésekről, melyeket az emberek is feltesznek: nem tudjuk ugyanis, hogy halálunk után mi történik majd. Nem tudjuk, miért kell meghalnunk.”
Azzal, hogy állatokról és a vadonbeli létről írt, Saltennek sikerült túllépnie a negatív előítéleteken, melyekkel olvasói a zsidók és más kisebbségek iránt viseltettek. „Lehetővé tette a számára, hogy olyan szabadon beszéljen a zsidók üldözéséről, amennyire csak szándékában állt.”
Úgy sikerült rávennie az olvasót arra, hogy több empátiával viszonyuljon az elnyomott csoportokhoz, hogy közben egyáltalán nem didaktikus és Bambinak lehetősége volt arra, hogy nyíltan megkérdőjelezze az elnyomók kegyetlenségét.
„Sok más író is, például George Orwell választott szintén állatokat, mert rajtuk keresztül könnyebben felfedhetők azok a problémák, melyek feldühítik az olvasókat. És nem akarjuk, hogy dühösek legyenek. Azt akarjuk, hogy a végén ezt mondják: ez egy tragédia.”
A nyelvi megoldásokban egyébként szintén tisztán érzékelhető, hogy nem állatok, hanem igen magas műveltségű emberek gondolatait olvassuk, melyek távol állnak a Disney-féle cukorszirupos verzió állatainak gondolatvilágától.
Amikor Németország 1938-ban annektálta Ausztriát, Saltennek sikerült Svájcba menekülnie. Addigra már, mindössze ezer dollárért eladta a mozifilm jogait egy amerikai igazgatónak, aki pedig a Disney-nek adta tovább. Salten maga soha egyetlen fillért sem kapott a híres mesefilmért.
A nácik elvették az írótól az osztrák állampolgárságot, így utolsó éveit magányosan és keserűen élte le Zürichben. 1945-ben hunyt el Zürichben, akárcsak hőse, Bambi, egyedül, egyetlen olyan helyet sem maga mögött tudva, mely biztonságos otthon lehetett volna a számára.