Az olimpia elméletileg a nemes versengésről szólna, ám egyesek nem tudnak túllépni az előítéleteiken.

Nem éppen az olimpia szellemében viselkedtek a libanoni atléták a megnyitó ünnepség előtt. Az izraeli vitorlások edzője Udi Gal osztotta meg a Facebookon, hogy, amikor fel akartak szállni a buszra a libanoni csapat vezetője ezt megakadályozta – olvasható a jat.org cikkében. A szervezők – tartva a vita eszkalálódásától – gyorsan egy másik buszt adtak az izraeli sportolóknak.

Saleem a-Haj Nacoula a libanoni küldöttség vezetője azt nyilatkozta, hogy az „izraeliek keresték a bajt”, mert „ragaszkodtak” a felszálláshoz, miközben volt saját transzferjük. Nacoulát hősként ünnepelte a libanoni sajtó. Az izraeli kulturális miniszter felszólította a NOB-ot, hogy ítélje el a libanoni küldöttség viselkedését.

Jellemző, hogy az incidens nem váltott ki különösebb felháborodást. Képzeljük el ugyanezt fordítva: mi történne, ha izraeli sportolók nem lennének hajlandók közösen utazni más nemzet sportolóival? Az a legkevesebb, hogy már aznap elítélő nyilatkozatot ad ki az ENSZ, az arab országokban felgyújtanak néhány nagykövetséget, a nyugati jogvédő szervezetek pedig tüntetéseket szerveznének az izraeli rasszizmus miatt.

Más furcsa eset is történt. Egyes beszámolók szerint a szaúdi dzsúdós Joud Fahmi azért jelentett sérülést az egyik forduló után, hogy ne kelljen kiállnia az izraeli sportoló ellen. A szaúdi olimpiai csapat azt közölte, hogy a lány karja és lába is megsérült egy korábbi fordulóban, a Ynet portál szerint viszont Fahmi nem sérült meg, csak ki akarták hagyni az izraeli dzsúdóst. Szaud-Arábia nem ismeri el Izrael államot – emlékeztet írásában a timesofisrael.com. 

Közben azért vannak tapogatózások: két héttel ezelőtt egy nyugalmazott szaúdi tábornok vezetésével delegáció utazott Izraelbe tárgyalni és egy korábbi izraeli kabinettag szerint normalizálható a két ország viszonya.

 

Kép: ynetnews.com