Bajt jelent-e, ha jobbról jön a kígyó? – Elõjelek és babonák a zsidó jog tükrében

Sokszor fordul elő, hogy az ember szeretné tudni, mit hoz a jövő. Egy-egy döntés meghozatala előtt sokan hajlamosak jeleket keresni vagy babonákhoz folyamodni. Mit mond minderről a zsidó jog?

Szabad-e sorsot vetni?

„Légy teljesen az Örökkévalóval, a te Isteneddel” áll a Tórában¹. Náchmánidész (1194–1270) szerint² ez a parancsolat azt jelenti, hogy „Teljesen magunkévá kell tennünk azt a hitet, hogy minden Istentől ered, és ő az, aki tudja a jövőt. Csak tőle vagy prófétáitól és jámboraitól kérhetünk válaszokat a jövőről, senki mástól rajta kívül”. Ezt a Sulchán áruch is idézi³, mondván: „Ne keressünk válaszokat a csillagokban, sem sorshúzásban, ahogy írva van, légy teljes az Örökkévalóval. Különösen tilos varázslókat és jövendőmondókat kérdezni a jövőről.”

A sorshúzás amúgy is szerencsétlenséget hozott a múltban a zsidóknak, például a gonosz Hámán is sorsot vetett, hogy kijelölje a zsidók elpusztításának napját⁴. Csakhogy a Szentélyben is sorshúzással döntötték el, kire milyen munka jusson⁵. A megengedett és a tiltott sorsolás között azonban nagy különbség van: az egyiknél a jövőt próbálják megjósolni vele, a másikkal pedig választunk két egyenrangú lehetőség közül. Ez utóbbinak semmi köze a jósláshoz, ezért ez nem is tilos.

 

Elõjelekben hinni bolondság

„Ne űzzetek varázslást és ne jósol­gas­satok”⁶. Bár a Hertz Biblia itt idé­zett fordítása a legtöbb magyar bib­lia-fordításhoz hasonlóan a ושחנת (tö­náchásu) és וננועת (töonénu) héber sza­vakat varázslásnak és jóslásnak for­dítja, ám a Talmud⁷ értelmezése szerint ezek arra vonatkoznak, ha valaki előjelek és különösen az idő­höz kapcsolódó előjelek szerint cse­lekszik (pl. ez a nap szerencsés, stb.). Ez a tórai parancsolat tehát az olyan babonákra vonatkozik, ame­lyek­ből az emberek a jövőre kö­vet­kez­tet­nek. „Például” – írja a Tal­mud – „ha valaki azt mondja, kiesett a ke­nyerem a számból vagy a botom a kezemből, vagy a fiam hátulról szó­lított, vagy egy szarvas átment előt­tem az úton, vagy egy kígyó a jobb­oldalamról, vagy egy róka a bal­oldalamról, [akkor ez egy jel ar­ra, hogy ne induljak útra, vagy ne kezdjek bele egy munkába], ez mind tiltott előjel”. Ezt a Sulchán áruch⁸ is idézi.

Miért tilos mindez? A Széfer há­Chi­nuch⁹ két okot említ erre: „egyrészt ez bolondság, és nem illik, hogy egy igazi szent nép, akit Is­ten kiválasztott, ilyen bolondság­hoz folyamodjon. Másrészt ez is­ten­tagadáshoz vezethet, mert ettől az ember azt fogja hinni, hogy ami történik vele, az nem az isteni gond­viselés miatt történik, hanem vé­letlenségből.”

 

Ha a cselekedet a jeltõl függ

A Talmud¹⁰ elbeszéli a híres bölcs, Ráv esetét a jelekkel. Egy alkalommal, mikor úton volt, hogy meglátogassa a vejét, át kellett kelnie egy folyón. Amikor megérkezett a kikötőhöz, látta, hogy egy hajó jön vele szembe, noha ő még nem is hívta. Azt mondta Ráv: „az, hogy hívás nélkül jön a hajó, egy jel arra, hogy nagyon jó lesz nekem ma este a vejem házában.” A Talmud furcsálja, hogy Ráv ilyet tett, hiszen látszólag előjelek alapján cselekedett. Válaszul a Talmud Ráv tanítását idézi: „Csak az számít előjelnek, amit Eliezer, Ábrahám szolgája vagy amit Jonatán, Saul király fia tett”.

Mire gondolt Ráv? Eliezer, ami­kor Ábrahám elküldte, hogy fe­leséget keressen a fiának, Izsáknak, azt mondta¹¹: „legyen tehát, hogy a leány, akinek mondani fogom: Nyújtsd csak korsódat, hogy igyam, ő pedig azt mondja: Igyál és tevéidet is megitatom – azt jelölted ki a te szolgádnak, Izsáknak”. Jo­na­tán pedig, amikor a filiszteusok ellen ment azt mondta¹²: „Íme, át­megyünk az emberekhez és mutatkozunk nekik; ha így szólnak hoz­zánk: várjatok, míg odaérünk hoz­zátok, akkor megállunk helyünkben és nem megyünk föl hozzájuk; de ha így szólnak: jöjjetek föl hozzánk, akkor fölmegyünk, mert kezünkbe adta őket az Örökké­való. Ez számunkra a jel”. Mi a különbség ezen esetek és Rávé között? Az, hogy Jonatán és Eliezer a cselekedetüket az előjeltől tették függővé, ami tilos, míg Ráv a jeltől függetlenül is ment a vejéhez, ezért ez megengedett.

 

Babona vagy logika

Hogy lehetett, hogy Eliezer és Jonatán, akik istenfélő emberek voltak, mégis áthágták az előjelek alapján való cselekvés tilalmát? A gironai Rábénu Niszim (RáN, 1320?–1376) szerint¹³ úgy, hogy ezek valójában logikus lépések voltak: Eliezer azt a lányt akarta választani, akinek jó szíve van, hiszen Ábrahám házában a vendégszeretet nagyon fontos volt¹⁴. Jonatán pedig úgy gondolta, ha a filiszteusok nagyon magabiztosak, és készek átmenni hozzá harcolni, akkor nem érdemes ellenük indulni, ha azonban bizonytalanok, és nem mernek odamenni, akkor érdemes megtámadni őket. Olyan ez, mint amikor valaki azt mondja: ha esik az eső, itthon maradok, ha nem esik, elindulok – ez egy logikus döntés kényelmi vagy biztonsági okokból. Ráv azért idézi ezt a két történetet példának, hogy ezzel mutassa be, hogy milyen az a tiltott cselekedet, ami az előjeltől függ, de nem állítja, hogy azok is tilosak voltak.

 

Istenhívõknek szabad

Joél Szirkis krakkói rabbi (1561–1640) a BáCH (Bájit chádás) című könyve¹⁵ szerint Eliezer nem is az elő­jelekben hitt, hanem Istenben, hi­szen így kezdte a mondandóját: „Örök­kévaló, Istene az én uramnak, Ábrahámnak! Mutasd csak ren­delésedet előttem ma és művelj ke­gyelmet az én urammal, Ábrahám­mal”¹⁶, vagyis bízott benne, hogy Isten csodát tesz és odarendeli a megfeleő leányt. Azért, hogy felis­merje, ha megtörtént a csoda, egy jelet választott – tudva, hogy a csodát nem a jel, hanem Isten adja. A tilalom pedig csak abban az esetben érvényes, ha az ember abban hisz, hogy a jel miatt következik be a várt esemény, nem pedig az Örökkévaló kegyelméből.

 

Babonák vagy jelek

Rábénu Dávid Kimchi (RöDáK – Narbonne, 1160–1235), a középkori franciaországi zsidó hittudós és nyelvész szerint¹⁷ a Hertz Bibliában varázslásnak fordított tönáchásu egy általánosan elterjedt hiedelem, amiben az emberek hisznek (mint pl. a Magyarországon is elterjedt babona, hogy a négylevelű lóhere szerencsét hoz). Ezzel szemben, ha az ember magának jelöl ki jeleket, mint ahogy Eliezer vagy Jonatán tette, akkor tudni fogja, hogy nem a jel megvalósulása okozza az eseményeket, hanem az Örökkévaló, így nincs akadálya annak, hogy a jel alapján cselekedjen. Kimchi ehhez hozzáteszi, hogy a jelre csak akkor érdemes figyelni, ha előre kijelölték, visszamenőleg nincs értelme ráfogni valamire, hogy az egy jel volt – ahogy Jonatánnál és Eliezernél is láttuk, hogy előre meghatározták a jelet.

A RöMÁ a Sulchán áruchban¹⁸ idézi Kimchi véleményét, de úgy ír róla, hogy vannak, akik egyetértenek ezzel, míg mások tiltják az ilyen jeleket is. A vitát egy zsoltárvers alapján¹⁹ úgy zárja le: „ki az Örökkévalóban bízik, azt szeretettel veszi körül”.

 

Ház, feleség, gyerek

A Talmud²⁰ idézi Simon ben Elázár rabbit: „ház, gyermek és feleség nem babonaság, de van benne jel”. Rási magyarázata szerint ez azt jelenti, hogy, ha valaki épített egy házat, gyereke született vagy megházasodott és utána az első üzlete sikerrel járt, akkor ez egy előjel arra, hogy jól fog menni neki a továbbiakban is az üzlet. Ha azonban az első biznisze nem járt sikerrel, akkor „ne üzleteljen túl sokat, mert félő, hogy nem lesz sikeres a továbbiakban sem”. (Maimonidész²¹ szerint a gyermek nem születést jelent, hanem arra a szokásra utal, hogy megkérdezik a héderbe járó gyereket, mit tanul éppen a Bibliából – és abból a versből próbálnak a saját helyzetükre következtetni.) A Talmud erre Elázár rabbi véleményét idézi, aki szerint ez csak akkor számít jelnek, ha háromszor történt, amit az is bizonyít: „És mondta ne­kik Jákob, az ő atyjuk: Engem meg­fosztotok ti gyermekeimtől: Jó­zsef nincs, Simon nincs és Benjá­mint elviszitek; engem ér mindez!”²², vagyis, csak akkor vette rossz elő­jel­nek gyerekei elvesztését Jáákov, ami­kor már három gyerekével tör­té­nt baj.

Hogyhogy nem előjelek alapján való cselekvés az üzleti döntéseket ily ódon meghozni? Rási magyarázata szerint, mivel ez csak azt jelenti, hogy „nem fogja erőltetni, ami nem megy”, ezért ez megengedett dolog. Maimonidész ezt másként magyarázza: szerinte ez csak annyit jelent, hogy örül az ember, hogy az az üzlet jól megy, amióta megházasodott vagy házat épített, de ez nem fogja befolyásolni a jövőbeni cselekedeteit.

 

A gyerek tananyaga, mint jel

A Talmud²³ elmesél egy másik döntési helyzetet is: Jochanán rabbi sze­rette volna meglátogatni a híres ba­biloni bölcset, Smuélt, de nem volt benne biztos, hogy érdemes-e vál­lalnia a hosszú utat Izraelből Ba­biloniába. Végül megkérdezett egy gyereket, mit tanul éppen, mire azt az idézetet kapta válaszul: „És Smuél meghalt”²⁴. Ebből arra következtetett, hogy nem érdemes el­indulnia, ha egyszer Smuél már meghalt. (A Talmud szerint valójában Smuél, a babiloni bölcs ekkor még élt, csak az Égből nem akarták, hogy Jochánán rabbi fáradjon az utazással.)

Joszéf Káro rabbi (1488–1575), a Sulchán áruch szerzője²⁵ szerint ez a történet látszólag ellentmond Mai­mo­nidész értelmezésének, hiszen Jo­chánán rabbi a jövőről döntött a kérdés alapján. Csakhogy szerinte Jochánán rabbi nem arra volt kí­ván­csi, hogy utazzon-e, hanem ar­ra, hogy Smuél él-e még, ezért fo­lya­mo­dott a fenti módszerhez. Ká­ro rabbi ezután a franciaországi cou­cy-i Rábénu Mose ben Jáákovot (13. század) idézi, aki a Széfer micvot gádol (SzMáG) című könyvében²⁶ azt írja, arról, hogy gyerekek által éppen tanult tórai szakaszból vonnak le következtetéseket, hogy „ez el­terjedt szokás volt a nagy bölcsek kö­zött, és valójában nem előjel, ha­nem egyfajta prófécia”. Ezért mond­ja a RöMÁ²⁷, hogy ez egy meg­engedett dolog.

 

Mit szabad, és mit nem?

Összefoglalva tehát: Maimonidész és Rási szerint tilos babonák és elője­lek alapján döntést hozni. Rábénu Ni­szim szerint megengedett valamilyen logikus jelet választani és az alapján dönteni. A BáCH szerint, ha az ember tudja, hogy Isten irányítja az eseményeket, akkor szabad valamilyen általa kijelölt jelhez kötni a döntését. Ehhez Kimchi hozzáteszi, hogy a jövőre nézve is szabad következtetéseket levonni, ha mi magunk találjuk ki a jelet, és nem egy babonára építünk, de ennek csak akkor van értelme, ha előre kijelöljük a jelet. Rási szerint ház építése, házasodás vagy gyerek születése utáni eseményeket szabad kicsit figyelembe venni.

 

Az esküvő ideje

Szokás a Sulchán áruch²⁸ szerint, hogy csak telő holdkor – vagyis csak a hónap első felében, amikor a hold napról napra egyre nagyobb – tartanak esküvőt, mert ezt pozitív időszaknak tekintik. Ezzel szemben a hónap második fele, amikor a hold fogyatkozik, az nem jó jel a házasodásra. Ezt az elterjedt szokás elul, kiszlév és ádár hóban nem veszik figyelembe, mert azokat egészében szerencsés hónapnak tartják a házasodásra²⁹. A Lubavicsi Rebbe erre azt mondta a ’80-as években³⁰: napjainkban nem érdemes emiatt két héttel későbbre halasztani az esküvőt, mert félő, hogy esetleg addig is együtt élnek házasság nélkül a felek. Így manapság a legnagyobb áldás minél előbb házasodni, és ha mindenáron figyelembe akarják venni ezt a szokást, akkor inkább hozzák előbbre két héttel az esküvőt.

Emellett vannak, akik különböző eseményeket, így például esküvőket is, keddre időzítenek, mert a teremtés történetének leírásában ezen a napon kétszer szerepel a Tórában³¹, hogy „látta Isten, hogy jó”. Így ezt a napot különösen áldottnak tekintik³². Mivel ezekben logikai kapcsolat van, így ezek nem esnek a babonaság tilalma alá.

 

Tanrend a jelek szerint

A RöMÁ szerint³³ a jesivákban a ta­nulás zmánjait (szemesztereit) min­dig ros hódeskor (újholdkor) szok­ták kezdeni. Úgy tartják ugyan­is, hogy az új dolgot jó egy új hónap elején kezdeni. Így pl. a nyári zmán Peszách után, ros chódes ijárkor kezdődik, a téli pedig Szuk­kot ünnepe után, ros chódes chesvánkor. A Bét Joszéf³⁴ egy prak­tikus magyarázatot is ad erre a szokásra, mégpedig azt, hogy időt kellett hagyni a messzebb lakó bó­chereknek, hogy vissza tudjanak érni a jesivába az ünnepek után.

Azokban a jesivákban, ahol rövid nyári szünetet is tartanak, ott ros hódes elulkor kezdik újra a tanulást. Magyarországon nem szoktak ilyen nyári szünetet tartani, hanem Ros Hásánáig tartott a nyári zmán³⁵.

Oberlander Báruch rabbi írása

A cikk az Egység magazin 95. számában jelent meg. Az Egység magazin legújabb számát keresse a Keren Or Központban (1052 Károly krt. 20) vagy a Kóser Piacon (1074. Dohány utca 36.). Ha érdekesnek találta írásunkat, és szeretne még több zsidó témáról olvasni, csatlakozzon előfizetőink táborához! Előfizetésért kattintsonhttp://fizetes.zsido.com/ujsag.php oldalra.

 

 

¹ 5Mózes 18:13; ² A kiegészítéseiben Maimonidész Széfer Hámicvotjához, „azokat a tevelőges parancsolatokat, amelyeket a Mester elfelejtett”, 8. parancso­lat; ³ Jore déá 179:1. és RöMÁ uo.; ⁴ Eszter 3:7; ⁵ 3Mózes 16:8.; Talmud, Jomá 22a. Lásd még 4Mózes 26:55., 33:54.; Talmudic Encyclopedia (héber) 5. kötet 414–431. oldal, Jábiá omer responsum 6. kötet Chosen mispát 4. fejezet.; ⁶ 3Mózes 19:26.; ⁷ Szánhedrin 65b. végén; ⁸ Uo. 3.; ⁹ 249. parancsolat; ¹⁰ Chulin 9b; ¹¹ 1Mó­zes 24:14; ¹² 1Sámuel 14:8-10; ¹³ Chidusé háRáN a Chulin traktátushoz uo.; ¹⁴ Rási az 1Mózes-hez uo.; ¹⁵ Jore déá 179:5; ¹⁶ 1Mózes 24:12; ¹⁷ Kommentárjában az 1Sámuel 14:9-hoz; ¹⁸ Uo. 4; ¹⁹ Zsoltárok 32:10; ²⁰ Chulin uo.; ²¹ A bálványimádás tilalmának törvényei 11:5; ²² 1Mózes 42:36; ²³ Chulin uo.; ²⁴ 1Sámuel 28:3; ²⁵ Bét Joszéf, Jo­re déá uo. [4.]; ²⁶ 51. tiltó parancsolat végén.; ²⁷ Uo. 4; ²⁸ Uo. 2., Even háezer 64:3. RóMÁ. A különböző véleményeket lásd Nité Gávriél, Niszuin 1. kötet 47:5-7; ²⁹ Széfer háminhágim – Chábád 76. oldal végén; Nité Gávriél uo. 48:9., 15., 21; ³⁰ Sulchán Menáchem 6. kötet 151–152. oldal. Lásd még A sulchán áruch kivonata 166:3; ³¹ 1Mózes 1:10, 12. Lásd még Rási uo. 7.; ³² Lásd például Káf háchájim 110:30; ³³ Jore déá uo. 2; ³⁴ Uo. [2. vége]; ³⁵ Lásd még Abraham Fuchs: Jesivot Hun­gárjá 1. kötet 21. oldal.