Hamarosan újabb régi-új zsinagógát nyit az EMIH Budapesten, ahogy előző számunkban Köves Slomó rabbi már utalt rá egy interjúban. A zsinagóga és az ahhoz kapcsolódó chábád központ két csodálatosan kedves és mosolygós ember vezetésével nyitja meg kapuit, remélhetőleg az ősszel. Stell Ájzik rabbi és felesége, Stell Mushky rebbecen meséltek a terveikről és beszéltek arról is, milyen az életük Magyarországon. Tuna Judit írása
– Miért döntöttetek Magyarország mellett?
SÁ: Neveltetésünk egyik fő alapelve az volt, hogy másoknak segítsünk akár fizikai, akár szellemi területen. Így nem is csoda, hogy gyerekkorunk óta mindig az volt az álmunk, hogy házasság után az életünket a judaizmus megerősítésére fordítsuk, bárhol is legyünk a világon. Amikor 2017-ben felkínálták nekünk, hogy csatlakozzunk a budapesti Chábád munkásságához, úgy éreztük, ez tökéletesen illeszkedik az elképzeléseinkhez. Most, három év távlatából elmondhatom, ebben egyáltalán nem tévedtünk. Az eddig itt töltött éveim alatt, az iskolai feladataim mellett rabbiként dolgoztam az Óbudai Zsinagógában Köves rabbi mellett. Nagyon sokat tanultam tőle és a közösségtől is, hogy milyen rabbinak lenni, és hogy mit jelent szolgálni egy közösséget.
SM: Ahogyan Ájzik is, én is a Maimonidész Gimnáziumban tanítok a zsidóságról angol nyelven, és terveim között szerepel, hogy tanfolyamot szervezek az Újbudai zsinagógában gyerekeknek és felnőtteknek is.
– Mennyiben tér el magyarországi életetek az eddig megszokottól?
SÁ: 2017-ben költöztünk Magyarországra, én Dél-Floridából származom. Tanulmányaim miatt Chicagóban, New Yorkban és Izraelben is éltem, tehát nem áll távol tőlem az otthontól való elszakadás, bár a család hiányát nem lehet megszokni – viszont mindent kárpótolnak a feleségem és gyermekeink, valamint az itteni közösség.
SM: Izraelben születtem, nyolcéves koromban onnan költöztünk Vancouverbe, aztán újra visszatértem a Szentföldre, mivel a tanulmányaimat ott végeztem. Nyilvánvalóan minden hely másért egyedi – és természetesen időbe telik alkalmazkodni –, de szeretek itt élni, az iskolában tanítani és erősen kötődőm már az itt élő közösség tagjaihoz is. Nagyon mély barátságokat kötöttem az elmúlt három évben, amióta itt vagyunk, és ezért hálás vagyok. Mikor ideköltöztünk, féltem, hogy nyelvi nehézségeim lesznek, de rengeteg ember beszél angolul Magyarországon, hála Istennek. Emiatt viszont nem vagyok rákényszerülve arra, hogy magyarul beszéljek – ami egyelőre jó dolog, ugyanis a magyar nagyon nehéz nyelv, de jól haladok és minden nap szakítok időt a tanulására is.
– Mikorra várható az új zsinagóga megnyitója?
SÁ: Szeretnénk ősszel megnyitni a XI. kerületi zsinagógát a Bocskai út 37. szám alatt, ami az Örökkévaló segítségével sikerülni is fog remélhetőleg.
– Kik járnak majd szerintetek ebbe a zsinagógába?
– Fontos számunkra, hogy ez a zsinagóga olyan legyen, ahova mindenki szeretettel jön, ahol mindenki otthon érezheti magát, és jó a légkör is. Egy családias, barátságos helyet szeretnénk teremteni az itteni közösségbe járók és még nem járók számára. Azokat a zsidó testvéreinket is szeretnénk bevonni a budapesti zsidó életbe, akik eddig valamiért nem mertek zsidó társaságba menni. Az a tapasztalatom, hogy sokan félnek bemerészkedni egy zsinagógába, mert azt gondolják, hogy ott nagyon szigorú rend van, mert nem vagy alig beszélnek héberül, vagy mert nem ismerik a szabályokat, aggódnak amiatt, hogy kinézik őket, hogy azt sem tudják, mit kell csinálni. A helyzet az, hogy mi pont ezért vagyunk itt.
Jó pár éve, éppen az őszi ünnepek környékén, Jom kipurkor egy manhattani üzletember és filantróp, George Rohr, aki nagy támogatója a Chábád mozgalomnak és rendkívüli kapcsolatot ápolt a lubavicsi Rebbével, azt mondta a Rebbének: Ros hásáná idején szerveztem egy istentiszteletet, melyet kifejezetten zsidó előélettel nem rendelkezőknek tartottunk. A Rebbe komor arcot vágott és értetlenkedett. Feltételezve, hogy a Rebbe nem hallotta jól a történetet, Rohr megismételte az elmondottakat. Erre a Rebbe ezt válaszolta: „Nem rendelkeztek zsidó előélettel? Most menj vissza és mondd meg nekik, hogy minden zsidónak van háttere. Ők Ábrahám, Izsák, Jákob, Sára, Rebeka, Ráhel és Lea gyermekei.” Majd a Rebbe mosolya visszatért. Ez egy nagy tanulság a számunkra is.
Természetesen amellett, hogy a már meglévő közösségi tagokat segítjük, támogatjuk, a legszebb dolog számunkra, ha megismertethetjük közelebbről és megszerettethetjük a zsinagógai életet a vallási élettől eltávolodott, vagy azt soha nem gyakorló zsidó társainkkal.
– Milyen lesz a Bocskai úti zsinagóga?
– A mi zsinagógánk nem csak imaház lesz, helyt ad tóratanulásnak és jó cselekedeteknek is. Az ajtaja mindig nyitva lesz, mindenkit szívesen látunk, és szeretnénk is, ha sokan jönnének. A következő nagy ünnepünk a zsidó újév, Ros hásáná szeptember 18-án kezdődik, ami azért is kivételes dátum, mert idén sábeszre esik. Jó lenne, ha olyanok is csatlakoznának, akik egyébként nem, vagy csak ünnepekkor járnak zsinagógába, mert így nemcsak az újévet ünnepelhetnénk együtt, de egy különleges szombatot is.
A cikk az Egység 133. számában jelent meg.
Megjelent: Egység Magazin 30. évfolyam 133. szám – 2020. augusztus 3.